Vietnam – arany és ezüst
Mindannyian Isten kezében vagyunk. Kevés helyen igaz annyira ez a mondás, mint a vietnami Aranyhídon (Cau Vang). A hegyi kirándulóknak épített 150 méter hosszú gyalogoshíd – valójában kilátó – kanyargó aranyszalagját két hatalmas kőkéz (is) tartja, és nem kétséges, kié.
Olyanok a kezek, mintha évszázadok óta ott lennének a fák koronája fölött. A nyáron megnyitott látványosság tervezője, Vu Viet Anh, a Ho Si Minh-városi TA Landscape Architecture iroda dizájnere maga is meglepődött, milyen gyorsan világhírű lett az alkotása. A helyszín, Ba Na a múlt század első felében a francia gyarmatosítók kedvelt üdülőhelye volt, aztán eljelentéktelenedett, majd az utóbbi években tették ismét népszerűvé – francia stílusban.
Hollandia – nem süllyed mélyre
Bibliai idézet a Mózes-híd egy holland falu, Halsteren közelében. Földhöz (vagy vízhez) ragadtabb módon föl lehet fogni hétköznapi megoldásként: gátkoronán kialakított gyalogútként is.
Különlegessége, hogy járófelületét falak közé, a gondosan szabályozott vízszint alá helyezték, ezért láthatatlan vagy süllyesztett hídként is emlegetik. Annyi bizonyos, hogy a névadásnak megfelelően a vízálló fából készített szerkezet kettéválasztja a vizet. A Ro & Ad Architects tájba simuló műve így vezet a várárkon át egy XVII. századi erődítményhez.
London – kiemelkedő dizájn
Alig akad turista a brit fővárosban, aki ne kelne át és fényképezkedne a Millennium Bridge-en, a Temze alig 20 éves gyalogosfüggőhídján a Tate Modern és a Szent Pál-székesegyház között. Kevesebben ismerik a Legyezőhidat – talán azért is, mert csak hetente háromszor „kapcsolják be”.
Olyankor japán legyezőként szétnyílik: helyéről fölemelkedve átkelőhelyből mozgó szoborrá válik. A Knight Architects terve 2014-ben vált valóra. Idejének legnagyobb részében kiszolgálja a járókelőket a kiterjedt londoni csatornarendszer egy elegáns helyszíne, a Paddington Basin víztükre fölött. Közvetlen közelében megtekintésre érdemes a szintén hidraulikus Rolling Bridge gyalogoshíd, amely a csónakforgalom miatt összecsukható: lassan felpöndörödik, majd nyolcszög alakúra csomagolva várakozik az egyik parton.
Kína – új hullám
A geometriából ismert végtelen Möbius-szalagra emlékeztet, és egyúttal a kínai csomózásra (egy hagyományos díszítőművészetre) utal a 2006 óta álló Boldog Csomó híd Csangsa városában.
Bonyolult hullámformáját az indokolja, hogy egy folyón és az azzal párhuzamos autóutakon is átvezet. Ezért több helyen van fel- és lejárata, elég magasnak kell lennie (24 méteres), hogy átférjenek alatta a hajók, de a gyalogosokra való tekintettel nem lehet túl meredek. Voltaképpen átjárókkal – tipikus kínai holdkapukkal – összekötött három hidat tervezett a holland Next építésziroda.
India – gyökeresen más
A XXI. századi megoldások mellett említésre érdemesek azok a hidak, amelyek az irodákban porosodó fikuszok távoli rokonának köszönhetőek.
Élő hidakat növesztenek egy gumifa, a Ficus elastica nagyon erős léggyökereiből Északkelet-India néhány vidékén. Kézi munkával vagy állványzatokkal irányítják a gyökereket – 10–15 év is beletelik, hogy biztonsággal rá lehessen lépni a hídra. Amíg a fa él, a gyökérhíd egyre erősödik. A legöregebb állítólag ötszáz éves, a leghosszabb három kilométeres. A hagyomány már-már eltűnt, de miután a turisták felfigyeltek a nevezetességekre, mégsem cserélik fémszerkezetekre a régi átkelőket, sőt a helyiek újabb hidak növesztéséhez is hozzáláttak.
Az összeállítás a HVG 2018/43. számában jelent meg.
