Nagy Ervin: Szeretek az öntelt magyar macsó típusból hülyét csinálni
A Kincsemmel és A tanár című tévésorozattal korosztályának első számú magyar férfisztárjává nőtte ki magát Nagy Ervin, a mozikban jelenleg futó Drakulics elvtársban pedig bebizonyítja, hogy a szemérmetlen komédiázás is nagyon megy neki. A Kádár-korabeli romantikus vámpírvígjátékban fergetegesen vicces alakítást nyújt a Katona József Színház 43 éves művésze, aki elárulta, megkapta-e végül az elégtételt Andy Vajnától, mi a gáz a hazai filmforgalmazásban, illetve hogyan rakta össze ennek a „megfelelési kényszeres tuloknak a figuráját”.
hvg.hu: Egyre kevésbé hiú, ahogy telnek az évek?
Nagy Ervin: Persze. Arra céloz, hogy el vagyok hízva a filmben?
hvg.hu: Nem, csak van a figurájának egy karikatúraszerű nevetségessége. Nem az a méltóságteljes hőstípus.
N. E.: Ez engem sosem zavart, sőt inkább keresem az ilyen figurákat. Nem akarok benne maradni a Kincsem-féle karakterben. Nem tervezem a teljes szétfolyásomat, de ilyen kirándulást már nagyon régóta szerettem volna tenni. Szeretek az öntelt magyar macsó típusból hülyét csinálni. Azt tapasztalom, hogy a filmrendezők legtöbb esetben úgy működnek, hogy ha egy karaktert megtalálnak benned, attól ritkán mernek elrugaszkodni. Nálunk rendezőcentrikus a filmgyártás, az ő szemszögük a domináns, ezért, ha szerencsém van, akkor bekopogtat egy ilyen szereppel valaki, ha nincs szerencsém, akkor hasonszőrű munkák vannak.
hvg.hu: Milyen állathoz hasonlítaná Kun Lászlót, ezt a figurát, akit a Drakulics elvtársban játszik?
N. E.: Egy megfelelési kényszeres tulok.
hvg.hu: Hogyan rakta össze a karaktert?
N. E.: A rátarti belügyes és az érző szívű bunkó mackó. Meg benne van a vidéki birkózó is, aki esténként elhúzza a kereket. Azért is szeretem játszani az ilyen típust, mert a hülyeségeitől eltekintve sajnálod. Egyedül feljön Zalából Budapestre a sok úrifiú meg KISZ-titkár közé, és azt gondolja, a világ tetején van. És egyszer csak jön valami megmagyarázhatatlan történet, és nagyjából annyit képes tenni, hogy kábé elsírja magát. Ő nem egy érzéketlen, ostoba ember, csak épp ennyit tud.
hvg.hu: Egyesek szerint a szerelmi háromszög a legerősebb a filmben.
N. E.: Amikor először megnéztem, azt láttam, hogy ez egy nagyon szép szerelmes film. Egyik férfi kevesebbet tud, eret vághat magán, akkor se tud többet, és jön egy másik, aki laza kézzel jó helyeken nyomja meg a gombokat, és már viszi is a nőt. Én ezt a szerelmi szálat nagyon bírom, és szerintem a nők is ezért fogják igazán szeretni.
hvg.hu: Gondolta volna, hogy egyszer egy vámpírfilmben fog szerepelni?
N. E.: Nem. A vámpírfilmek engem sosem érdekeltek, óriási marhaságnak tartom ezt az egész vérszívó mitológiát. De összeereszteni ezt a két világot, hogy ezek közé a materialista, kőrealista kocka arcok közé egyszer csak beesik ez a historikus lény, ez hihetetlen csiklandó érzés nekem. A kommunista horror a legjobb elegy a földön. Nagyon bízom benne, hogy ez a film túl tud nőni a kultfilm-kategórián. Nem is tudom, mivel kapcsolatban voltak utoljára ennyire pozitív érzéseim. Talán vissza kéne menni egészen a Szezonig. Mindenki fantasztikus benne, azok is, akiknek csak három mondatuk van.
hvg.hu: Például Kerekes Éva.
N. E.: Úristen, az Évike! Ahogy pár megszólalással behoz egy teljes világot, a kávéfőző titkárnők világát, amit én gyerekkoromból ismerek.
hvg.hu: Nagyon vicces Vajna-paródiát ad elő a filmben. Nem tart attól, hogy ez most, Andy Vajna halála után hullagyalázásnak fog tűnni a nézők szemében?
N. E.: Nem. Vajna még abszolút ereje teljében volt, amikor a Drakulicsot leforgattuk, sőt, látta is.
hvg.hu: És mondott rá valamit?
N. E.: Úgy emlékszem, erre a részre pont nem. Azt viszont kérdezte, hogy hol a palást, hol a karó. A film műfajiságát erősen számonkérte. Azt hiszem, nem értette a szatírát.
Nagy Ervin mozifilmjeinek nézőszámai a Vajna-korszakban |
hvg.hu: Volt egy összefeszülésük a Kincsem idején, ő nem tartotta önt elég jónak. Végül megkapta tőle az elégtételt?
N. E.: Sajnos nem, pedig az igazság az, hogy jól esett volna. De túl vagyok már ezen. Fontos elismerni, hogy ami védelmet és lobbit oda kellett tenni a magyar filmhez, azt Vajna odatette, és ebben a magyar film lubickolt az elmúlt években. Bebizonyította számomra, hogy egy jó intézményvezetőnek mindegy, hogy milyen az ízlése.
hvg.hu: Hogyan találta ki ezt az öklendezéshez és halálhörgéshez hasonló orgazmushangot, amit hallunk a filmben?
N. E.: Ellenkező irányba hajítottam az ízlésemet. Ő ilyenkor úgy gondol magára, mint egy felhevült tenyészbikára, mutatva a nő felé is, hogy mekkora király. Szerintem ebben is csodálatosan benne van a kor. Nem értem, hogy miért lett ennyire szűkre szabott, katonás hangulata a szexnek, hogy szinte már az is a rendszer elleni bűntettnek, vagy a rothadó Nyugat ópiumának számítson, ha a nőd átkulcsol a lábával szex közben.
hvg.hu: A kedvenc poénom a filmben, amikor azt mondja Nagy Zsoltnak: „Tuzsér nem arra van”. Ez honnan jött?
N. E.: Onnan, hogy Zsolt Tuzsérból származik, és kifogyhatatlan a humortára abban a témában, hogy mik történtek vele gyerekkorában Tuzséron. Már a Szezon alatt ezen poénkodtunk, és ahol csak tudtam, beillesztettem a Drakulicsba is ezt a tuzséri parasztvámpír dolgot. Ettől lett ilyen személyes.
hvg.hu: Igaz, hogy a rendező, Bodzsár Márk a megszokottnál nyitottabb volt az ön ötleteire?
N. E.: Abszolút. Ez már tovább is mutat egy munkakapcsolatnál, úgy érzem, hogy barátok lettünk. Ha valaki három évig dolgozik egy forgatókönyvön, akkor az általában azt gondolja, hogy már minden úgy jó, ahogy van, és nem kíváncsi a színész ötleteire. Márk viszont röhögőgörcsöket kapott már reggel négykor, amikor bejött a sminkbe, és mondtam neki, figyelj, eszembe jutott valami… ebbe a monológba még hozzuk már be, hogy a Négy páncélos és a kutya is mekkora film! Ő bármilyen ötletét el tudja dobni, és újat ír helyette. De másnapra, és kurva jót. És miközben szabad kezet ad, megmarad a dramaturgiai érzéke, és egyből szól, ha már sok. Ez nagyon felvillanyozza az embert.
hvg.hu: Nagy Zsolt és ön executive producerként is szerepelnek a stáblistán. Ez mit jelent? Csupán jelképes, ahogy Amerikában divat, hogy a sztárok kapnak egy ilyen kreditet, vagy tényleg beült meetingekre?
N. E.: Beültem. Azt remélem, fontos társa voltam Márknak, az executive producerséggel lett egy véd- és dacszövetség kettőnk között. Utcai harcok mennek, amiben ott marad egy rendező tök egyedül. Pláne, ha ilyen halkszavú, mint a Márk, nem baj, ha van mellette egy olyasvalaki, mint én. Örülök, hogy ennek a folyamatnak a részese lehettem, mert már unom, hogy általában a fejem fölött döntik el a dolgokat. Amellett, hogy az arcomat adom egy szerephez, régóta szerettem volna kreatív alkotótársként is közreműködni egy filmben. Most itt volt a lehetőség. Márk nyitottsága, bizalma pluszmotivációt adott, hogy toljam a szekeret, és elmenjek mondjuk hajnali tévéműsorokba is.
hvg.hu: Pár nappal azelőtt, hogy kijött a film hivatalos plakátja, ön megosztott a Facebookon egy másikat, amit a film látványtervezője csinált. Miért?
N. E.: Nekem az jobban tetszett, a hivatalos inkább egy vígjátéki plakát. De nem is a plakát számít, szerintem ma már a Facebookon kell megnyerni a nézőket.
hvg.hu: Most, hogy jobban belelátott, mi a legnagyobb baj itthon a filmforgalmazással?
N. E.: Hogy sokkal kevesebb pénzt költünk arra, hogy eladjuk a filmjeinket, mint amennyiért megcsináljuk.
Félmilliárdos filmet megcsinálunk, és utána maximum 18 milliót kaphatunk marketingre?! Külföldön kábé ugyanannyit költenek a marketingre, mint a gyártásra.
A mai világban, amikor ilyen irgalmatlan hangzavar van, akkor pénz kell ahhoz, hogy közbeszéd tárgyává tedd a filmedet. Ezen én változtatnék.
hvg.hu: Nem az a leghatásosabb, ha az emberek egymásnak ajánlják a filmet?
N. E.: Az valóban számít, támaszkodhatunk erre, de így vagy összejön, vagy nem, és soha nem tudjuk meg, hogy mi van akkor, ha kétszer annyi pénzt tolunk bele. Nem egészen értem a logikát. A Kincsemet például úgy vették le a műsorról, hogy még több helyen telt házzal ment. Szerintem ezen lehetne változtatni, érdemes volna akár vitát is indítani a kérdésről. Ebben az országban mostanában viszonylag sok mindent próbálnak odafentről szabályozni. Miért pont ezt nem? Pedig ennek nagyon is lenne értelme. De tényleg: ha egy film telt házzal megy, miért kell levenni műsorról? Milyen szép lett volna, ha mondjuk egymillióan nézik meg a Kincsemet, nem?
hvg.hu: Így is nagyon szép kört ment a Kincsem.
N. E.: Igen, nagyon büszke vagyok rá. Elmentem Győrbe, és fölállva tapsoltak. Nem is tudták, hogy ott vagyok, és tapsoltak a film után. Sosem felejtem el.
hvg.hu: Akárhányszor meglátom Thuróczy Szabolcs fejét azon a plakáton, mindig az jut róla eszembe, hogy erre az emberre ráférne már egy óriási pihenés. Ön is halálra dolgozza magát?
N. E.: Egyáltalán nem. Thuróczy azért van kész, mert 28-akat játszik egy hónapban, és még forgat is. A színház állandó igénybevétel. A tanár elvitte az egész nyaramat – négy hónap nagyon sok, ez a kislányom miatt is nehéz volt. Ragaszkodom ahhoz, hogy tudjak pihenni. Elsősorban ember vagyok, és csak utána színész. Nyolc órákat szeretnék aludni. Most például elmegyek egy hétre Szicíliába, és csak utána kezdek el Pintér Bélával próbálni.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Borbély Alexandra: Húsz percig azt gondoltam, most lesz vége a karrieremnek
Az Oscar-jelölt Testről és lélekről Európai Filmdíjat érő főszerepe óta most először láthatjuk mozifilmben Borbély Alexandrát. A Katona József Színház művésze dörzsölt prostituáltként tűnik fel a Drakulics elvtárs című szocialista vámpíros vígjátékban, ahol viccet mesél Bödőcs Tibor füle hallatára, és van közös jelenete élettársával, Nagy Ervinnel is. A 33 éves színésznő azt is elmesélte, hogyan jutott az idegösszeomlás szélére egy cseh film forgatásán, illetve miért akadt ki teljesen a Jokeren.
Kell az elvtársaknak az örök élet titka
Mi lehet Lugosi Béla öröksége Magyarországon? Végre elkészült az új magyar vámpírfilm, amely viszont hanyagolja a horrort, inkább a Kádár-kori Magyarországnak mutat görbe tükröt. A Drakulics elvtárs szórakoztató rendszerkritika, amelyhez kiváló színészek asszisztálnak.
