„Ha lenne még, aki azt hinné, hogy nem nagy a baj, akkor neki csak annyit, hogy mindössze hét hónap telt el a választások óta, amikor Orbán kihirdette az elkövetkező négy év programját: a teljes letámadást, az ellenzék és a kollaboráns hívek teljes megsemmisítését. És a folyamat beindult” – kezdi a Magyar Narancsban megjelent publicisztikáját Janisch.
Úgy véli, hogy bár egyelőre még csak szavakban teljesítenek a mindig készséggel és gerinc nélkül teljesítők, de a tendenciákat figyelve nem sok kétségünk lehet: hamarosan a tettek következnek. „Talán már nincs messze az ellenségnek kikiáltott, napi rutinnal nyilvánosan megvádolt emberek bebörtönzése, olyanoké, akiknek semmi más vétkük nincs, csupán annyi, hogy nem fogadják el Orbán egyeduralmát.”
Arra figyelmeztet, hogy most még elejét lehetne venni a teljes őrületnek, csakhogy Orbánnak esze ágában sincs behúzni a fékeket.
A magyar társadalom egésze Orbán torz tükörvilágának foglya lett – írja, ahol az egyedüli érték a szolgálat, a hűség, a feltétel nélküli betagozódás.
„A tehetségtelenek, az ámokfutók, a kisebbrendűségi komplexusokban vergődők szabad világa ez, ahol végre nem kell tartaniuk az igazi vetélytárstól, a tehetségtől, amiként az ámokfutóknak sem kell tartaniuk a józan ész képviselőitől. Mindeközben a gazemberek (e világ szervező, irányítói, uralkodói) gátlástalanul és törvényesítetten rabolnak mindent, ami elrabolható. Ez Magyarország útja 2018-ban. S ez még csak az út fele. A most következő, egyre meredekebb lejtő juttat végül mindannyiunkat az éjszaka mélyére, amelynek sötétje hosszú időre fog elnyelni minden fényt, amely a józan ész jelenlétét jelezhetné” – zárj sorait a rendező.
