Dan Robbins csomagolástervezőként dolgozott a Palmer festékboltjában Detroitban, amikor kitalálta, hogy a cégnek számozott kifestőket kellene eladnia. Az ötlet állítása szerint Leonardo da Vincitől jött, mert a reneszánsz művész és feltalálóról hallotta azt korábban, hogy a diákjait, inasait úgy tanította festeni, hogy a színárnyalatokat számokhoz rendelte.

Robbins első számozott kifestőjét a 40-es évek végén készítette el, a munka egy absztrakt csendéletet ábrázolt. Megmutatta a főnökének is a kifestőt, de Max Kleinnak egyáltalán nem tetszett az absztrakt rajz, az alapkoncepció viszont igen, így azt javasolta a beosztottjának, hogy csináljon olyan rajzokat, amiket az emberek valóban szívesen festenének ki. Robbins következőleg már tájképes, lovas, kiscicás kifestőkkel rukkolt elő.

A férfi az első 30-35 kifestőjét maga csinálta, aztán kiosztotta a munkát más művészeknek. Hatalmas sikere lett az Egyesült Államokban az új hobbinak, a számozott kifestőkből 1955-ben húszmillió példányt adtak el.

A Palmer jelenleg is árul legalább kétféle számozott kifestőt, az egyiken a szeptemberi 11-i terrortámadás tragédiájára lehet kifestéssel emlékezni, a másikon Az utolsó vacsorát lehet kiszínezni – írja a Guardian.