A szakirodalom három alaptípust különböztet meg a bohócok között. A legismertebb a Fehérarc (Whiteface), aki a nevéhez hűen az egész arcát fehérre festi, majd annak egyes részeit színekkel – főleg feketével és pirossal – kiemeli. A commedia dell'arte Pierrot-karakteréből eredő hagyományos Fehérarc nem visel bő ruhát és óriási cipőt vagy rikító parókát. Az első hivatásos Fehérarc az olasz származású angol Joseph Grimaldi volt, akiről minden évben, február első napján London Hackney negyedében a Holy Trinity Church templomban megemlékeznek a világ minden tájáról odazarándokoló bohócok. Akik a tiszteletére a beceneve után az angolszász országokban gyakran Joeynek hívják magukat.
A buta Auguszt (Auguste) vagy más néven a Színesbohóc rózsaszín vagy testszínű alapozót használ, és csak a száját, illetve a szemét emeli ki fehérrel, pirossal más arcrészét hangsúlyozza. Az okos Fehérarccal ellentétben buta és ügyetlen, akinek a kárára elsülnek a tréfák. Az arcán landol a torta, a fejére borul a vödör víz, s jellemző rá a színes paróka, a bő ruha és a hatalmas cipő. A harmadik alaptípust Fehérarc és Auguszt mintájára is kifesthetik, ám valamilyen karakternek öltöztetik be. Lehet rendőr, orvos, öregasszony vagy éppen hobó és csavargó – utóbbi két kategória alakítójaként a némafilmkorszak két nagy, mozgásvilágában a pantomim elemeit felhasználó amerikai mulattatója, Charlie Chaplin és Buster Keaton is feltűnt.