„Az adófizetők pénzéből profi népbutítás folyik az Andy Vajna által vezetett Magyar Nemzeti Filmalapnál, külföldi segítséggel” – ugrott neki a miniszterelnök bizalmasaként ismert kaszinókirálynak a Pesti Srácok (PS) című kormányszócső. A támadássorozat fő céltáblája a nándorfehérvári diadalról szóló, még előkészítés alatt álló, 7 milliárd forintra tervezett költségvetésű Utolsó bástya című film. Bayer Zsolt és elvtársai azt sérelmezik, hogy miért a kormányt nemegyszer bíráló Szász János rendezi a filmet, akinek szerintük a „személye garancia arra, hogy újabb magyargyalázó provokációba fullad a vállalkozás”.
A Magyar Idők kormánylap még keményebben fogalmaz: „Nem a Filmalap forgatókönyvírójának hollywoodi gagyiját szeretnénk látni a vásznon, hanem a korszakot ismerő, magyar szívű alkotók felelős munkáját. Nem alkuszunk!” Filmalapos forrásaink szerint jelenleg Szász az egyetlen rendező, aki képes megcsinálni egy ekkora projektet. (Mindenesetre a nyomasztó mozijairól ismert rendező legutóbbi történelmi tematikájú filmjére, a meglehetősen zavaros, A hentes, a kurva és a félszemű címűre csak 20 ezren, de a Kristályglóbuszt kiérdemlő A nagy füzetre is csupán 27 ezren voltak kíváncsiak.)
Hegedűs Bálint forgatókönyvéből – amit a PS-nek sikerült megszereznie a filmalaptól – különösen azok a részek zavarják a mélymagyar publicistákat, amelyekből kiderül, hogy Hunyadi seregében több náció is részt vett. Attól pedig egyenesen dühbe jönnek, hogy a hadvezér román felmenői is szóba kerülnének. A kórus vezetője Bán János, aki Bán Mórként tízkötetes, fantasyelemeket sem nélkülöző regényfolyamot írt, amelyben Hunyadi gáncs nélküli lovagként szerepel. Bán és barátai az Egri csillagokhoz hasonló, tablószerű, a magyar történelmi dicsőséget megéneklő opusokat hiányolják a filmvászonról, „ami után, ha kijövünk a moziból, úgy érezzük, hogy jó magyarnak lenni”.
Sok igazság van ugyanakkor a jobbára sértődött, csekély tehetségük miatt a filmalaptól lehetőséget nem kapó, Vajna ellen áskálódók felvetéseiben. Várkonyi Zoltán nagy költségvetésű filmjei óta valóban nem készültek hasonlóan jól sikerült történelmi darabok (lásd Kötelező mozi? című írásunkat). Igény pedig volna rá. Egyáltalán nem valami jobboldali, múltba révedő, nacionalista áfium a történelmi film, mint azt szélsőségesebb liberális körökben tartják, akik leginkább a történelmi bűnökkel való szembesítésre használnák a műfajt.
Nemcsak az amerikai szuperprodukciók között találunk számos hazafias művet, de a környező országok, különösen a lengyelek is képesek saját történelmi tragédiáik és dicsőségük filmes feldolgozására. A térségben a legtöbb hasonló alkotás mindenesetre a putyini Oroszországban készül. A nézők is szeretik a történelmi filmeket, négy ilyen tematikájú mű is szerepel a rendszerváltás utáni top 10-es listán.
HVG
Félmillió fölötti nézővel második a 2006-ban Vajna bábáskodásával készült Szabadság, szerelem, a negyedik a Koltay-féle Honfoglalás, de befért a Sorstalanság és a Vajna-éra tavaly bemutatott legdrágább filmje, a Herendi Gábor rendezte Kincsem is. Igaz, ez utóbbinak kifejezetten csak a hátterét adja a magyar történelem.
| Közelező mozi? |
Ha a nézettséget fel is húzták az iskolások kötelező mozilátogatásai, a rendszerváltás óta készült történelmi filmek szakmailag bukások voltak. Ezért is óvakodhatott a filmalap az első Orbán-kormány kurzusfilmjeihez, a még az elszánt fideszesek számára is csalódást okozó Bereményi-féle Hídemberhez és a Káel Csaba rendezte Bánk bán operafilmhez hasonló alkotásoktól.  Jelenet a Hídemberből. Tablókép Magyar Nemzeti Filmarchívum / Kiss Júlia Tudta, hogy a tehetségtelen kurzuslovagok által erőltetett ötletekből legfeljebb olyan, nevetség tárgyává váló filmek sülnének ki, mint a Koltay Gábor-féle Honfoglalás. A szocialista-szabaddemokrata korszak – bár ódzkodott a történelmi témáktól – is belefutott egy sikertelen, történelminek tekinthető darabba, amikor Kertész Imre Nobel-díja után Koltai Lajosra bízta a Sorstalanság megfilmesítését. |
Amikor Andy Vajna megkapta a szétesett magyar filmgyártást, népszerű közönség- és történelmi filmeket, meg persze elsősorban díjakat várt tőle Orbán Viktor. Teljesítette Vajna két feltételét, a szükséges pénzt és a függetlenséget. Vajna részben hozta is az elvárásokat, soha nem hullott olyan díjeső a magyar filmre, mint az utóbbi években, az amerikai filmakadémia vágyott aranyszobrocskájából kettő is magyar kézbe került.
Nemes Jeles László, a Saul fia című film rendezője a legjobb idegen nyelvű filmért járó díjjal a 88. Oscar-gálán
MTI / EPA / Paul Buck
Másfél évvel ezelőtt még a mozinézőket hiányoltuk, most ők is megindultak, ám történelmi filmek valóban nem készültek, s ebben valószínűleg Vajna is ludas. Tudta, hogy a nemzetközi fődíjakat nem magyar nemzettudatot erősítő történelmi filmekre adják, nézhetetlen és ciki kurzusfilmet sem akart gyártani, ezért inkább elhanyagolta a kérést. Pálfi György Toldi-filmje lehetett volna az áttörés, ami azonban Vajna és Pálfi kölcsönös bizalmatlansága miatt nem készült el. (Erről Szellem rovatunkban beszél a rendező.) A Kincsemet sem történelmi filmként kezelte Vajna. Holott nagyon jó példája annak, hogy egy kosztümös kalandfilmbe ágyazott szerelmi történettel átadható némi, ráadásul napfényes és igaz történelmi mondanivaló.
Jelenet a Kincsem című filmből
Szabó Adrienn / Fórum Hungary
Persze fel kell áldozni érte a valós életrajzi tényeket. Arra, hogy Vajna és főleg a csapata, tényleg függetlenül, csak a minőséget figyelembe véve igyekszik dönteni, e két film története is jó példa. Ugyanis mindkét esetben volt egy, a fideszes szellemi elithez közelebb álló alkotó is versenyben (a Toldi esetében Káel Csaba, a verhetetlen versenyló megfilmesítése esetében pedig Bereményi Géza filmterve), de mindkettőt ejtette a filmalap zsűrije az „ellenzéki” vetélytársak javára.
Nem csak a fakezű forgatókönyvírók táplálhatják az ellenszenvet tehát Vajnával szemben. „Nem mintha Vajna szeretné a ballib rendezőket, néha a munkájukat sem, de szakemberként tudja, hogy csak ők képesek eladható filmeket csinálni, akár a fesztiválok zsűrijét, akár a közönséget célozzuk meg” – mondja a filmalapnál dolgozó egyik forrásunk.
Andy Vajna, a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztos
MTI / Balogh Zoltán
Ezt persze hivatalosan nem közlik, de arra többször utalt Vajna, hogy azért nem készülnek történelmi filmek, mert nem kaptak jó forgatókönyveket. „Marhaság” – kommentálja ezt az egyik fideszes kultúrpolitikus. Szerinte „egyszerűen nem érdekli őket a magyar történelem, gőzük sincs a nemzettudatról”. A kormányszintű elégedetlenség mutatkozik meg a Médiatanács mellett működő Televíziós Film Mecenatúra alap életre hívásában, ami egyebek mellett a magyar történelmi múltat és kultúrát bemutató tévéfilmek és sorozatok ösztönzésére jön létre januártól egy minapi parlamenti döntés jóvoltából. Egyik kormányzati forrásunk szerint épp ez mutatja, hogy tévednek, akik Vajna közelgő bukásában reménykednek. Ugyanis „miért építenénk ki párhuzamos struktúrát, ha a miniszterelnök el kívánná mozdítani Andyt?”.
Ráadásul az új finanszírozó alap felállítása cseppet sem csorbítja a filmalap jogkörét, hiszen az jogszabály szerint eddig is csak az egész estés mozifilmek finanszírozása fölött diszponált. A televíziós filmekről a Médiatanács dönt, a Gajdics Ottó vezette zsűri 600 millió forintot oszthat szét évente (egy film maximum 120 millió forintot kaphat). A kosztümös, látványos tévéfilmekre, különösen a sorozatokra ez azonban csekély összeg. Ennek ellenére kerültek ki jelentős alkotások innen is. A Trezor és A berni követ sikeresen mutatta be a magyar történelem egy-egy szeletét mikrotörténetek segítségével.
Kulka János a Berni követ című filmben
A televíziós filmek megerősítése ugyanakkor könnyen indokolható, hiszen sokkal többekhez eljut egy-egy ilyen sorozat, mint a mozifilmek. Sokszor előkerülnek a vitában az utóbbi évek sikeres történelmi tévésorozatai, a Szulejmán, a Trónok harca és a Magyarországon forgatott Borgiák. Kevesebb szó esik ezek költségvetéséről és a viszonyukról a történelmi tényekhez.
Vajna ugyanakkor érzi a kormányzati nyomást, ezért igyekszik proaktívabb lenni. Ez év elején történelmi filmes programot hirdetett. A pályázatra több mint 400 szinopszis érkezett, közülük tizennégy forgatókönyv fejlesztését kezdte meg a filmalap. Ezzel saját maga cáfolta meg korábbi védekezését, hiszen ezek szerint igenis vannak jó ötleteik a filmeseknek. Igaz, ezekből csak évek múlva lesznek filmek. Kérdés, Vajna le tudja-e aratni azok sikerét még a filmalap elnökeként. „A kutya sem kérné számon rajta a történelmi filmeket, ha nem tűnne úgy, hogy (különösen a média)birodalma megingott” – mondja egyik forrásunk. Hozzátéve, hogy a támadások mögött nincs más, mint az, hogy „a sakálok azonnal kiszagolják, ha egy nagyvad megsebesül”. Vajna szakmai és politikai ellenfelei most úgy érzik, szabad a pálya. Ám valószínűleg csalódni fognak. Vajna nem vált a miniszterelnök ellenségévé, mint Simicska, és nem is áll tőle olyan távol és magányosan, mint Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum nemrég lapátra tett főigazgatója.
