"Meg kellett csinálni, és kurva jó, hogy megcsináltuk" – itt az új Tankcsapda-album
Ákos, Wellhello és Majka Tankcsapdát énekel, a Tankcsapda Omega-, Bonanza- és Hobo-dalt játszik. A napokban jelenik meg a debreceni rockerek „Dolgozzátok fel!” című dupla albuma. Csapdásított Illés-dal is készült, de annak megjelentetését a szerzők végül nem engedték.
„Igazából a szemét Fejes adta el a zenekart” – mutogat Lukács László az együttes dobosára. „Ő mondta, ha lúd, legyen kövér, és egy szimpla feldolgozásalbum helyett csináljunk egy olyan lemezt, ahol nem csak mi játsszuk mások dalait, hanem mások is játszanak Tankcsapda-számokat.”
A zenekar tagjai ugyanis ezúttal feldolgozásalbummal rukkolnak elő. Mint Lukácstól megtudtuk, a lemez ötlete már húsz évvel ezelőtt felmerült bennük. Sok évvel később aztán teljesen spontán ismét előjött a gondolat, mikor egy koncert után a turnébuszban Edda-dalokat, majd egy házibulin szintetizátoros kísérettel P. Box-nótákat énekelgettek a zenészek.
A zene szerepe alapjában véve a szórakoztatás
Olyan előadókat kértek fel a közreműködésre, akik más-más zenei műfajt képviselnek – így került fel többek közt Majka, a Wellhello, a Brains és Ákos is egy-egy Tankcsapda-feldolgozással a lemezre –, maguk a debreceni rockerek pedig nagyhatású, korszakalkotó zenekarok nótáiból válogattak. A banda tisztában volt azzal, hogy ez egyeseknél kiveri majd a biztosítékot, hiszen az albumon szereplő előadók rajongótábora sok esetben különbözik, de szerintük épp ezért érdekes és izgalmas az egész.
„Ha valaki emiatt köpköd minket, amire nyilván fel vagyunk készülve, ahelyett, hogy megismerne, és esetleg megszeretne más dolgokat is, az az ő döntése” – mondja Lukács. „Nemcsak a kétlábdob, a heavy metal vagy a szintetizátoros prüttyögés létezik. Ha valami jó, az akkor is az lesz, ha egy szál gitárral és akkor is, ha nagyzenekarral játsszák. A felkért alkotókat a saját műfajukban vezető előadóknak gondoljuk Magyarországon, akik képesek úgy nyúlni egy-egy Tankcsapda-számhoz, hogy annak tényleg van értelme.”
Fejes Tamás nem bánja, ha hullámokat gerjesztenek a Dolgozzátok fel!-lel. „Egy dal nem attól lesz jó, hogy a rock, a pop vagy a ska műfajába tartozik – ha rendesen megírták és időtálló, akkor mindenféle stílusban el lehet játszani. A zene szerepe alapjában véve a szórakoztatás. Ha valaki felidegesíti magát azon, hogy a Wellhello Tankcsapda-számot énekel, akkor nem érti a dolog lényegét.”
A szövegek is megváltoztak
Korábban is születtek már Tankcsapda-feldolgozások. A 2008-ban indított MTV Icon koncertsorozathoz kapcsolódva a debreceni rockbanda szerzeményeit 12 előadó értelmezte újra – akkor a zenekar gitárosa, Sidlovics Gábor még a Zanzibar tagjaként játszotta a „Szabadon” és az „Egyszerű dal” című számokat. Persze később is hozzányúltak a rockerek dalaihoz – nem is olyan régen például a Budapest Voices egy nagyon izgalmas verziót készített az Adjon az ég című szerzeményből.
A Dolgozzátok fel! mindenképp újdonságot hoz abban az értelemben, hogy az alkotók a stílusbeli változtatásokon túl a dalszövegek átírásában is szabadkezet kaptak. Olyannyira, hogy a Brains által előadott Rock and Roll rugójának és a „tankcsapdásított” Kőbánya Blues című Hobo Blues Band-szerzeménynek még a címe is megváltozott.
Viszlát Good Bye London
A dalok teljes átgyúrásának ötletét egyébként a megkeresett előadók maximálisan támogatták, egyetlen kivétellel. Az Illés zenekar Good Bye London című szerzeményének feldolgozása, amely az egyik legerősebb dal lett volna, hiába készült el – felvétele fiókban pihen.
„Egyszerűen nem értem az egészet. Mindenki olyan áhítattal és szeretettel fogadott minket, egyesek a saját életközegükben, a gyerekeiket is bemutatva. Meg voltunk döbbenve, hogy mennyire képben vannak velünk a szerzők” – mondja Fejes. „Megható volt például, ahogy Bencsik Samu lánya megköszönte, hogy gondoltunk az apjára. Ez a lemez a tiszteletadásról is szól, épp ezért lett volna helye rajta egy Illés-szerzeménynek, hiszen az együttes mind zeneileg, mind szövegileg nagy hatással volt a magyar zenei életre, ami tőlünk is főhajtást érdemel.”
A rockerek azt mondják, a Szörényi–Bródy-szerzőpárossal csak a menedzsereiken keresztül tudtak kommunikálni, ami nagyon megnehezítette a közös munkát. Annak ellenére, hogy a megkeresésükre először pozitív válasz érkezett, miután elkészült a Good Bye London csapdás verziója, közvetítőkön keresztül üzentek ismét, hogy ők ezt ilyen formában nem szeretnék a rádióban hallani. A Tankcsapdát nem az bántja, hogy visszautasították őket, hanem hogy az együttműködés semmilyen szinten nem volt érezhető. De tiszteletben tartják a szerzők döntését.
Kőbánya Blues helyett Cívisváros Blues
„A legjobb példa az együttműködésre a Kőbánya Blues című Hobo-dal. Ennek a szövegét változtattuk meg a legjobban az eredetihez képest és az első verziójára Földes László még azt mondta, hogy figyelj, Laci, nem, ez így nem jó! Csináld meg ennél sokkal jobban. És javasolt is jó néhány dolgot, mit, hogyan kellene megváltoztatni” – magyarázza Lukács.
„Aztán, az instrukcióit figyelembe véve elkészült a végleges verzió, és akkor már azt mondta: Na, látod? Erre gondoltam! Magyarul, az attitűdről van szó, hogy van-e kompromisszumkészség az alkotók részéről. Nála egyértelműen volt. Az Illés-dal szerzőinek esetében viszont egyáltalán nem…”
A Kőbánya Blues egyike azon nótáknak, amelyek valóban nagy változáson estek át. Lukács azt mondja, a Cívisváros Blues címmel készített Csapda-verzió, a dal eredeti szövegének analógiáján született átirattal a debrecenieket jeleníti meg, ugyanazt fogja jelenteni nekik, mint az eredeti szám a kőbányaiaknak. A másik dal, amelyet Sidi szerint sikerült – főként zeneileg – teljesen átgyúrniuk, az Ossian Ítéletnap című szerzeménye. „A kétlábdobos speed metal nótából egy laza Red Hot Chilis tiszta, csilingelő, gitáros dal született” – mondja a zenész. Még Maróthy Zoltán (a zenekar korabeli gitárosa) is csak a szöveges rész indulásával ismerte fel.
Ákossal is összekacsintottak
A nóták átdolgozása minden esetben úgy történt, mintha egy új dalt raknának össze. Nem volt konkrét koncepció vagy sablon, amit rá lehetett volna húzni a folyamatra. Annyi volt a lényeg, hogy úgy szóljon, mint egy Tankcsapda-szerzemény. A rockerek kizárólag olyan együttesek életművéből válogatottak, akik zeneileg hatottak rájuk vagy munkásságuk szempontjából megkerülhetetlenek.
„Cserháti Pityi nagyon jó barátunk volt, az ő halála miatt nem volt kérdés, hogy a P. Box felkerül a lemezre. Az Ossian és a Pokolgép kapcsán is már az elején megegyeztünk, az utóbbi nagyon nagy hatással volt Sidire és rám is gyerekkorunkban. A Hobo Blues Band pedig főként Laci Földeshez kötődése miatt volt egyértelmű” – mondja Fejes.
A Bonanza Banzai, illetve a Kispál és a Borz a Tankcsapda kortársai, ma már egyik sem létezik, de nagyon fontos zenekarok voltak. „Ahogy a Kispállal, Ákossal is mindig volt egy ’összekacsintásunk’. Tiszteljük, becsüljük, mert iszonyú minőséget képvisel – megkérdőjelezhetetlen, amit letett az asztalra. Mivel ő is feldolgozott egy Tankcsapda-számot, elég hülyén nézne ki, ha mi egy Ákos-nótával tesszük ugyanezt. Sokkal szívesebben nyúltunk egy Bonanza Banzai-dalhoz” – magyarázza Fejes.
Némelyik dal, mint például az Omegáé, azért került fel a korongra, mert a zenészek szerették volna, ha azok a fiatalok, akik ma már mást hallgatnak, megismerik a régi nagyokat, akik vitathatatlanul sokat tettek a magyar zenéért. Biztosak benne, hogy a tankcsapdásított dalok kapcsán az eredeti előadókra is „rákeresnek”.
Az LGT, a P. Mobil kimaradt
„Érett fejjel az ember beismeri, ha egy dalt jól megírtak, akkor is, ha korábban nem merte bevallani, mert zeneileg más stílusú, mint amit ő képvisel” – mondja Sidi. „Engem például a Metallica Garage Inc. vagy a Guns ’N Roses The Spaghetti Incident feldolgozásalbuma rengeteg jó nótával és előadóval ismertetett meg.”
A kiválasztott 12 együttesen túl még legalább ugyanennyi másikból is válogathattak volna, de muszáj volt valahol meghúzniuk a határt, így olyan alapvetések maradtak ki, mint az LGT, a P. Mobil, a Piramis vagy a Lukács alternatív gyökereihez kapcsolható Európa Kiadó.
A zenészek titkon abban is bíznak, hogy az ő dalaikat játszó előadók közönsége a rockzene iránt is érdeklődni kezd és például a Wellhello rajongói később meghallgatnak akár néhány Ektomorf- vagy Leander Kills-nótát is.
A lemeznek ez a legfontosabb küldetése, mert úgy érzik, hogy a rockzene, mint műfaj, mélységesen alulértékelt Magyarországon és nagyon kevés teret kap a poppal szemben. Pedig rengeteg tehetséges fiatal rockzenekar van, amelyekről nem is tudnak az emberek. A Pennhurst is ilyen – ők lettek a nyertese annak a felhívásnak, amelyet a Tankcsapda indított nyár végén, és egy feldolgozással szintén szerepel a lemezen. A kiadvánnyal a zenészek tehát végső soron a rockzenét támogatják. Az ötletadó Tankcsapda-tag, Fejes Tamás pedig így foglalta össze a projekt lényegét:
„Bármi is történjen, a Tankcsapda zenekarnak ezt a lemezt egész egyszerűen meg kellett csinálnia, és kurva jó, hogy megcsináltuk.”
.
| Dolgozzátok fel! - dallista |
CD 1. – Mások dalai tőlünk
|
"Magyarországon, ha valaki sikeres, az gyanús" - Tankcsapda-interjú
Amíg jó a buli, felesleges azt feszegetni, honnan van a pénz - a Tankcsapda tagjai 25 év alatt nemcsak önbizalomból és összeesküvés-elméletekből tankoltak fel, de vallják, a hazai zeneipar megreformálása mellett a magyar rockzenére is feltették a koronát. A debreceni zenekarral legújabb, jubileumi lemezük megjelenése előtt beszélgettünk bosszúálló trollokról, marketingrockról és hitelességről.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
