Farkas Zoltán
Farkas Zoltán

„Az én nagyapám rendes oligarcha lenne” – ironizált Esterházy Péter, amikor az egykori családi birtokokra Orbán Viktor klientúrája tette rá a kezét. Az író 2003 és 2016 között megjelent esszéi, publicisztikái az idő múlásával más, sötétebb tónust kaptak.

„Nagyon szívszorító ezt olvasni, különösen most” – mondja Tóth-Czifra Júlia, aki Esterházy Péter Az olvasó országa című kötetét szerkesztette. Ő csak tudja, másfél éve ezekkel az esszékkel, publicisztikákkal bíbelődik. Előtte pedig a Hasnyálmirigynaplót gondozta, amelynek utolsó bejegyzése 2016. március 2-ai dátummal jelent meg: „Szinte elalszom írás közben, pedig vagy hét órát aludtam. Sokat forgolódtam, a combom is fájt. Mintha nem egyedül aludtam volna. Hát persze! Most már soha nem leszek egyedül. H. mindig velem. A mindiget javítom örökkére.”

A napló azonban csak megszakad, nem ér véget. Az új kötet még négy nap feljegyzéseit közli belőle, március 11. és 31. között, a Kertész Imrénél tett búcsúlátogatástól az írótárs haláláig. „...az mégsem véletlen, hogy miért az és úgy szenved, aki és ahogy. Az egész élete áll e mögött a szenvedés mögött. Nem minden szenvedő test szép. Az említett szépség mutatja Imre életének a nagyságát. A világ e konstrukciójához az is hozzátartozik, hogy ő ezt a nagyságot nem láthatja, ő csak a gyógyszereket látja, a kanült, a remegést. Ez volna Isten humora? Nagyvonalúnak nagyvonalú. Humánusnak nem mondanám. De hát nem is úgy van, hogy teremté az ember az Urat az ő hasonlatosságára.”

Akkor már Esterházynak is bőven kijutott gyógyszerből, kanülből, „kis könnyű kemóból”. Ám 2016. április 22-én ő (is) búcsúztatta a Nobel-díjas írót. „A temetés nem a vége valaminek, hanem a kezdete. És nem az örök életre gondolok, hanem a teendőinkre, amelyeket ránk hagyott a halott.” A Magvető Esterházy drámáinak 2016-os kiadásával már nekilátott megörökölt teendőinek, most Az olvasó országával folytatta.

Volna még teendő bőven, nem is feltétlenül a Magvetőé, ilyen például az Esterházy-felolvasások, cd-k összkiadása. Hanghordozóra rögzített remekműveké, olyasféléké, mint a Búcsúszimfónia, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban a megemlékező búcsú után játszottak le, abban a változatban, amelyben valamennyi szerep az ő hangján szólalt meg, a színpadi utasítások is, talán iskolai közönség előtt, derűre derű. Vagy a Budapest Pride-on tartott beszéd 2014-ből, amely a YouTube-on elérhető, és amely a szerzői változatban, értő közönség előtt, olyan élénk színezetet kapott, amelyet az írott szöveg aligha tud visszaadni. Például ebben a mondatban, képzeljük hozzá a mosolyt a száj szegletében: „Ha a társadalom reflexeiben nem toleráns, akkor rosszul működik az intoleranciában is, arra sincs megnyugtató közmegegyezés.”

Esterházy-felolvasóest a Radnótiban. Mindenütt ott van, acsak itt nincs"
©

Most mások mondják az ő szövegeit, súlyos teher, nehéz megfelelni. Szépen megünneplik a születésnapját, április 14-ét, amely kis híján A magyar próza napja lett. Ezt tette az a kis turnézó csapat, amelynek Esterházy is a tagja volt, szinte a haláláig: írók, zenészek. Az Óbudai Társaskörben olvastak fel az írásaiból, Dés László a Harmonia Caelestis híres mondataiban cserélt alanyt, ezzel köszöntött be: „Mi a különbség Esterházy Péter és az Isten között? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben Péter is mindenütt ott van, csak itt nincs.” Vasárnap este pedig a Radnóti Színházban mutatták be, játszották el az új kötetet Szövegséták Esterházyval címen, viharos sikerrel. Minden poén ül. Például Bálint András tolmácsolásában: „Elvettem Nádas Péter egy mondatát, mert kellett az a mondat, és úgy gondoltam, hogy köszönetképpen ennek a mondatnak a közelébe odaírom, hogy »a közeli nádasban fúj a szél«. Amikor lefordítják ezt bolgárra, akkor a nádas helyett mi szerepel? Hogy hívják bolgárul a nádat? Trasztika? Ez a »trasztika« vagy micsoda, aminek szegény Nádas Péterhez már semmi köze nincsen. Az olvasó se nagyon tudja, hogy mit keres itt ez a nádas a környéken. Ebből is látszik, milyen nehéz a fordítók élete.” Az olvasóé is, mert nem baj, ha tudja, hogy a nádas a Függőben fúj ilyen kétértelműen.

Valóban szívszorítóak a kötet írásai, egyrészt mert valamennyi sor arra emlékeztet, hogy Esterházy 2016. július 14-én elhunyt, másrészt mert azóta még mélyebbre süppedt az ország abba a megosztottságba és gyűlölködésbe, amelynek veszélyeit oly sokszor megpendítette. Például 2011-ben: „A mostani kormány folyton nemzeti együttműködésről beszél, de papol, és legföljebb saját magával és feltétlen híveivel működik együtt. Mást nem lát, csak önmagát. Szóval, ismétlem: a Fidesz-választók nem az egész nemzet, a Fidesz nem a nemzet, a miniszterelnök nem a nemzet. (Ha tehát őt megtámadják, szidják, nem a nemzetet szidják. De ezt látni szintén nem jó. Politikai tévedésnek tartom a kárörömöt.)”

Simicska lázadására pedig 2015. február 13-án ezzel reagált: „G-glossza, új műfaj. Nagyon kicsi, nagyon magyar pornográfia; ősi műfaj. Tehát: Most, hogy a magyar konzervatív-keresztény politika és szellemiség alapszava a geci lett, mi, regényírók, esetenként volt piarista diákok, stilárisan és lelkiismereti okokból mi a faszt csináljunk? A Tenkesch kapitánya II.” Az Élet és Irodalom Páratlan oldalán megjelent szösszeneteket írta alá ezen a néven, voltak, akik tudták, kit rejt a sejtelmes utalás, még többen, akik nem.

Esterházy egy ideig jól tűrte a radikális jobboldalról érkező támadásokat – bár ha azokat a nemzet nevében követték el, adott nekik egy kis szépirodalmi leckét népről-nemzetről –, majd ahogy a hangerő fokozódott, egyre ingerültebben. 2004-ben kilépett az Írószövetségből, mert „a választmánya nem látta szükségét, hogy valamilyen módon jelezze természetes undorát” az egyik tag antiszemita fejtegetése miatt, csak maszatolt. De amikor a jobbikos tüntetőkkel szembesült Egerben a könyvheti megnyitón 2011-ben, szelíd iróniával próbálkozott: „A hazaszeretetnek sem optimális formája a gyűlölködés valamely változata.”

Majd három évvel később Debrecenben, szintén könyvheti megnyitón, önámításba tévedt: „Olvasni felelősség, alig kisebb, mint írni. Mert persze olvasni egyszerűen jó, élvezet, játék, móka, kacagás és sírás és okoskodás és... és minden. De a felelősség nem tolható el, nem megúszható. Aki például irodalmat politikai elfogultsággal olvas, az ostoba. Olvasó, tilos ostobának lenned. Szeretem azt mondani, hogy meglehet, a társadalom megosztott, de a könyvespolcaink nem. Hát... nem tudom. Határeset.” Azóta bebizonyosodott, hogy a határátlépők csapata megrendítően népes. Az pedig a politikai elfogultságok és fordulatok extra kanyara, hogy a múlt szombati demonstráción az árpádsávos zászlók lengetői jól megfértek a baloldal ősszavazóival, amit a Tenkesch kapitánya bizonyára nem hagyna EP-és megjegyzés nélkül.

©

Az viszont kifejezetten a történelem csele, hogy az egykori Esterházy-birodalom Fejér megyei földjeit, a nagypapa birtokait az Orbán család tagjai, famulusai és strómanjai kaparintják meg. De micsoda különbség! „Az én nagypapám rendes oligarcha lenne, vagy még annál is jobb. Nem volna korrupció, rend volna, a gazdaság működnék, a népek meg volnának elégedve, és így vélhetően a Fideszre szavaznának. / Mindennek az ára nem volna nagy, az uradalom megtartaná a törvényeket, de az nem elvárható reálisan a nagyapámtól, hogy az embereket egyenlőnek tekintse, úgyhogy ezt a republikánus vonalat el kéne felejteni (de ez talán nem fájna nagyon a mai kormánynak). És hát, egyeseknek talán váratlanul, le kéne állni evvel a Horthy-projekttel, nagyapám nem kegyelte ezt a tenger nélküli tengeri micsodát. És bizony birkapörköltre se látná vendégül a kormányt. És félő, a felcsúti futballakadémiát se támogatná. Senki sem fenékig tejföl.”

Ám létezik egy Jó Magyarország is. Ebben a ciklusban viszontláthatni A szabadság nehéz mámorában című kötetből ismert, rajongó Esterházyt, aki ha éppen nem ír, olvas önfeledten, Mészölyt, Örkényt, Weörest, Kosztolányit és kortársakat, sokat; vagy zenét hallgat, például Kurtágot, vagy kiállításra jár, Lakneréra, Nádleréra. Idősödvén végképp nem fukarkodik a szeretetével, Tábori Györgytől például így búcsúzik: „Nagyon kevés ember nem volt szerelmes belé. Én nem tartozom e kevesek közé.” Tandori Dezsőről pedig így ír: „TD olyan, mint Kurtág, ugyanarra emlékeztet, mint ő, arra, hogy a művészet legfőképpen szabad és radikális.” Ez Esterházy is: szabad és radikális, ám vonzódásaiban konzervatív is, magyar és európai, arisztokratikusan elegáns és lazán polgári, kíméletlen és léha, hívő, de nem elnéző egyházával sem. A kortárs irodalom egyszemélyes centrális erőtere. A múltja? Családi dokumentumai a XIV. századig vezetik vissza. A jövője? Hat éve kapott egy mailt Bojtár Endrétől, aki a régi írásait dicsérte, mennyire időszerűek. Csakhogy: „Az, ha egy írás húsz év után is így aktuális, az szégyenletes. Meg félelmetes is. Nem a kormány szégyene, az övé is, nem az előzőeké (ama egyre misztikusabb nyolc év!), az övéké is, hanem mindnyájunké, enyém, tied, övé.”

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Merkel bekeményít: itt az első pofon a szaúdi újságíró halála ügyében

Merkel bekeményít: itt az első pofon a szaúdi újságíró halála ügyében

Csúnya idő lesz október 23-án

Csúnya idő lesz október 23-án

A poloska a kórházakban már veszélyforrás, nem csak kellemetlen élmény

A poloska a kórházakban már veszélyforrás, nem csak kellemetlen élmény

Súlyos videó: a megáradt spanyol folyó mindent visz, amit ér

Súlyos videó: a megáradt spanyol folyó mindent visz, amit ér

Egyre több ország ítéli el a szaúdi újságíró meggyilkolását

Egyre több ország ítéli el a szaúdi újságíró meggyilkolását

Dragomán György: Ha ez a négy feltétel teljesül, elégedettek lehetünk egymással

Dragomán György: Ha ez a négy feltétel teljesül, elégedettek lehetünk egymással