Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy az egyetemi szak kiválasztása hasonló a társkereső programokhoz: megadjuk az alapadatainkat, a rendszer pedig kidobja, ki illik hozzánk. A pályaorientáció ennél sokkal bonyolultabb kérdés – mondja a végzős középiskolások legfontosabb kihívásáról, a szakválasztásról Greskovits György, a Milestone Intézet oktatási programjainak vezetője.
Léderer Dániel és Greskovits György
Reviczky Zsolt
A tehetséges diákok mentorálásával és oktatásával foglalkozó intézetben azt tapasztalják, nagy különbségek vannak a képzéseikre érkező 15-16 évesek karriertervei és a „végzős”, egyetemre készülők továbbtanulási elképzelései között. „A hozzánk csatlakozó diákok a képzésünk elején egyrészt a hagyományosan stabil egzisztenciát ígérő szakmák – például az orvosi, a jogi, a mérnöki –, másrészt az aktuális slágerszakok közül választanak, általában valamilyen vélt piaci nyomás alapján, hogy a szakma a munkaerőpiacon mennyit ér, mennyire kelendő. Pedig valójában nem szakmát kell választani, hanem megérlelt, reflektált, érdeklődésen alapuló szakválasztásra van szükség, az egyetemen megszerzett képességeket pedig később sokfelé lehet majd alkalmazni” – magyarázza Hódsági János, aki szintén pedagógiaiprogram-vezető a Milestone-nál.
Úgy véli, a diákok továbbtanulással kapcsolatos félelmeit feloldja, ha megértik: ha olyan területet választanak, amit tényleg élveznek, amihez van tehetségük, akkor „sokkal több energiát és időt fordítanak majd a fejlődésre, kiemelkednek majd a tömegből, karriert építhetnek”. Akkor is, ha olyan szakon tanulnak tovább, amely nem tartozik a „piacképesnek” tartott képzések közé, az pedig nem kudarc, ha valaki kacskaringós karrierutat jár be a diploma megszerzése után, vagy nem azon a szűk területen helyezkedik el, amelyről az egyetemen tanult. „Van olyan korábbi diákunk, aki politikai közgazdaságtant tanult, és most az Amazonnál informatikusokból és dizájnerekből álló csapatot irányít, egy másik diákunk a kínai szak után jogi mesterképzést végzett, ma pedig az egyik nemzetközi jogi cégnél lassan környezetjogi szakértővé képezi magát” – említ néhány példát.
Ponthúzás után
Túry Gergely
Egyébként is több sebből vérzik a középiskolások pályaorientációja – és ezt nem csak a Milestone Intézetnél tapasztalják. A HVG-nek nyilatkozó egyetemi oktatók is úgy látják, a felvételizők sokszor a legalapvetőbb információkkal sincsenek tisztában, például azzal, pontosan mit is oktatnak a kiválasztott szakon. „Sokan szeretnének például nemzetközi kapcsolatok szakra felvételizni, mert az most divatos képzés, de amikor megkérdezzük valamelyiküktől, szokott-e nemzetközi politikával foglalkozó újságcikkeket olvasni, a válasz sokszor nem. Kiderül, hogy valójában a különböző kultúrák, nyelvek, emberek érdeklik, így lehet, hogy inkább antropológiát, nyelveket lenne érdemes tanulnia, és ez sokkal előrébb vinné őt a karrierjében, mintha olyan képzést kezdene el, amely egyáltalán nem illik hozzá” – mondja Greskovits György. Gyakran szembesülnek azzal is, hogy az iskolák zöme „tanórán kívüli” tevékenységként kezeli a pályaorientációt, például szakmaválasztó rendezvényekre és karrier-tanácsadásra viszik a diákokat, személyiségteszteket töltetnek ki velük. Pedig – vélik – az orientáció a tanulás szerves része, a diákokat olyan „intellektuális kihívások” elé kell állítani, amelyekkel tesztelhetik, hogy milyen tudományterület ad nekik sikerélményt, mit éreznek sajátjuknak.
Nem véletlen, hogy az amerikai és a brit felvételi rendszer egyik központi eleme a motivációs levél: a jelentkezőknek arról kell meggyőzniük az egyetemeket, hogy a megfelelő szakot választották, alkalmasak a képzésre, jól fognak teljesíteni, ezért a tanulmányaikról, önkéntes vagy tudományos munkáikról, olvasmányélményeikről, versenyeredményeikről is ilyen kontextusban kell írniuk. Márpedig ahhoz, hogy egy 18-19 éves diák kiváló motivációs levelet írjon, az kell, hogy hosszú ideig érlelje magában a továbbtanulási döntést. A magyar felvételi ezzel ellentétben elsősorban arra ösztönzi a diákokat, hogy minél jobban teljesítsenek az érettségin, szerezzenek nyelvvizsgát, vegyenek részt tanulmányi versenyen, de arra nem, hogy alaposabban átgondolják, merre tovább.
Oktatási szakiállításon
Reviczky Zsolt
Greskovits György szerint a diákok, szülők és pedagógusok gondolkodásmódján az is nyomot hagy, hogyan tekint a társadalom az egyetem szerepére. „Magyarországon arról van szó, hogy az egyetemnek a munkaerőpiacra kell termelnie: ha mérnök kell, akkor több mérnököt kell képezni, és az állam is ez alapján finanszírozza a felsőoktatást” – magyarázza. Mint hozzáteszi, az amerikai és a brit felfogás szerint az egyetem az innováció központja, ahol nem abban gondolkodnak, melyik szakra hány hallgató kell. „Arra törekednek, hogy minden szakon legyenek hallgatók, és majd kialakul az egyensúly. Nem tudják előre, pontosan milyen munkát végez majd az a sok hallgató, aki akár a mérnöki, akár a klasszika-filológia szakon tanul, de úgy gondolják, ők lesznek azok, akik kialakítják a gazdaságnak az új szegmenseit, amelyekről most még nem is tudunk.”
Már kapható az újságárusoknál a HVG Diploma 2019 különszáma.
hvg
