A Litkai Gergellyel közösen alapított Dumaszínházba már galériásként szállt be. Mint mondja, „ahhoz nem kellett sok ész, hogy a galéria mellé passzol a kávéház, volt pohár a megnyitókra, és a kasszában némi készpénz. De kávéházat a hülye is tud nyitni, ezért én kávéházi színházat akartam. Színházi emberként tudtam, milyen színházat lehet pénz nélkül csinálni: egyszemélyeset.”

A színházban ő maga is standupolt, de Sáfár azt állítja, nem kapott magától extra előnyöket, jó műsora volt, tetszett a közönségnek. Ennek ellenére gyorsan abbahagyta, mert két év alatt rakott össze egy negyedórás műsort. „Nekem is éppúgy fel kellett volna építenem magam, mint bárki másnak, de nem volt rá tíz évem.”

A teljes interjút az e heti HVG-ben olvashatjuk.

HVG