Kiderült, kit bízott meg Lázár a Seuso-kincsek hazahozatalával

Feloldotta a Seuso-kincsek visszaszerzésére kötött szerződés titkosítását a Miniszterelnökség, így kiderült, hogy 2012-ben a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda kapta azt a megbízást, hogy letárgyalja a műkincsegyüttes átadását a külföldi birtoklókkal – értesült a hvg.hu. Az ügyvédi iroda csütörtökön este sajtóközleményt adott ki erről, amelyben leírják, hogy két évig tartó tárgyalássorozat végén jutottak el a műkincsek hazaszállításáig.

A híres késő római kori ezüst műkincsegyüttes hét darabból álló részlete 4,5 milliárd forintnyi ellenérték fejében 2014 tavaszán került vissza Magyarországra. Akkor a kifizetett összegen kívül annyit tudhattunk meg, hogy egy titokzatos testvérpár volt a kincsek átadója. Az eladóról a HVG azt írta, hogy valószínűleg Peter Wilsonnak, a Sotheby's árverezőcég egykori elnökének két gyermeke volt.

A Miniszterelnökség ezután harminc évre titkosította az ügy részleteit, arra hivatkozva, hogy nyilvánosságra kerülésük veszélyeztetné a műkincsegyüttes hiányzó darabjainak a visszaszerzését célzó, még zajló tárgyalásokat, és rontaná a magyar fél pozícióit. Ezt a titkosítást oldották fel most. Lázár János egyébként korábban azt mondta, ha a teljes készletet visszaszerzik, akkor engednek betekintést a szerződésekbe. Azonban úgy tudjuk, ebben az esetben nem erről volt szó. A most nyilvánosságra hozott szerződés megismeréséért a Magyar Nemzet tavaly közérdekűadat-igényléssel fordult a Miniszterelnökséghez, majd Fővárosi Törvényszéktől kérte, hogy kötelezze a tárcát a kért adatok kiadására, illetve titokfelügyeleti hatósági eljárást kezdeményezett az adatok kiadására.

A hvg.hu megkérdezte a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodát a megbízás és a tárgyalások részleteiről. Az azonnal kiderült, hogy mivel a titkosítás feloldása csak a hazahozatal letárgyalására vonatkozó megbízási szerződésre vonatkozik, magának a kincsnek a visszavásárlásáról szóló megállapodás továbbra is titkos. A megbízás összegéről az iroda azt a tájékoztatást adta, hogy az eredeti szerződésben megbecsült 16 millió forintos munkadíjat – az ügy előre nem látható és kalkulálható bonyolultsága miatt – a Miniszterelnökség módosította és 43 millió 120 ezer forintban maximálta, és ezt a keretet az ügyvédi iroda közel két év alatt merítette ki. A magyar ügyvédi iroda tárgyalócsoportjának vezetője Varga Ildikó volt. (A Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodában a jelenlegi igazságügyi miniszter Trócsányi László ügyvédi tevékenységét 2007 óta szüneteltető partner. De miniszteri megbízását is a kincsek hazahozatalát követően kapta.)

Kíváncsiak voltunk arra, hogy a 15 millió eurós ellenérték, amit a Seuso-kincsek hazakerüléséért fizettek, milyen összegről indult, volt-e lehetőségük alkudni, de válaszukban azt írták, hogy a Miniszterelnökségtől már akkor kapták meg a megbízást, amikor már a felek akarata és a fizetendő összeg megvolt.

MTI / Bruzák Noémi

De még ezek után is több mint tíz alkalommal mentek ki tárgyalni Londonba a jogi részletekről. Ehhez – mint válaszukban írják – nem csak az eladó fél ügyvédeivel folytatott tárgyalások tartoztak: az ügylet végleges, angol jog szerinti, több száz oldalas szerződésének előkészítése és egyeztetése, az egyeztetés a különböző angol hatóságokkal (pl. a szükséges exportengedély beszerzéséről), valamint a Seuso-kincsek átvételének és hazaszállításának előkészítése és lebonyolítása is. Ugyancsak a munka részét képezte, hogy az átvétel előtt és alatt a szakértők megvizsgálják a kincseket és ezt dokumentálják is. 

Az már októberben kiderült, hogy a tárgyalási folyamat részese volt Norman Palmer, de ez akkor csak onnan derült ki, hogy a neves angol ügyvéd-professzor halálhírét bejelentő Művészeti és Jogi Intézet közleményében említést tesznek erről a megbízásról. A Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda erről annyit közölt, hogy "Norman Palmer meghatározott speciális angol jogkérdésekben adott tanácsot, illetve közreműködött az angol hatóságokkal való kapcsolattartásban, így különösen az exportengedély megszerzésében".

Arról már korábban is beszélt a hazahozatalban ugyancsak részes Baán László Nemzeti Galéria-igazgató, hogy mivel a magyar állam abból indult ki, hogy a kincsek innen származnak és a tulajdonjog őt illeti, ezért nem adásvételi szerződésről volt szó, a magyar állam azért fizetett, hogy a birtokunkba kerüljön a műkincsegyüttes. Az iroda azt mondja, a szerződés előkészítése és az egyeztetések során végig azt az álláspontot kellett képviselni és érvényre juttatni, hogy a Seuso-kincsek korábban is és ma is a magyar állam tulajdonát képezik.

A Seuso-kincs a római hadsereg egyik egykori helytartójáé, bizonyos Seusóé lehetett, akinek a Balatonnál (akkori nevén Lacus Pelso) lehetett villája. A tizenöt tagból álló ezüst készlet a Krisztus utáni 4. századból származik. Feltehetően magyar kincsvadászok találták meg a 70-es években az egykor Polgárdi környékén, majd eladták, kicsempészték az országból. A magyar régészek akkor figyeltek fel rájuk, amikor New Yorkban valaki a kilencvenes évek elején aukción megpróbálta értékesíteni a műkincseket, amelyek egyik darabján jól olvasható a Pelso felirat, amely a Balaton római kori elnevezése. A kormány hiába pereskedett értük, azt a New York-i bíróságon 1993-ban elvesztette. A kincsek eladósorba kerültek, a magyar állam 2014-ben szállította haza a műtárgyegyüttes nyolc darabját, a többi darabért pedig további tárgyalásokat kezdeményezett.