Mi mindig többet adtunk a világnak, mint amennyit kaptunk tőle.

Orbán Viktor miniszterelnök közölte ezt kedden, amikor három és fél éves felújítás után hivatalosan átadta a megújult Szépművészeti Múzeumot.

Első sétánk után csak azt tudjuk erre mondani: mielőtt ilyen kijelentéseket tesz, maga is járja végig a legnagyobb magyar művészeti gyűjteményt, vagy akár csak az abból újonnan összeállított kiállításokat.

Még szerencse, hogy az eddig külföldi műveket bemutató Szépművészeti olyan szigete a magyar kultúrának, amelyet a politika sem tudott tönkretenni. A frissen festett falak között sétálva, az eddig sosem látott képek között könnyű elfelejteni a Liget-projektet vagy Baán László főigazgató személyét övező vitákat.

Látogató a Leonardo da Vinci és a budapesti Lovas című kamarakiállítás megnyitóján a felújított Szépművészeti Múzeumban 2018. október 30-án

MTI / Mónus Márton

Ezt pedig szerda déltől a nagyközönség is megerősítheti, amikor a Leonardo da Vinci és a budapesti lovas című kamarakiállítással együtt újranyit a múzeum (a tárlat leghíresebb darabjáról, s hogy az vajon Leonardóé-e, az e heti HVG-ben olvashatnak részletesen).

A szerdai nyitáskor már nagy sor volt

hvg.hu

Nem csak Leonardo vagy a frissen festett falak miatt érdemes azonban még azoknak is újra ellátogatni, akik korábban jártak a gyűjteményben. Nem is csak a hányattatott sorsú Román csarnok miatt, amely a II. világháborúban sérült meg, hogy aztán felújítás helyett inkább raktárként használják, és egészen idén tavaszig nem is láthatta teljes pompájában az impozáns termet a nagyközönség.

A felújított Román csarnok

Fülöp Máté

Az állandó kiállítás is átalakult, méghozzá időutazássá. Eddig földrajzi területek szerint csoportosították a termekben látható műveket, ez most korok szerint történik – amivel egyébként az eredeti koncepcióhoz tértek vissza a múzeum munkatársai. Így az egyik teremből a másikba átlépve láttuk például azt, hogy a 15-16. század fordulóján hol tartott a németalföldi és a spanyol festészet: nagyon máshol.

És ami ennél is fontosabb újdonság: a gyűjtemény magyar művészeti anyaga újra a Szépművészetiben látható, különösen jövő év közepén, amikor teljesen újranyit a 2015 februárjában bezárt múzeum.

Most a mélyföldszinti terek és a felújított Román szárny nagy része, valamint az ott található kiállítások nyílnak meg. Így az egyiptomi és a klasszikus ókori gyűjtemény kincsei mellett már látogatható az európai művészet 1250–1600 közötti műveinek tárlata, az 1350–1800 között készült európai szobrok és a magyarországi, 1600–1800 között készült műalkotások.

Az egyre növekvő gyűjtemény

A Szépművészeti Múzeum a Nemzeti Múzeum Képtára és az Országos Képtár összevonásával jött létre. A gyűjtemények összevonását az Országos Képtár igazgatója, Pulszky Károly javasolta, aki a teljes európai festészet bemutatását tervezte.

A gyűjtemények egyesítését végül a millennium idején "a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó müvekről" szóló 1896. évi VIII. tc. írta elő. A jogszabály a múzeum létesítésére 3,2 millió forintot irányzott elő, a költségek végül 4,2 millió forintra rúgtak. A 12 ezer négyzetméteres telket, ahol korábban a Feszty-körkép bemutatására épült Rotunda pavilon állt, a főváros ingyen adta át.

Az épületre 1898-ban kiírt pályázatot ugyan Petz Samu nyerte, a munkálatok két évvel később mégis a második helyezett Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervei alapján kezdődtek, mivel ők a főbejáratot a Hősök terére helyezték.  A múzeumot 1906. december 1-jén adták át (mivel I. Ferenc József éppen akkor ért rá), és december 6-án nyitották meg a közönség előtt.

A Szépművészeti Múzeum a későbbi Hősök terén 1906-ban

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György

A múzeumot a maga idejében Európa legkorszerűbb képtárának mondták, bár a tervezés fő szempontja inkább reprezentatív terek kialakítása, mint műtárgyak bemutatása volt. Az első nagyobb állománybővítés Paul Arndt müncheni régész 135 márvány- és 650 terrakotta szobrának megvásárlása volt 1908-ban és 1913-ban. A múzeumot 1912-ben Pálffy János gróf hagyatéka, Nemes Marcell ajándékai, majd a letétbe helyezett Hatvany- és Herzog-kollekciók gazdagították, a grafikák zöme – Leonardo, Dürer, Rembrandt, Rubens és Goya művei – az Esterházy-gyűjteményből származnak, s jelentős a francia impresszionista gyűjtemény is.

Petrovics Elek 1914-35 közti igazgatása alatt a múzeumot az állomány jelentős gyarapodása miatt többször átépítették. A második világháborúban az épület megsérült, a gyűjtemény egy részét szakszerű csomagolás nélkül Németországba vitték, e műkincsek jórészt visszakerültek, de a sérült művek restaurálása évekig tartott.

A háború utáni első kiállítást 1946-ban szervezték, 1947-ben visszatért a háborúban elvitt kincseinek egy része is.

Az ötvenes években a Ráth György-gyűjteménnyel és a Zichy-képtárral bővült a múzeum. A gyűjtemény 1957-re már kinőtte az épületet, ezért a Fővárosi Képtár és a Szépművészeti Múzeum magyar anyagából létrehozták a Magyar Nemzeti Galériát, a Szépművészeti Múzeumban a külföldi alkotások mellett a régi magyar osztály anyaga maradt.

A műtárgyak száma ma több mint 125 ezer, a múzeum könyvtára negyedmilliós állományával az ország legnagyobb művészettörténeti szakkönyvtára.