A Szent István-terem a Budavári Palota legkönnyebben helyreállítható része: a berendezése elpusztult, de a falai állnak – így érvelt a kormány a rekonstrukció mellett, ami be is került a Hauszmann-terv első szakaszába.

Ám míg az idei őszi önkormányzati választásokra a terv többi elemét, a Lovardát, a Főőrség épületét és a Stöckl-lépcsőt birtokba veheti a közönség, a Szent István-terem ügye még sehol sem tart.

A berendezési tárgyak legyártására már lezárultak a közbeszerzések, készül a míves faburkolat, a Zsolnay-falképek, az aranyszállal átszőtt brokát bútorhuzatok, függönyök, ám az építkezésnek még a tervezési fázisa is csak a napokban zárul le.

A Szent István-teremnek otthont adó, a Budapesti Történeti Múzeumot (BTM) és az Országos Széchényi Könyvtárat (OSZK) összekötő rövidke épületrész déli homlokzatát ugyanis a földig le kell rombolni, mert semmi köze az eredeti, hauszmanni architektúrához, még az ablakok száma sem stimmel.

Az építkezés az OSZK-t is nehéz helyzetbe hozza, a bontás miatt ugyanis új közműcsatlakozásokat kell kiépíteni. A költségeket növeli, hogy a sittet és az építőanyagokat toronydaruk segítségével, a Vár déli kertjein keresztül lehet csak mozgatni.

A teljes cikket elolvashatja a csütörtökön megjelenő HVG hetilapban!