szerző:
Szalkai Réka
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A francia terrorcselekményeket szinte előre megjósoló, feszültséggel teli művel, az Eközben Párizsbannal (Nocturama) jelentkezett Bertrand Bonello. A már a magyar mozikban is futó filmben néhány párizsi fiatal épületeket, autókat robbant, majd egy zárt áruházba menekülnek éjszakára. A rendezővel előbb Rotterdamban beszélgettünk, majd telefonon folytattuk.

hvg.hu: Honnan származott az Eközben Párizsban alapötlete?

Bertrand Bonello: Úgy hat évvel ezelőtt kezdődött az egész, amikor a Bordélyház című kosztümös filmemet készítettem. Hirtelen az az érzésem támadt, annyira beleéltem magam a huszadik század eleji történetbe, hogy közben teljesen eltávolodtam a mindennapi valóságtól. Ez kétségbe ejtett, így arra gondoltam, kell közben írnom valamit, egy későbbi filmet, hogy a jelenhez ismét közel kerüljek. Két érzés volt bennem: a fuldoklás s a robbanás. Egy szorító, feszítő érzés, illetve annak az explóziója. Így azt már elejétől fogva tudtam, hogy a filmnek is két formai része lesz. Ez persze, ahogy látják, később átalakult, de alapvetően, a feszültség felépítésének a szerkezete ugyanaz maradt.

hvg.hu: Hat éve jött az ötlet… tehát, még a párizsi terrorcselekmények előtt.

B.B.: Igen. Aztán felkértek a Saint Laurent-ra, a divatóriás életéről szóló filmemre, s ezért egy időre félre kellett tennem az Eközben Párizsbant. Mondhatni, merő véletlen, hogy a film tervezett francia bemutatója majdnem teljesen egybe esett a nizzai terrorcselekményekkel, s ekkor már ugye Párizs is a hátunk mögött volt… Aki nem tudja, hogy ezen a filmen én már 2015 novembere előtt is dolgoztam, azt hinné, az akkori terrorcselekmények ihlettek meg. Ugyanakkor gondoljunk csak bele, a terrorizmus nem egy ma született dolog, már régóta velünk él. A filmem szempontjából pedig különösen veszélyes, ha összekeverjük a valóságot a fikcióval. A lázadás egy széles spektrumáról van szó: fiatalokról, akik az erőszakos cselekedeteikkel, a robbantásokkal, egy az azokhoz hasonlóan kegyetlen s érzéketlen kapitalista világrendre is reagálnak.

©

hvg.hu: Ezért is változtatta meg a film eredeti francia címét: Paris est une fête (Párizs egy ünnep – Sz. R.) Nocturamára?

B.B.: Igen, 2015. november 13-a után éreztem, akkor végképp megpecsételném a film sorsát, ha megtartanám az eredeti címet. Persze, sohasem könnyű, amikor már egy ideje dolgozik az ember egy címmel, valami újat találni. Teljesen véletlenül belebotlottam a lemezeim között Nick Cave Nocturámájába, s rögtön ráéreztem ez lesz az: kicsit absztraktabb, de mindenképp az éjszakára, sötétségre utal, ami ugye a filmemben is nagyon fontos szerepet kapott, különösen a második részében. Mozgás az éjszakában, ez párhuzamba állítható az éjjeli ragadozókkal, akik Cave címadását is ihlették, a zenész saját bevallása szerint.

hvg.hu: Ugyanakkor az első rész metróképei, az égő Jeanne d’Arc szobor még mindig elég utalás Párizsra…

B.B.: Igen, ezt már nem tudtam volna ekkor megváltoztatni, hiszen, ahogy én hívom, az előkészületek koreográfiája, melyre mindig is úgy tekintettem, mintha egy ballettet rendeznék meg, csak itt s így valósulhatott meg. Ugyanakkor az orléans-is szűz szobra (melynek égése miatt nem kell aggódni, természetesen csak számítógépes trükk volt, a műemlék még sértetlenül megvan) – nemcsak párizsi jelkép, hanem amióta egy francia szélsőjobbos párt múzsája is lett, én a francia és minden európai nacionalista extrémizmus szimbólumaként tekintek rá, s ezt akarták a filmem fiataljai is elégetni.

©

hvg.hu: A film második részét, ha jól tudom, ugyanabban az elhagyatott párizsi üzletházban forgatták le, mint pár éve Léos Caraxnak a Holy Motorsát is…

B.B.: Igen, bár a komplexum egy másik épületében. Biztos voltam abban, hogy egy mai áruházban nem működne ugyanígy a dolog, nem lennénk ennyire szabadok, még ha éjjel forgatunk, akkor sem: mindenki rettegne attól, mikor mihez érhetünk, mit teszünk tönkre… Így berendeztünk mi magunknak egy üzletházat. Szándékomban állt az is, hogy a film második része, olyan legyen, mint egy álom: s álljon igencsak erős kontrasztban a film első, „ultra-realisztikus” részével. Ez az üzletház igazából egy belső világ a külső világ káoszában, erőltetett tökélyével szemben áll mindazzal az erőszakkal, a fiatalok saját terrorakcióival, s éppen ezért hat még brutálisabban, amikor a kommandósok végül ide is betörnek.

hvg.hu: Ha jól érzékeltem, mindezt a zenével, hanggal is alá akarta húzni.

B.B.: Pontosan. Mivel jómagam is zenész vagyok, punkcsapatban is játszottam, rengeteg műfajt szeretek s hallgatok, s a saját filmjeim zenéjét is én írom, állítom össze. Már a forgatókönyvírás során számításba veszem, mikor milyen hangeffektust, zenét szeretnék a filmben, mindez külön narrációs elem a számomra. A John Barry-számot (Minden lében két kanál sorozat főcímzenéjét) például az időbeliség pontosítására is használtam, míg a Blondie-sláger, Shirley Bassey-ballada (My way) vagy a hip-hop zene a szereplők karaktereinek finomhangolása mellett egyfajta gyerekkori nosztalgiát is megidézett, míg a feszültség-építés eszköze is volt a számomra.

hvg.hu: A szereplőket hogyan válogatta össze a filmhez – szándékosan van közöttük több arab származású is? (Sokan ezt is utalásnak vehetnék a közelmúltbeli terrorcselekményekre.)

B.B.: Fele-fele arányban válogattam össze olyanokat, akik már színészkedtek korábban (ilyen például az egyik legfontosabb karakteremet, Davidot alakító Finnegan Oldfield), illetve olyanokat, akik még soha nem szerepeltek filmben. Így a képzett színészek és az amatőrök őszinte reakciói támogatták egymást. Az első filmeseket a lehető legtermészetesebb casting során válogattuk ki, úgy, hogy az utcán, iskolákban mi mentünk oda a számunknak érdekesebbnek tűnő fiatalokhoz. Az, hogy közöttük több is arab származású, két dolgot mutat: ez így reprezentatív a mai francia, párizsi népesség számára, illetve ők a fogékony, tehetséges, figyelemfelkeltő gyerekek is egyben.

hvg.hu: Azért a mára már sztárrá kinövő Adèle Haenel is kapott egy rövid kameó szerepet a filmben – ő a Bordélyházban alakította Léát önnél, így korábbról jól ismerték egymást.

B.B.: Igen. Igazából Adèle csak egy pillanatra tűnik fel, amikor a filmbeli David egy pár percre elhagyja az áruházat, ő arra halad a biciklijével. „Meg kellett történnie”, ez a mondat hangsúlyos, s ezért is akartam, hogy egy ilyen ismert sztár szájából hangozzon el, mint Adèle, pont, amikor David ott áll. Szerintem ő az, aki ha egész Párizs felrobbanna, s darabokra égne, odatekerne a kerékpárjával, s lehet, pont ezek a szavak hagynák el a száját.

©

hvg.hu: Ön is így gondolja, ennek meg kellett történnie?

B.B.: Nézze, én nem gondolkodom üzenetekben, s nyilván a terrorizmust sem támogatom. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy, ahogy például már az első világháború során is, bár különféle módokon, de többször magukra hagytuk a fiatalokat az utóbbi évtizedekben. Erre jobban oda kell figyelnünk a jövőben is. De ismétlem, filmem fikció, ezt ne felejtsük el.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A csengeri örökösnő cáfolta az ügyészség szerint, hogy pénzt adott volna Kósának

A csengeri örökösnő cáfolta az ügyészség szerint, hogy pénzt adott volna Kósának

Putyin Oroszországa: mérgező bogyók és megalázó bosszúk

Putyin Oroszországa: mérgező bogyók és megalázó bosszúk

Három kilót ledobtak az új Bubiról

Három kilót ledobtak az új Bubiról