Egy átlagember aktív szókincsét 3–5 ezerre, passzív szókincsét (az általa megértett, de nem használt kifejezések összességét) pedig 5–10 ezerre becsülik idehaza a nyelvészek. A legnagyobb lírikusok szókészletének a terjedelme ugyancsak régóta – már a XIX. század végétől – foglalkoztatja az irodalmi ínyenceket. A választ a némiképp bizarr kérdésre a művészeti közéletben is „népgazdasági tervekkel” operálni igyekvő szocialista irodalomtörténet igyekezett elsőként megadni.
hvg
A négy kötet terjedelmű Petőfi-szótár, melynek megjelentetése (miként a mű előszavában olvasható) „az 1950-es évek közepén került (be) a nyelvtudomány ötéves tervének feladatai közé”, végül azonban csak az 1970–1980-as években került a szakmai közönség elé. A közel négyezer oldal terjedelmű gyűjteményből alapvetően az derül ki, hogy a Nemzeti dal szerzője rövid élete során 22 719 szótári kifejezést használt alkotóművészként. Ezzel az írói arzenállal nem kizárólag a költői életmű megalkotása során élt: az aprólékosan feltérképezett írói nyelv szavai között ugyanis a drámaíró, az útinaplót vezető, a műfordító és a levélíró Petőfi kifejezései is olvashatók.
Az egészen frissen elkészült Arany-szótár (amit egyelőre még a könyves szakma is csak hírből ismer) állítólag kísértetiesen hasonló mennyiségű frazeológiai egységet tartalmaz, mint a három és fél évtizeddel korábban elkészült Petőfi-opusz. A különbség „csak” az, hogy az éppen kétszáz éve született Arany János – akit a hét nyelven olvasó és sokat fordító Kosztolányi Dezső „az egész földgolyó” legnagyobb művészének tartott – költeményeinek megírása közben használt annyi kifejezést, mint Petőfi teljes szerzői corpusának megalkotása közben. A Beke József nagykőrösi tanár által sziszifuszi munkával összeállított Arany-szótárban 22 423 címszó szerepel, alig háromszázzal kevesebb, mint amennyit a legendás költőtárs papírra vetett. A Shakespeare-t, Arisztophanészt magyarra átültető, s kiterjedt levelezést folytató későbbi akadémiai főtitkár teljes életművének szókészlete nyilvánvalóan jelentősen felülmúlja a feleannyi ideig sem élt Petőfi szókincsét, már amennyiben e némiképp játékos írói versenyt az utókor azonos feltételek mellett „rendezi meg”.
hvg
Arany első helyezése egyelőre más lírikusokkal összevetve is megkérdőjelezhetetlennek tűnik. Az eddig közzétett – nem éppen nagyszámú – további költői szószedetek közül Juhász Gyula 1972-ben publikált dictionáriumában ugyanis 11 606, Balassi Bálint 2000-ben kihozott költői szótárában pedig csak 4735 szócikk található.
Az Őszikék alkotójával csupán egy enciklopédikus szerző, a magyar történelmi mitológiát megalkotni igyekvő Jókai Mór veszi fel a jelek szerint a versenyt, habár az ő esetükben is fennáll a veszély, hogy voltaképpen az almát a körtével hasonlítják össze. Az 1994-ben kiadott kétkötetes Jókai-szótár az életműnek ugyanis csupán a különleges, nehezebben megfejthető jelentésű kifejezéseit összegzi, nevezetesen a népnyelvi, az idegen és az archaikus szavakat. A XIX. századi írófejedelem mindenki által érteni vélt magyar alapszókincsét viszont már nem. Az Unikornis Kiadó Jókai-vademecumában így is 22 715 szócikk található. E mennyiség tehát deklaráltan nem a teljes írói szókincs tényleges terjedelmét jelzi (azt irodalmi berkekben legalább 40–45 ezerre becsülik), hanem talán csak azt a terjedelmet, amit a szerzetesi elszántsággal körmölő irodalomtörténészek (olykor egész munkacsoportok) még képesek letenni a „nemzet asztalára”. Vagy amennyit az üzleti alapon működő könyvkiadók egyáltalán hajlandók finanszírozni és megjelentetni.
