Már a szereposztásra felkaptuk a fejünket. A Centrál Színház színészei, Balsai Móni és Schmied Zoltán ugyanis ketten vitték színpadra a teljes Büszkeség és balítéletet Ujj Mészáros Károly rendezésében. Mr. Darcytól kezdve a csacska Bennet lányokon át Lady Catherine de Bourgh-ig mindenkit ők játszanak.

Jane Austen 1813-ban megjelent klasszikusát egy angol színész-házaspár írta át kétszereplősre még 2013-ban. Az előadás hatalmas siker lett, végigturnézták vele Angliát. Balsai Móni és Schmied Zoltán már többször forgatott együtt, de a színpadon még sosem találkoztak, így tavaly novemberben felvetették, hogy szívesen játszanának együtt, akár egy kétszemélyes darabban. Azt is hozzátették, hogy rendezhetné az előadást Ujj Mészáros Károly, aki korábban még csak egyszer rendezett színházban.

Máté Péter

„Rengeteg ajánlatot kaptunk Baráthy Györgytől, a színház dramaturgjától, többek között ezt a darabot is. Elolvastuk, de mindannyian bizonytalanok voltunk, mert kuszának tűnt, attól féltünk, nem lehet majd érteni. Megmondom őszintén, semmi esélyét nem láttam, hogy ez működhetne, de eldöntöttük, hogy leülünk és összeolvassuk” – avat be az előadás születésének körülményeibe Ujj Mészáros Károly.

Ahogy haladt a próba, a színészek egyre jobban belelendültek az olvasásba, és úgy álltak fel, hogy elhatározták: megcsinálják. Ha két ember játszik tizenegy karaktert, felvetődik a kérdés, hogy a nagy kapkodásban nem tűnnek-e el a könyvből és a filmből, vagy a sorozatból jól ismert apró pillantások, nagy érzelmek.

Máté Péter

Meglepetés: egyáltalán nem. És a színészek sem törekedtek arra, hogy alárendeljék a történetet a virtuozitásnak: a Centrál előadása nem jeleneteket akar felvonultatni egymás után, a csapat jól vigyáz, hogy a szereplők közötti viszonyok finomak, de érthetőek és tiszták legyenek. Ha van érzelmi változás, azt könnyen követni tudjuk, még akkor is, ha az előadás első tizenöt-húsz percében nem könnyű belerázódni a folyamatos karakterváltásokba. Szerencsére az átmenetnek is hagynak egy optimális lassúságot, így nem kell kapkodnunk a fejünket, hogy éppen kit látunk a színen.

Mr. Darcy és a fehér kesztyű

Bár Angliában nagy múltja és ismertsége van az Austen-történeteknek (és emiatt más szemmel nézik a feldolgozásokat is), nincsen tapasztalat arról, hogy a kétszereplős változat megállja-e a helyét más országban is. „Szerintem jóval izgalmasabb, mint egy átlagos színházi előadás, mert másként, más módon mozgatja meg a nézők fantáziáját. A felnőtt néző visszamehet kicsit a gyermeki lélekbe és agyba: ha könyvből mesélsz egy gyereknek, ő az alatt tökéletesen elképzeli azt a kastélyt, erdőt vagy embert, akiről szó van. Itt most hasonló dolgok történnek, és az eddigi visszajelzések azt igazolják, hogy amit mesélünk, az megelevenedik” – mondja Balsai Móni, aki többek között Elizabeth Bennetet, Mrs. Bennetet, az arisztokrata Caroline Bingleyt és naiv öccsét, Mr. Bingleyt játssza.

Máté Péter

A magyar előadás hű maradt az eredeti szöveghez, egy-két karaktert viszont kihúztak, csak a legszükségesebbeket tartották meg. „Egy-egy módosítás azért is becsúszott, hogy a karaktereket jobban meg tudjuk különböztetni. Megpróbálunk mindent elkövetni, hogy a nézők könnyen tudják követni a darabot, hogy mindig tudják, melyik karakter beszél éppen” – mondja Ujj Mészáros.

Fontos kiindulópontnak tartották, hogy mindenki egyszerű kellékekről legyen felismerhető: Schmied Zoltán Mr. Bennetjének például állandóan könyv van a kezében: házsártos felesége elől az olvasásba menekül, de hasonló Mr. Darcy fehér kesztyűje is, amit sosem vesz fel, mindig csak arisztokratikusan tartja a kezében.

Máté Péter

„Csodálatos Mr. Darcyt játszani, hiszen tudom mihez – mondjuk a hangos Bennet-lányokhoz, vagy a finom Jane-hez – képest játszani. Sokkal hangsúlyosabbá válik bennem így, hogy a többi szerepet is én csinálom. Inkább a belső motivációkat, mint a külső jegyeket próbáltuk megfogni, és bár néhány karaktert alaposan elrajzolunk, hogy jól elkülönüljenek, Jane-nél ezt például nem tehettem meg. Ott inkább a habitust, a naivitást, a nyitottságot próbáltuk erősíteni, nem annyira a nőiességet” – mondja Schmied Zoltán, aki elmondása szerint – az idősebb korú karakterekkel küzdött leginkább.

Máté Péter

„Pengeélen táncolunk” – mondja Balsai Móni. „Egy férfinek nőt játszani mindig egyszerűbb, az valahogy sokkal mulatságosabb, mint fordítva. Mr. Bingley karakterével nem lehetett túlzásokba esni, mert akkor nem lesz igazi az ő szerelme és naivitása, meg kellett találni egy arany középutat.” A rendező és a színészek bizonyos karaktereket, például a „csúnyácska” Charlotte-ot és a rémesen idegesítő Mr. Collinst elég szélsőségesre vették, de nem lehet nem nevetni a félrehúzott szájukon, vagy a szintén fárasztó két kisebb Bennet-lányon.

Ujj Mészáros Károly azt mondja, eleinte kicsit ódzkodott tőle, hogy ennyire elrajzoljanak néhány figurát, de szembejött vele az Értelem és érzelem filmes adaptációja, ahol szintén nagyon bátran nyúltak a karakterekhez. A rendező arra jutott, ha ott működött, ők is megpróbálhatják: a tervet remek ízléssel hajtották végre, egyetlen pillanatra sem kapják túl a szerepeket annyira, hogy paródia legyen belőle.

Nagy segítség a nézőknek az is, hogy folyamatosan, érthetően lehet követni, hogy éppen melyik helyszínen vagyunk: korabeli festmények adják a Bennet-ház, vagy éppen a pemberley-i kastély kilátását. Minél gazdagabb helyre megyünk, annál nagyobb a vetített felület. „ Így könnyebb érzékeltetni azt is, hogy Bennetné honnan hová akarja juttatni a lányait” – hívja fel a részletekre a figyelmet Ujj Mészáros Károly.

Az érzelmek fontosak

De miért is imádjuk annyira a Büszkeség és balítéletet? Hisz ezt a történetet mindenki ismeri, a BBC-sorozatnak és a 2005-ös filmes adaptációnak is sok-sok rajongója van, sőt, ha minden igaz, készül egy új sorozat is. Minden generáció megérdemel egy újabb adaptációt – vélik a készítők. Az új feldolgozás állítólag nem csak kevésbé „fejkötős” lesz, hanem kevésbé vidám is, a történet kiemeli Austen és a regény sötét oldalát.

Máté Péter

Ujj Mészáros Károly szerint a történet sikerének titka a viszonyok, az érzelmek, és a szöveg, ami olyan esszenciális igazságokat tartalmaz bizonyos karakterekről és az életről, hogy a végtelenségig lehetne idézni a regényből. „Az angol kommunikációs modor, a nagyon távolságtartó, hihetetlenül udvarias viselkedés számunkra még mindig egy nagyon furcsa ufó. Mindig a háttérben vannak az igazi történések, a maszkok mögött. És persze ott van a történet érzelmi töltöttsége, a szerelem fontossága. Az érdekházasságok mellett jön egy teljesen új vonal, egy női írótól, 1813-ban: hogy az érzelmek fontosak. A beszabályozott, szigorú Angliában ez szinte csapokat nyitott ki az embereket lelkében. Hogy mi van akkor, ha nem esik egybe, amit az érdek, és amit a szív diktál. A kicsit naiv Jane és Bingley mellett ott van két igazán önazonos karakter, a maga módján mogorva, távolságtartó Mr. Darcy, és Lizzie, aki a független nő megtestesítője, a korát messze meghaladva”.

A szereplők és a rendező is azt mondják, jó volt a találkozás, főleg úgy, hogy a filmeknél megszokott megfeszített tempó után a Büszkeség és balítéletnek volt ideje megszületni. Ujj Mészáros szerint a film maga a háború, a színház ahhoz képest a béke szigete. Egyébként a továbbiakban is szívesen dolgozna színházban, már beszélget két szintén kétszereplős darabról. „Aztán, ha a kétszereplősök mennek, talán már a három… vagy a négyszereplősökkel is meg lehet próbálkozni” – nevet a rendező.

A trióval hamarosan a mozikban is találkozhatunk: novemberben jön az X – A rendszerből törölve Ujj Mészáros rendezésében, Balsai és Schmied főszereplésével. Míg a Liza, a rókatündér a reményről szólt, az új film egy teljesen különböző, más világú alkotás lesz, de Balsai Móni szerint ugyanolyan igényességgel, mély és nagy munkával készült, mint a Liza. „Arról van szó, az a fő üzenet, hogy ha az embernek rengeteg problémája van saját magával és az életével, akkor is felül kell kerekednie önmagán, és ki kell állnia a saját dolgaiért. Ha egy ember képes változtatni a saját életén, akkor kicsit a világon is tud.”