„Akik a kulturális, értelmiségi szféra tagjai közül még nem költöztek külföldre, itthon egyfajta belső emigrációba vonultak, vagy pedig belemerevedtek a teljesen párbeszédképtelen, görcsös ellenálló-szerepbe, és kéjes listákat vezetnek arról, kikkel nem szabad szóba állni, honnan nem szabad pénzt elfogadni" – mondja többek közt Dunajcsik.
Azt a hozzáállást is károsnak tartja, amikor például az állam által kivéreztetett, nagy hagyománnyal rendelkező folyóiratok, művészeti szervezetek és projektek megmentésére irányuló, Facebookon terjedő „dobjuk össze”-kampányok szerveződnek. Úgy véli, ma már szinte egy teljes minimálbért áldozhatnánk ezekre az ezer forintokra, a kulturális mikrotámogatásoktól kezdve a hajléktalanság elleni küzdelmen át bármire.
Ugyanakkor ha az elképesztően kevés pénzünkből kialakítunk egy párhuzamos kulturális és szociális hálót, amivel megpróbáljuk megoldani azokat a problémákat, amik valójában állami feladatok, akkor mire tartjuk az államot, minek fizetünk adót? – teszi fel a kérdést az író.
A kulturális, értelmiségi szféra ellehetetlenülését ráadásul Mátyásék generációja, és az utánuk jövők szenvedik meg a legjobban, mert az író, műfordító szerint mára csődöt mondtak azok a karrierálmok, melyekkel a rendszerváltás mámorában a szüleik felnevelték a mai harmincasokat-húszasokat.
A teljes interjút este nyolc körül tesszük közzé a hvg.hu-n.
