Kezdjük a számokkal: Ákos ötvenéves lett, idén eddig 140 ezren voltak kíváncsiak rá, és decemberben még két nagy koncerttel zárja ezt a jubileumi évet az Arénában. A Blikk ebből az alkalomból készített interjút a Kossuth-díjas énekessel. Ebből a következőket tudhatjuk meg:

• A munka számára kreatív menekülés a kerek évfordulók elől
• A Visszaszámlálás című életrajzi könyvébe azért kezdett bele, mert hálás az életéért
• Szép, szép fellépni a Müpában, de igazán az hatotta meg, amikor a gyerekei felköszöntötték
• Örül, ha valakit, aki külföldön él, visszahív a Hazatalál című új dala, de nem ez volt a célja. Viszont szerinte minden művésznek érdemes megfogalmaznia a hazához való viszonyát.
• A szüleinek köszönheti, hogy mostanra az ő életében is a család jelenti az állandóságot, és „ennek kiterjesztett formája lenne a nemzet és a haza, ahová hazaérni jó”.
• A felesége nélkül nem tudná így tenni a dolgát, az biztos. „Amíg apa koncertezik, lemezt vesz fel, komponál, interjút ad és a többi haszontalan dologgal foglalkozik, anya egyedül tartja a családi frontot. Ez kemény szakma. Iskolába és különórákra is ő hordja a lányokat, nem hiányzik egyetlen szülői értekezletről sem. Nélküle nem tudnám így tenni a dolgomat, az biztos.”
• A szülői értkezleten nem szokott felszólalni, mert jobb, ha a „híres apuka” csendben marad
• Kisebbfajta csodának éli meg, hogy harminc éve színpadon lehet. A sikerhez sok olyan döntés is kellett, ami az adott pillanatban észszerűtlennek látszott.