szerző:
Németh Róbert
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Pink Floyd-dalparádéval, lenyűgöző vizuállal és vastag politikai beszólásokkal tért vissza Budapestre Roger Waters. Semmi olyan nem történt, amire ne számítottunk volna – beleértve a közéleti kiszólásokat is –, viszont ettől még jó volt nekünk.

Minden idők egyik legnagyszerűbb – és ezt se felejtsük el: egyik legöntörvényűbb – dalszerzője öt év szünet után tért vissza Budapestre. 2013-ban a Puskás Ferenc Stadionban adott nagyszabású koncertet – akkor is azzal a lemezanyaggal érkezett a magyar fővárosba, mint két évvel korábban, a The Wall-lal. Az a lemez emelte az egekig a zenekart, és tette jégre a Pink Floyd klasszikus felállását, egyben zárta le az együttes pályájának lényegi részét. A dalokat Waters már egyedül írta, a konceptmű történetét is ő alakította ki, a stúdiómunkában is teljesen perifériára szorította társait. A néhai Richard Wright billentyűs annyira összeveszett vele, hogy az album 1979-es kiadásakor már nem is volt a zenekar tagja, s a turnén is már csak mint fizetett kísérőzenész vett részt.

Szerda este, szemben az öt és a hét évvel ezelőtti koncertekkel, igazi, a rajongók legkéjesebb álmait beteljesítő Pink Floyd-válogatást kaptunk – Waters legutóbbi szólólemezének, a Radiohead producerével, Nigel Godrich-csel készített, kifejezetten nagyszerű Is This The Life We Really Want? dalaival körítve. Egész pontosan annak az albumnak a körülbelül egyharmadával, négy számmal (például ezzel, meg ezzel). Az, hogy más Waters-lemezekről nem hangzottak el dalok, azért meglehetősen sokatmondó.

©

A basszusgitáros-gitáros-énekes hiába írt fantasztikus, a poptörténelem törzsanyagába tartozó Pink Floyd-dalokat, azok után, hogy az 1983-as The Final Cut című albumot követően – amelyet aztán már tényleg gyakorlatilag szólólemezként írt és rögzített – perben-haragban feloszlatta zenekarát, nem következett sikeres szólókarrier. Viszont következett később évekig tartó jogi procedúra a Pink Floyd név használatáért, melyet aztán társai nyertek meg. Azután még három Pink Floyd-sorlemez jelent meg, végül a Waters–Gilmour–Mason–Wright-négyes 2005-ben elásta a csatabárdot, és a londoni Live 8-en színpadra lépett (de közösen már sosem dolgoztak, Richard Wright 2008-as halála amúgy is feleslegessé is teszi a további spekulációkat).

Waters hiába írt szólóban míves zenei anyagokat – a tavaly megjelenttel együtt négy klasszikus rocklemezt, két filmzenét és egy operát –, a dalok egészen egyszerűen nem kanonizálódtak úgy, ahogyan az egészen a 70-es évek végéig szinte minden egyes Pink Floyd-album és azok emblematikus dalai beégtek a kollektív popkulturális tudatba. A legutóbbi Waters-lemeznek is leginkább az a skillje, azon túl, hogy jó dalok vannak rajta, hogy hangzásában megidézi a klasszikus Pink Floyd-stílt.

No, és akkor körbe is értünk. Ami a stílt illeti, meg tegyük gyorsan hozzá: a dalokat, ezekért érkezett a lazán telt háznyi közönség az Arénába. És, ahogy már említettem, a közönség meg is kapta, amire vágyott: a legfontosabb Pink Floyd-lemezek legfontosabb dalait. A Meddle című albumról beválogatott One Of These Daystől eltekintve kizárólag a The Wallról, a Dark Side Of The Moonról, a Wish You Were Here-ről, és az Animalsről hangoztak el Pink Floyd-számok. A koncert teljes számlistáját itt meg is tekinthetik.

©

Azt nyilván mondani sem kell, hogy mindezt egy elképesztően felkészült zenekartól, amelynek a tagjai – emeljük ki a David Gilmour szerepében érkező szóló gitáros-dalszerző-énekest, Jonathan Wilsont, akinek legújabb lemeze, a Rare Birds éppen idén jelent meg, s aki szerepel Waters legutóbbi lemezén is –, ahogy kell, rendesen odatették magukat. Nem fáradt hakni volt ez – de az, azt hiszem, amúgy is távol állna Waters szellemiségétől.

És persze nem lepődtünk meg a grandiózus vizuális megoldásokon, a koncert második felében a nézőtér felezővonala fölött, a levegőben kiemelkedő (az Animals album borítójáról ismerős) Battersea erőműről, amelynek falára aztán később a természetesen menetrendszerűen érkező Donald Trump-bashing keretében az amerikai elnök legostobább mondatai közül vetítettek ki számosat – van miből válogatni. Volt lézer, több fajta kiszerelésben is, többek közt lézerpiramis, és volt drónnal vezérelt repülő malac, à la ugyancsak Animals, amely egy nagy háborús malacpersely-bankot szimbolizált, ahol felül kell bedobni az adódollárokat, és aminek a fenekén jönnek ki a fegyverek. És persze elhangzott az obligát Trump egy disznó is. Ha pedig a politikai ki- és beszólásoknál tartunk, a kivetítőn feltűnt többek közt (természetesen Trump mellett) Sztálin, Mao, Erdogan és Berlusconi is.

©

Azon sem lepődtünk meg persze, hogy a Közel-Kelet és a harmadik világ szegénységét és háborús nyomorúságát számtalanszor meg/beidéző háttérvetítésen jó párszor felbukkant az Izraelt a palesztin területektől elválasztó fal (Roger Waters Izrael-kritikájáról többször írtunk a korábbiakban), ám, ahogy Waters általában beszélt a népeket és közösségeket elválasztó falakról, nem tudott nem eszünkbe jutni az Orbán-kormány által emelt kerítés, és általában az elmúlt években két kézzel szórt menekültellenes gyűlöletpropaganda. Ahogyan a 2013-as Puskás Ferenc stadionbeli koncert után újra bedobott geg is magáért beszélt és tág asszociációs teret nyitott. A The Wall egyik kulcsdaláról, a Mother című számról van szó: „Anya, bízhatok a kormányban?” Kurvára nem – tűnt fel a válasz a vásznon. Hát, ja.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!