Túllépni az előítéleteken, a tradíciókon és a bizalmatlanságon, nyitottnak lenni a sokféleségben rejlő értékek megismerésére és elfogadására. Cseppet sem magától értetődő Magyarországon, hogy ezekre, a Nyugat-Európában amúgy teljesen természetes alapelvekre épülő kulturális koncepcióra alapozott pályázatot adott be a kormánypárti vezetésű Veszprém az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) cím odaítéléséről döntő nemzetközi zsűrinek.

A sajtó ugyan hírt adott arról, hogy 2023-ban Veszprém adhat otthont a rendezvénysorozatnak, ám valószínűleg kevesen vették a fáradtságot, hogy belenézzenek a nyertes pályázatba. Így elsikkadt az, amit a a pályázat áttanulmányozásakor a HVG kiszúrt: az EKF-koncepció olyan meglepő megállapításokat tartalmaz, amelyek – különösen az Orbán-kormány nézeteinek tükrében – nyílt kiállásnak számítanak az Európai Unió közös értékei mellett.

Már maga az a szándék, hogy „az értékek, az értékkészletek sokféleségét hangsúlyozó dialógust kezdeményezünk, hogy képesek legyünk túllépni a nemzeti és európai narratívák kettősségén”, élesen szemben áll a kormánypropagandából unalomig ismert szólamokkal. Az pedig végképp, hogy „meg kell tanulnunk, hogyan kezelhetjük a sokféleséget, legyen szó akár emberek, akár világnézetek, akár gondolatok sokféleségéről”.

A koncepciónak talán a legőszintébb vallomásai azok a mondatok, amelyekben a szerzők – annak kapcsán, hogy „erősíteni kell az európai polgárokban a közös kulturális térhez tartozás érzését” – arról írnak, hogy „semmiképp nem hallgathatjuk el azt a kilométerekről látszó, ordító ellentmondást, hogy miközben pályázunk, Magyarország egyszersmind az európai nyáj legfeketébb báránya”.

A veszprémi pályázati koncepció érdekességeiről bővebben az e heti HVG-ben olvashat.