A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Bob Dylannel indít az Universal Love című válogatásalbum, amelyen meleg pároknak írtak át klasszikus, angol nyelvű esküvői számokat. Míg az azonos neműek házasságának kérdése Magyarországon még mindig parázs vitákat szül, az amerikai MGM Resorts Internationalnél elhatározták, változtatnak azon a gyakorlaton, hogy a szerelmes dalok zömében a heteroszexuális szemszöget ragadják meg.
Dylan például a She’s Funny That Way című 1929-es klasszikust szabta újra, amelyben egy lány helyett fiúról énekel: He’s Funny That Way. Nemcsak egyszerűen igent mondott a projektre, hanem mindjárt ötlete is volt, mondta Rob Kaplan, a válogatás egyik producere a New York Times-nak Dylan lelkesedéséről.
Dylan több mint szimpla húzónév az albumon, hiszen a két éve irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott zenész pályája kezdete óta a humanista társadalmi változások egyik ikonja. Blowin’ in the Wind című, egyik legnagyobb slágerét azóta is a hippigeneráció és a 60-as évek polgári jogi mozgalmainak himnuszaként tartják számon. Részt vett a We Are the World felvételében, amelynek bevételével az afrikai éhínség elleni küzdelmet támogatták, és ott volt annak a csapatnak a tagjai között is, akik a Sun City című számmal az apartheid ellen tiltakoztak.
Dylant az albumon St Vincent, Kesha, Ben Gibbard, Valerie June és Kele Okereke követi, akik az amerikai könnyűzene nagy öregjéhez hasonlóan a nemeket felcserélve frissítették az eredeti számokat. Valerie June szerint az ő verziója egészen hűen tolmácsolja Noël Coward eredetijét: „Akkor kerül igazán helyére a dal, ha tudjuk, hogy egy meleg férfi írta, aki a cím minden egyes szavát komolyan gondolta: Mad About the Boy (Megőrjít ez a fiú).”
