„Jó, hogy a nyilasok elintézték, mert egyébként nekünk kellett volna”

Bajcsy-Zsilinszky Endre 24 évesen, 1911-ben a testvérével megölte családi ellenfelét, Áchim L. Andrást. Ám ő megúszta a büntetést. „Jogi értelemben annak köszönhette a felmentő ítéletet, hogy az országban akkoriban terjesztették ki az esküdtszéki bíráskodást. Számos példa volt „a lírai ítélkezésre”, előfordult, hogy a nyílt utcán, tanúk előtt agyonvert uzsorás gyilkosát felmentették” – mondja Bartha Ákos.

Bajcsy-Zsilinszky – ekkor még csupán Zsilinszkyként – önvédelemre hivatkozott, csakhogy Zsilinszkyék rontottak be a parasztpárti politikushoz kutyakorbáccsal, bottal, pisztolyokkal felfegyverkezve, és nem voltak hajlandók távozni. Így bajosan lehet önvédelemről beszélni.

Politikai ellenfelei a haláláig a szemére vetették a gyilkosságot. De mivel egy úr ölt meg egy parasztot, pontosabban egy radikális parasztvezért, komolyabban nem sokakat háborított fel a dolog – teszi hozzá a történész.

Bartha hosszan sorolja Bajcsy-Zsilinszky igencsak kacskaringós életművéből a problémás elemeket, többek közt, hogy haláláig hű maradt antiszemita, fajvédő nézeteinek fő tételeihez, hogy kül- és belpolitikai jóslatai zöméről is kiderült, hogy tévedés.

Az a közkeletű vélekedés is tévedés, hogy Bajcsy-Zsilinszky eljutott a fasizmustól a baloldalra. Csak az utolsó pillanatban szánta rá magát a kommunistákkal való együttműködésre, belátva, hogy nincs más lehetőség. A kommunizmushoz való viszonyát jól mutatja az a körükből származó anekdota, amely szerint „jó, hogy a nyilasok elintézték, mert egyébként nekünk kellett volna”.

„Az általános, titkos választójog követelésén és az agrárszegénység felkarolásán kívül személyes bátorsága, mártíromsága az, amiért példa lehet. 1944 őszén elbújhatott volna, és kibekkelhette volna, amíg elvonul a front, ehelyett novemberben visszatért Budapestre, hogy a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának élére álljon, ami a németekkel szembeni fegyveres ellenállást szervezte. A részt vevő tisztek rosszul konspiráltak, ami várható volt, lebuktak, letartóztatták őket, és Bajcsy-Zsilinszkyt karácsony előestéjén Sopronkőhidán kivégezték.”

Bajcsy-Zsilinszky Endréről bővebben az e heti HVG-ben megjelent interjúban olvashat.