Bár az elmúlt években sorra törtek be a legújabb generációs, több rétegen is működő animációs sorozatok – olyanok, mint a Rick and Morty, a BoJack Horseman vagy kicsit korábbról az Archer –, a műfaj csúcsát a ma is futó szériák közül még mindig a nagy hármas, A Simpson család, a South Park és a Family Guy jelenti. De miközben az idén már a 28. évadát megkezdő Simpsons kissé belesüppedt a saját komfortzónájába, addig a másik két sorozat még mindig keresi az új utakat.

Sokáig persze úgy tűnt, hogy a popkultúra rajzolt epicentrumát jelentő Simpsons trónját már soha, senki sem veszélyeztetheti. Az 1989 óta az animált sorozatok egyeduralkodójaként műsoron lévő Fox-széria sikerét egy-egy Cartoon Network- vagy Nickelodeon-show próbálta meg rekonstruálni a kilencvenes években, de az első komoly vetélytársra az internet gyerekkoráig kellett várni – pedig majdnem a rivális a Foxon kötött ki.

South Park

Trey Parker és Matt Stone a coloradói egyetem egyik filmes kurzusának találkoztak, Monty Python-rajongásuk pedig a kezdetektől fogva összekötötte őket – a suliban készítették el első, A Karácsony szelleme című rövid animációjukat, amelyben már feltűnnek a South Park főszereplőire hasonlító karakterek (igaz, itt még Cartmant hívták Kennynek). Nem sokkal később a Foxnál dolgozó közös ismerősük kérésére még egy rövidfilmet összehoztak, amit aztán egymásnak küldözgettek az egyetemen, majd az ismerősök révén rengeteg kívülállóhoz is eljutott, így gyakorlatilag az internet egyik első vírusvideója lett a Jézus vs. Télapó című alkotás.

A stop motion technikával létrehozott, kartonpapírból kivágott figurákkal eljátszott videó sikerén felbuzdulva egyből elkezdtek hosszabb távon gondolkodni, de a Fox-vonalat el kellett, hogy felejtsék, miután a konzervatív csatorna túl vulgárisnak találta a történeteket és a karaktereket – Parkerék szerint Kula bácsi verte ki a biztosítékot a csatornánál. Az MTV és a Comedy Central viszont annál érdeklődőbb volt, az előbbinél épp a nagy sikerszéria, a Beavis és Butt-Head utolsó évadja ment, és jól jött volna a pótlás, de végül az utóbbi kötött szerződést a párossal: a Cartman anális beültetése című első rész 1997. augusztus 13-án ment le a csatornán.

A Monty Python-életműben megjelenő Terry Gilliam-animációk ihlette kép világ azóta sokat változott: a kartonpapíros megoldást már a pilot után elhagyták, legfőképpen az idővel való gazdálkodás miatt, később pedig már jobban a 3D-re emlékeztető animációk is megjelentek. Persze a minimalista megközelítés még ma is áll – erről a kanadaiak sokat tudnának mesélni.

De ami az igazi egyediségét adja a South Parknak, az a gyártási folyamat, és az abból adódó pluszok. Míg a kézzel rajzolt pilotot három hónapig készítették, addig a számítógéppel animált későbbi részek maximum három hét alatt elkészültek, ma viszont már egy közel százfős stáb segítségével egy héten belül megvan egy epizód. Emiatt nincs is arra szükség, hogy előre elkészüljön x számú forgatókönyv, hanem lehetőség adódik, hogy minél gyorsabban reagáljanak a valós eseményekre, így frissen tartva a show-t. A rekordot a 12. szezon Másnap című része tartja, amely 24 órával Obama 2008-as győzelme után mesélte el az elnökválasztás történéseit.

A nálunk szigorúan 18-as karikás, szabad szájú, tabudöngető sorozat persze számtalan botrányt okozott eddigi 19 évadja során – ráadásul amiatt is egyfajta kegyvesztetté vált a Parker-Stone páros az amerikai humoriparban, mert nem sorolható egyik oldalhoz sem: egyszerre tesz magasról a konzervatív világnézetre, és osztja ki folyamatosan a liberális Amerikát. A széria fő ellenzői közé tartoznak a szülői és a vallási szervezetek – egyik sem csoda: egy korai évadot követően az amerikai általános iskolások Cartmant választották meg kedvenc mesehősüknek, de a Jézus-ábrázolás és a Mohamed-nemábrázolás sem kerülte el a követők figyelmét.

Felsorolni a South Parkban megsértett (vagy legalábbis megsértődött) hírességeket lehetetlen vállalkozás lenne, de így is kiemelhető néhány nagyobb botrány. A 10. évadbeli Pokol a Földön például a Sátán puccos szülinapi bulijáról szól, amelyben a hetekkel korábban elhunyt tévés krokodilvadászt, Steve Irwint is megrajzolták, ráadásul a halálához hasonlóan egy rájával a mellkasában. Hasonlóan nagy port kavartak a szcientológiával foglalkozó részek – a Séf bácsi hangjaként addig a stábban szereplő Isaac Hayes – maga is a vallás tagja – például emiatt hagyta ott a show-t.

De saját botrányait is példátlanul kezeli a sorozat: a 200. South Park-epizódban (címe: 200) Stan egy tanulmányi út során véletlenül megsérti Tom Cruise-t, életében már másodjára, ezért a színész összegyűjt 200 másik hírességet, hogy csoportos keresetet nyújtsanak be a város ellen. Persze kiderül, hogy valójában Mohameddel akarnak találkozni, hogy rájuk is ragadjon valami a próféta sérthetetlenségét okozó anyagból.

A Comedy Central azonban már annyira nem vevő a poénra, és a határok feszegetésére: 2001-ben még lemehetett a Csúcsszuper barátok című szuperhős-paródia epizód, amelyben Jézus, Buddha, Mózes, Krisna, Lao-ce, Joseph Smith és egy Aquaman-szerű figura mellett Mohamed is tagja volt a csapatnak, de később (erről a cikk végén) már cenzúrázták a prófétát.

Family Guy

A Simpsons és a South Park így egy rövid ideig kéz a kézben uralta a felnőtteknek szánt, okos animációk piacát, egészen addig, amíg meg nem jelent az azóta egész birodalmat kiépítő fenegyerek, Seth MacFarlane sorozata.

MacFarlane már kétévesen rajzolgatott, a kedvenc karaktere ekkor a Family Guyban is többször feltűnő Frédi volt, de ötévesen már megismerkedett az animáció kezdetleges formáival: füzetek szélére rajzolgatott, és azok végigpörgetésével szórakoztatta a családját. Kilencévesen már pénzre is váltotta hobbiját, Kent városának helyi lapjában saját képregénykockái voltak, öt dollár volt érte a jutalma minden héten. Már ekkor botrányokat okozott: egy mise közben, az oltárnál térdelő karaktert rajzolt le, azzal a felirattal, hogy „Kaphatok hozzá sült krumplit?” – a helyi pap dühében levelet is írt a kis Seth-nek.

Főiskolai tanulmányait a Rhode Island-i dizánjsuliban végezte, ahol The Life of Larry című diplomamunkája egy 11 perces animációs rövidfilm volt, egy középkorú férfival és egy intellektuális kutyával a főszerepben. A film annyira megtetszett az egyik tanárának, hogy bevitte a legendás Hannah-Barbera stúdióhoz, akik szintén nagyon meg voltak elégedve, úgyhogy fel is vették: 24 évesen így már olyan sorozatokon dolgozhatott, mint a Boci és pipi, a Dexter laboratóriuma vagy a Johnny Bravo. És itt jött be a Fox-kapcsolat is, ahová végül sikerült beajánlani a szabadidejében kitalált Family Guy ötletét.

1080p Top 20 – Az évezred legjobb sorozatai

Tizenhat év nem sok idő, ha egy évezredről beszélünk, mégis úgy gondoljuk, a sorozatok legújabb aranykorában eljött az idő egy összegzésre. Persze egy ilyen lista csak szubjektív lehet – hogy mi alapján válogattunk, azt itt írtuk le. A sorozat eddigi részei:20.: Szívek szállodája, 19.: Orange Is the New Black, 18.: Híradósok, 17.: BoJack Horseman, 16.: Szex és New York, 15.: Deadwood, 14.: Foglalkozásuk: amerikai, 13.: Mad Men, 12.: Louie, 11.: South Park / Family Guy,10. Trónok harca

A csatorna adott 50 ezer dollárt MacFarlane-nek, hogy megcsináljon egy pilotot – ez elképesztően kis összeg egy ilyen feladatra –, a hat hónap alatt összeizzadt végeredményt aztán annyira szerette a Fox, hogy egyből berendelt egy évadnyit belőle. A Griffin-család történetét először 1999-ben láthatták a nézők, és egyből kialakult egy erős törzsközönség – végül ennek a bázisnak volt köszönhető, hogy még mindig a képernyőn van a sorozat.

A harmadik évadra ugyanis nehéz helyzetbe hozta a Fox a szériát: a Survivorrel és a Jóbarátokkal kellett ugyanis versenyeznie. Ezt meg is szenvedte a Family Guy, a közönség folyamatos csökkenése után pedig gyorsan el is kaszálta a csatorna. Végül az ismétléseket a Cartoon Networknek adták el, ahol a késő esti sávban óriási sikere volt, a DVD-kiadásokkal pedig igazi kultstátuszt ért el a sorozat – ezt a Foxnál is észrevették, és 2005-re újabb 35 részt rendeltek be MacFarlane-től, ezzel a Family Guy lett az első olyan sorozat, ami a DVD eladásoknak köszönhetően találta vissza magát az országos csatornákra.

Itt kezdődött Seth MacFarlane felemelkedése: a következő években nem elég, hogy a tévétörténet legjobban fizetett írójává vált, a Family Guy mellett több másik animációs sorozatot is sikerre vitt. Az Amerikai fater és a Cleveland Show készítése után pedig belekóstolt a filmezés világába is: Ted című komédiájának már két része is ment a moziban, de western-paródiát is készített A Million Days to Die in the West címen. De a Family Guyt sem hagyta cserben: külön DVD-re szánt filmeket, Star Wars-paródiákat és Broadway-szerű zenékkel tömött albumot is kiadott a show égisze alatt.

De a botrányok nem kerülték el ezt a szériát sem. A sértő és erőszakos humor mellett vádolták már antiszemitizmussal, vallásgyalázással, transzfóbiával és azzal is, hogy olyan jelenségeket bagatellizál el, mint a családon belüli erőszak vagy a nemi erőszak. És az iparon belül sem túl jó a híre MacFarlane stílusának: a laza szövésű cselekmény közben emlékképszerűen felvillanó, oda nem illő, egypoénos jelenetek legnagyobb kritikusai pont a South Parkot készítő Matt Stone és Trey Parker, akik a nyilatkozatok mellett egy duplaepizódot is szenteltek – részben – a Family Guy-gyalázásnak – a Rajzfilmek háborúja című epizódból kiderül például, hogy egy csapat lamantin írja a Fox-szériát, akik egy főnevet, egy igét és egy popkult-utalást tartalmazó ötletlabda random kiválasztásával rakják össze a sorozat poénjait.

Az évezred legjobb sorozatai, 9. rész: Louie

Most már Budapesten is megtapasztalhattuk Louis C.K. őrült humorát, de a sötétebb hangulatú komédiák zászlóvivője, az öt évadnál tartó Louie a legzseniálisabb dolog, ami a humorista kezei közül kikerült: a 40 fölötti életet abszurd jeleneteken keresztül bemutató, és azt a stand up előadásokkal vegyítő sorozat a 12.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!