Régészeti stratégiát alkot és új régészeti intézetet alapít a kormány. Ismét fellendül a politikai célú múltépítés?
Két év múlva, amikor már nem ömlenek az uniós pénzek az országba, beszakadhat a régészeti infrastruktúra. Jelenleg ugyanis a főleg uniós forrásból megvalósított nagyberuházások helyszínén kötelezően elvégzendő, úgynevezett megelőző régészeti feltárások tartják magasan az archeológusok számát. Ráadásul a kormány tavaly ősszel úgy döntött, teljesen kizárja a magáncégeket ebből a jövedelmező üzletágból, és a megyei hatókörű múzeumokra bízza. Így a beruházások csökkenése után a fölös kapacitás foglalkoztatása is az állam gondja lesz.
Az utóbbi nyolc évben nem árult el különösebb empátiát a régészek irányt a hatalom, sőt inkább bűnbakként kezelte az archeológusokat, őket okolva a beruházások lassúságáért. Adminisztratív eszközökkel igyekezett a leletmentő feltárások idejét és költségeit korlátozni. Alig múlt el év, hogy fel ne forgatta volna – néha homlokegyenest ellenkező módon – az ásatások jogi és intézményi környezetét.
Az utóbbi hetekben azonban Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere hirtelen megbeszélésre hívta az MTA régészeti bizottságának és intézetének, a Nemzeti Múzeumnak, a régészeti tanszékeknek, illetve a megyei hatókörű múzeumoknak a képviselőit. A beszélgetésen forrásaink szerint önkritikus hangot ütött meg, elismerve, hogy a múltban gyakran igaztalan támadásokat kellett elszenvednie a szakmának. Egyúttal jelezte, hogy a nagyberuházások megritkulása után sem hagyja magára az archeológusokat a tárca. Arra kérte a meghívott intézményvezetőket, dolgozzák ki a nemzeti régészeti stratégiát, amihez aztán a kormány majd ad pénzt, paripát, fegyvert. Sokan úgy emlékeztek, a miniszter azt sem rejtette véka alá, hogy szeretné, ha elsősorban a honfoglalás, a magyarság őstörténete lenne a kutatás fő iránya.
Balog gesztusát jó néven veszi a szakma, hiszen évek, évtizedek óta lehetetlen feltárni számos olyan objektumot, amely nagyon fontos lenne egy-egy történeti kérdés tisztázására, és nem áll valamely nagyberuházás útjában. Még azt a római villát sem tárták fel teljesen, amelyet a Seuso-kincs feltételezett elsődleges lelőhelyének sejtenek. Balog ígéretének van azonban két apró szépséghibája. Egyelőre nem tudni, mennyi pénzt rendelnek hozzá, ráadásul a régészet nem Balog tárcájához, hanem az eddig Lázár János irányítása alatt álló Miniszterelnökséghez tartozik.
Mindemellett a kultúrát is felügyelő miniszter bármennyire barátságos is most a régészszakma hagyományos tudományos fórumaival, nem bízik feltétel nélkül meg benne. A Lázár Jánossal fennálló hagyományos vetélkedése mellett ezzel magyarázható a „kettős honfoglalás” elméletének kidolgozójáról, László Gyuláról elnevezett intézet létrehozása is. A magyar őstörténettel foglalkozó, a Balog-tárcához tartozó intézet megalapítása azért is furcsa, mert az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontján (BTK) belül is létezik hasonló témacsoport. Szabados György igazgató nem árulta el a HVG kérdésére, hogy milyen hiátus az, amit nekik kellene betölteniük. Korábban a Heti Válasznak viszont kijelentette: „nem elefántcsonttoronyba zárkózva kívánunk kutatni”. Lapunknak csak annyit mondott, hogy gőzerővel szervezi az intézetet, de annak egyelőre még nincsenek munkatársai, és helyszíne sem.
Annyi kiderült, hogy az új régészeti kutatóközpontnak a Lezsák Sándor-féle Lakiteleki Népfőiskola által bekebelezett Nemzeti Művelődési Intézet ad intézményi hátteret. A Lezsák család több tagja is érdeklődik a korszak iránt, így a fideszes politikus régész lánya, Gabriella. A Balog által összehívott megbeszélésen kizárólag intézményvezetők vettek részt, kivéve Lezsák Gabriellát, az MTA BTK tudományos segédmunkatársát. Lezsák fia, Levente is nagy rajongója az ősmagyarok kultúrájának, apja honlapja szerint lovaskultúra-oktató, és nagy álma a Fehérlófia Lovas Népfőiskola megalapítása.
Lehet, hogy a László Gyula Intézet csupán Lezsák Sándor játszótere lesz, de több jel mutat arra, hogy a következő ciklusára készülő Fidesz ismét nemzetpolitikai boomra készül. Elindul az évek óta tervezett Árpád-ház program, amelyhez a kormány március 19-én immár forrást is rendelt: nem is keveset, 1,2 milliárd forintot, igaz, öt évre elosztva. A tervezett mintegy hetven program között szerepel a Kárpát-medencei Árpád-kori templomok felújítása, az egykori királyi temetkezési helyek régészeti kutatása, a királycsontok DNS-vizsgálata. Egyelőre nem tudni, mi fér bele a keretbe. Az bizonyos, hogy 2020. augusztus 20-án nagyszabású kiállítás nyílik a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. Ehhez a múzeum Fő utcai épületét 400 millió forintért felújítják.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
