"A Kádár-nosztalgia megjelenése mindig az aktuális rendszer kritikája is"
A rendszerváltás előzményének és legitimitása legfontosabb elemének tekintett 1956-os forradalom ünnepére készülve érdemes áttekinteni, mit gondol ma és mit gondolt korábban a magyar társadalom a negyedszázaddal ezelőtti politikai változásokról. A rendszerváltas megítélése az elmúlt huszonöt évben számtalan változáson ment keresztül, az egyik mélypont 1997-ben volt, a másik pedig 2009-ben: ami ebben a két időpontban közös, az a gazdasági helyzet romlása. Berkics Mihály szociálpszichológussal, az ELTE Pszichológiai intézetének adjunktusával beszélgettünk. Interjú.
hvg.hu: Az átmenettel elveszítettünk egy háborút – jelentette ki a rendszerváltással kapcsolatban. Hogyan is kell ezt értenünk?
Berkics Mihály: Ha nem történész szemmel nézzük a dolgot, azt láthatjuk, hogy a második világháborútól a rendszerváltásig volt két egymással szembenálló politikai, gazdasági és politikai rendszer. Ennek a szembenállásnak pedig az lett a vége, hogy az egyik rendszer összeomlott. Ez tehát egy analógia, hogy a keleti blokkal egyetemben Magyarország elszenvedett egy hidegháborús vereséget. Ami ebben nekünk lényeges lehet, az az, hogy a magyar társadalom hogyan gondolkodik a rendszerváltásról és az azt követő időszakról.
Számításba kell venni, hogy a rendszerváltás rengeteg veszteséggel járt a magyar társadalom és gazdaság számára. Összeomlottak azok a piacok, amikre a magyar gazdaság be volt rendezkedve. A többi KGST-országnak termeltünk, ahol viszonylag biztosan el lehetett adni a termékeinket. A Szovjetuniótól kedvezményes áron kaptunk energiahordozókat. Ehelyett az állapot helyett beköszöntött egy olyan, ahol drasztikusan csökkent az életszínvonal, rengeteg embernek került veszélybe, vagy akár szűnt meg a munkahelye. Emelkedtek az árak. Gondoljunk arra, hogy már az első szabadon választott kormány idejében tiltakozás jelent meg a drasztikus benzináremelkedés miatt.
hvg.hu: A „Kánaán” helyett jött az életszínvonal-romlás.
B.M.: Nyilván mindezt nem lehet elválasztani attól, hogy ezt megelőzően volt egy olyan időszak, amikor mesterségesen tartották szinten az árakat, ezután pedig jött egy olyan, amikor a magyar kormánynak nem volt ebben semmi mozgástere. Arról van szó, hogy a korábbi társadalmi, gazdasági és politikai rendszer szétesett, ami rengeteg veszteséggel járt, gazdasági és társadalmi értelemben. Az emberek olyan légkörben éltek a Kádár-rendszerben, ahol volt valamiféle perspektíva, és volt valamiféle biztonság. Utólag persze könnyű azt mondani, hogy ez egy elnyomó rendszer volt, ami igaz is. De közben adott az embereknek valami olyasmit, amit az új rendszer nem. Gyakorlatilag nem volt munkanélküliség, volt egy minimális szociális biztonság, és volt valami perspektíva. Úgy gondolhatták az emberek, hogy ha teszik a dolgukat, akkor ha lassan is, de lehet előbbre jutni.
Az adatok szerint a Kádár-rendszerben elsődlegesen az anyagi biztonságot tekintették értéknek. A másik fontos kérdés, hogy mi volt ekkor az emberek számára az összehasonlítási alap. Mert az elégedettség elsősorban nem az objektív körülményeiken, hanem azon múlik, hogy mihez viszonyítanak. Ha nem a nyugati világhoz viszonyították magukat, mert azt esetleg egy távoli, elérhetetlen mesevilágnak gondolták, hanem a környező szocialista országokhoz és a környezetükben élő többi emberhez egy olyan társadalomban, ahol még ismeretlenek voltak a rendszerváltás utáni egyenlőtlenségek, akkor ez megmagyarázhatja, miért volt nagyobb a társadalmi elégedettség.
hvg.hu: Igaz, hogy az átlagember számára kiszámíthatóak voltak a perspektívák, de a tehetség, az innováció nem érvényesült. Aki a képességei folytán kiemelkedhetett volna, azt lenyomták.
B:M: Ez könnyen lehet. Lehetett egy kisebbség, amelyet nem hagytak érvényesülni. A többség számára viszont korlátolt, ám biztonságos perspektívát nyújtottak. Minden rendszernek különféle arcai vannak. Ami az egyik csoportnak jó, az a másik számára hátrány.
hvg.hu: Van arról kutatás, végül is hogyan fogadták az emberek a rendszerváltást, és milyen kép él most róla?
B.M.: Megalapozott választ csak adatokból tudunk adni, a többiről csak spekulálhatunk. A rendszerváltás fogadtatásáról nem találtam olyan adatokat, amelyek ezt akkor, valós időben mutatták volna. Amit találtam, az Vásárhelyi Máriának egy kutatása, amelyben arról volt szó, hogy tíz év távlatából hogyan emlékeztek vissza, hogyan fogadták. Még a későbbi visszaemlékezések is arról tanúskodnak, hogy örömmel, vagy inkább örömmel. Nagyjából a megkéredezettek kétharmada így emlékezett.
Később változott a megítélés. Már egy 1991-es kutatásban, amely azt vizsgálta, mennyire tartják igazságosnak a kialakult új társadalmi berendezkedést, rendszerkritikával találkozhatunk a közvélemény részéről. A megítélés azóta is romlott. Persze a pillanatnyi értékelés attól is függ, hogy éppen akkor miként alakul a gazdasági helyzet. De még 2007-ben, amikor a gazdasági helyzet pozitívabb volt, akkor is szignifikánsan többen mondták magukat a rendszerváltás veszteseinek.
Magyarország egyébként nem válik el ezekben a kérdésekben élesen a többi volt szocialista országtól. Nálunk ezek a folyamatok nem annyira különlegesek és egyediek, mint ahogy ezt néha olvasni lehet. Hiszen ezek az országok ugyanazon, vagy majdnem ugyanazon mentek keresztül.
hvg.hu: Az árokásás, a politikai retorika hogyan befolyásolta az ilyen irányú percepcióját a társadalomnak?
B.M.: Erre a kérdésre borzasztó nehéz válaszolni. Ehhez azt kell megnézni, hogy egy bizonyos politikai kiejelentés után hogyan változik a közhangulat. Viszont itt az a probléma, hogy közben rengeteg más minden is történik. Tehát ez inkább spekulatív jellegű kérdés. Ha spekulálunk, akkor figyelembe kell vennünk az olyan eshetőségeket is, hogy a politikai retorika, az árokásás akár szociológiai mozgásokból is kialakulhat. A felmérések nem arról árulkodnak, hogy kifejezetten a politikai retorika igazán nagy ingadozásokat hozott volna. A rendszerváltás megítélésének egyik mélypontja 1997-ben volt, a másik pedig 2009-ben. És ennek okait tekintve továbbra is csak spekulációkra vagyunk utalva. Ami ebben a két időpontban közös, az a gazdasági helyzet romlása.
hvg.hu: Mennyire volt fontos a szabadság megjelenése a gazdasági kérdésekhez képest? Az, hogy az utóbbi volt túlsúlyban mennyire fajsúlyosan volt jelen a Kádár-nosztalgia megjelenésében?
B.M.: A Kádár-nosztalgia megjelenése mindig az aktuális rendszer kritikája is. Ha pozitívan nyilatkoznak az emberek utólag a Kádár-rendszerről, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy ők akkor is elégedettek voltak. Jelentheti azt is, hogy a kérdezés időpontjában elégedetlenek a fennálló rendszerrel, és ez felértékeli a szemükben a korábbi rendszert.
A Kádár rendszer idején készült egy olyan értékkutatás, amelyből az derült ki, hogy a legfontosabb értékek 1986-ban olyasmik voltak, mint az anyagi jólét, a szabadság, a biztonság és az igazságosság. Nagyon kevesen említették a versenyszellemet, a vállalkozó szellemet, a közösségi szellemet és a tehetség érvényesítését. Egyedül azt mondani, hogy gazdasági fellendülést vagy jólétet vártak volna az emberek a rendszerváltástól, szerintem nem lehet kimondani. Valamennyire mindent. Jólétet is, szabadságot is, és a közéletnek és a gazdaságnak valamiféle morális rendjét.
hvg.hu: Hogyan vált Magyarországon a siker az amoralitás szinonímájává?
B.M.: Létezik a valóságnak és a percepciónak egy olyan kombinációja, amikor az érdemtelen és a megérdemelten elért sikert egyaránt megkérdőjelezi a környezet, és arra gyanakszik, hogy ezt valaki biztosan protekcióval, kapcsolatokkal, kiskapukkal, szabályok megszegésével érte el. A rendszerváltás óta, mióta vannak ilyen kutatások, azok mind azt mutatják, hogy ez erősen élő percepció a magyar társadalomban. Az emberek többsége szerint ebben az országban tisztességesen nem lehet boldogulni. Amikor arról kérdezik az embereket, hogy mi kell a sikerhez Magyarországon, akkor kifejezetten immorálisnak tartható cselekedeteket sorolnak föl. Tisztességtelenség, gátlástalanság, a szabályok megszegése, urambátyám kapcsolatok, protekció. Persze mondták azt is, hogy tehetség, szorgalom, jó képességek, de legtöbben inkább az előbbieket.
Vannak olyan kutatások, amelyek már igazán fanyar humorú módon illusztrálják ezt a jelenséget. Hunyady György professzornak volt egy olyan felmérése, amiben különböző társadalmi csoportokat kellett megítélni abból a szempontból, hogy mennyire érdemlik meg azt, ahogyan élnek. A szerencsejátékok nyertesei, például a lottónyertesek kapták a legmagasabb százalékot. Tehát van egy olyan percepció a magyar társadalomban, hogy nem érvényesül az igazság, nem azok jutnak előre, akik megérdemelnék.
hvg.hu: A 2010-es „fülkeforradalom” után változott ebben valami?
B.M.: Sokszor megfogalmazódik az a gondolat, hogy Magyarországon 2010 után valami drámai változás történt – persze ki negatív, ki pozitív értelemben beszél fordulatról. A magyar közvélemény többsége ugyanakkor 25 éve folyamatosan elégedetlen a közállapotokkal és igazságtalannak látja a rendszerváltás után kialakult rendszert. Persze nehéz elválasztani, vajon az emberek csak azért elégedetlenek-e, mert nem következett be a kezdetben remélt javulás az életkörülményeikben, vagyis az önérdek motiválja őket, vagy ettől független, erkölcsi megfontolásokból kritikusak. A felháborodást és az igazságtalanság érzetét lecsillapíthatja valamelyest egy átmeneti gazdasági fellendülés vagy éppen egy osztogató politika. A kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy a rendszerváltás utáni rendszer morális bírálata, ha néha csillapodik is, tartósan jelen van, és ilyen szempontból az elmúlt 25 év egységesnek tekinthető.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
