Az újságíró maradjon a kaptafánál, még ha a hatalom tűzvonalába is kerül – mondja a legrégebbi szakmai szervezet, a Nemzetközi Sajtóintézet elnöke, Markus Spillmann.
HVG: A média ellenőrzésére törő hatalom vagy a modern technológia jelent komolyabb veszélyt a médiára?
Markus Spillmann: Vitán felül áll, hogy a sajtóra leselkedő legfőbb veszélyt az ember okozza. Számos országban hatalmi érdekek mentén igyekeznek a politika szolgálatába állítani a médiát. Így tesz Orbán Viktor, és így tesznek a hozzá hasonló, autokrata vezetőt játszó miniszterelnökök, a médiát ócsároló államfők és a magukat szultánnak képzelő politikusok. Aggasztó, milyen mértékben került veszélybe Európában is a média sokszínűsége.
HVG: Az ember rossz, a technika jó?
M. S.: A technika a természeténél fogva értéksemleges, nem válogat az egyes sajtótermékek között, mindegyik számára egyaránt kihívást jelent. Ez a változás viszont nemcsak veszélyeket, de lehetőségeket is tartogat.
HVG: Ha a hatalom támadása jelenti az igazi veszélyt, akkor az újságíróknak ezen a fronton is kell visszatámadniuk? Arccal az aktivista újságírás felé?
M. S.: Az újságírásnak nem feladata, hogy a média eszközeivel a saját ügyéért harcoljon. A sajtó őrizze meg a kritikai távolságot az általa tárgyalt ügyektől. Igen, az újságíróknak a munkájuk során el kell feledkezniük a saját érzékenységükről és érintettségükről. Nem lehet olyan tartalmakat előállítani, amelyek a hírfolyamba illeszkedve a szerkesztőség érdekében lobbiznak.
HVG: Ezzel a távolságtartással viszont a sajtó lemond a védekezéshez szükséges legerősebb eszközéről.
M. S.: Ki is akartam egészíteni a válaszomat. A média munkatársaitól sem lehet elvárni, hogy ne foglalkozzanak munkahelyük jövőjével. A szakmának közösen, egymás iránti szolidaritással kell megálljt parancsolnia a hatalom káros törekvéseinek. Így azt is bizonyítani lehet, hogy a szerkesztőségek azzal a politikai oldallal szemben is kritikusak, amelyet értékrendjükből fakadóan szimpatikusabbnak tartanának. Ráadásul ha jól elkülönül a hírszolgáltatás a média függetlenségének ügyétől, akkor mindenki érteni fogja, hogy a kormánnyal szemben a cikkekben megfogalmazott kritika nem öncélú, hanem az adott területen mutatott politikai teljesítmény értékelése.
HVG: A magyar kormányfő így is a média által keltett ellenszélre panaszkodik.
| A szabadságharcos |
Markus Spillmann nyolc éven át töltötte be a Neue Zürcher Zeitung (NZZ) főszerkesztői posztját, amelyről a kiadóval kialakult, a stratégiát érintő nézetkülönbségek miatt mondott le. Az 52 éves szakember jelenleg média-tanácsadással foglalkozó cégét vezeti, és egyetemen tanít. 2016-ban a svájci parlament a helyi médiahatóság tagjává választotta, 2018 óta a sajtószabadsággal foglalkozó legrégibb szervezet, az International Press Institute elnöke. |
M. S.: Orbán Viktornak mindig az lesz a válasza, hogy a sajtó kritikája nem több szakmaiatlan támadásnál, ellene irányuló propagandánál. Ez ellen csak a professzionalizmus segít. Viszont így a civil társadalom is érteni fogja, hogy ezt a sajtót van értelme megvédeni.
HVG: Főszerkesztőként és olvasóként mit gondol, nem foglalkozik a sajtó túl sokat önmagával?
M. S.: Ez egy pejoratív kifejezés. Szerintem igenis fontos szembenéznünk magunkkal, transzparenssé tenni tevékenységünket, és önkritikát gyakorolni a hibáinkkal kapcsolatban. Ez mind növeli a hitelességet. Itt nem csak a Der Spiegel által bevallott és feltárt hamisításokra gondolok. A német sajtó felülbírálta 2015-ös tevékenységét, amikor mindenféle kritikai távolságtartást feladott a menekültek beáramlásának heteiben. A nagy amerikai napilapoknak pedig az iraki háborúhoz vezető hazugságok miatt kellett gyónniuk.
HVG: A média nem úgy képes a legjobban bizonyítani a szakmaiságát, hogy minőségi tartalmat állít elő?
M. S.: Szerintem el kell magyarázni, hogyan dolgozik az újságíró, mely eszközök megengedettek számára és melyek nem, egyáltalán mi az értéke a munkájának. Az átláthatóság egyre fontosabbá válik. A médiában dolgozók sokáig úgy érezték, semmire sem kell magyarázatot adniuk, hiszen ők jelentik a negyedik hatalmi ágat. Azt képzelték, a saját felületeiken ítélkezhetnek demokratikus felhatalmazás nélkül is. Márpedig az írott és az elektronikus média hatalma még mindig jelentős, ezzel felelősségteljesen kell élni. A nyilvánosságnak joga van tudni, hogyan biztosítják a szerkesztőségek a lelkiismeretes munkavégzést.
HVG: Lehet a hatalommal szembeni legjobb védekezés a médiavállalatok pénzügyi függetlensége?
M. S.: A finanszírozás valóban sorsdöntő fontosságú. És hát éppen ezzel van a baj Magyarországon vagy éppen Törökországban. Ahol a médiavállalatokat politikai érdekből felvásárolják, ott a sajtó szabadsága sérül. Ahol az újságírók egzisztenciális félelemben élnek, ott könnyebben lehet nyomás alá helyezni őket. A gond az, hogy önmagában a piac a szerencsésebb országokban sem képes biztosítani a minőségi sajtó fennmaradását.
HVG: Ebből az következik, hogy az államnak vagy valamilyen nemzetközi szervezetnek át kell vállalnia a költségek egy részét.
M. S.: Igen, szerintem ez következik belőle. Nyilván országonként különbözik, mennyire akut problémáról van szó, és mi lenne a megoldás megfelelő eszköze. Lehet csökkenteni a vállalatok adó- vagy járulékterheit, vagy valamilyen alapítványon keresztül támogatni az oknyomozó tartalmakat. A piaci hirdetéseknek már van egy jól kialakult szabályuk: a reklámért pénzt adó vállalatnak nincs beleszólása a tartalom előállításába, szóljon az akár magáról a cégről vagy a termékeiről. Ha az állami pénz elosztásának semlegessége hasonló evidencia, akkor minden szerkesztőség elfogadhatja a támogatást. A baj ott van, ahol az állam képtelen biztosítani a támogatás semlegességét, vagyis a segítség beleszólással együtt érkezik. Magyarország sajnos egyike az ilyen helyeknek.
HVG: A tartalom előállítását kell támogatnia az államnak, vagy a polgárok médiafogyasztását?
M. S.: Mindkettő fontos, és más-más intézkedést igényelnek. Már most vannak olyan országok, ahol az olvasottságot igyekeznek erősíteni, és már az iskolában igyekeznek tanítani a hírfogyasztást. De az is megoldás lehet, hogy az újság- és kábel-előfizetés összegét mindenki levonhassa az adóalapjából. Minden állami programnál figyelembe kell azonban venni, hogy az emberek szabadon válogathatnak a médiakínálatból, így mindegy, milyen értékrend vezérli a polgárt, milyen minőségi elvárásai vannak. A támogatás ne csak politikailag legyen semleges, de az olvasók szociális hovatartozása és iskolázottsága szempontjából is. A média sokszínűségének megőrzése a cél.
HVG: Ha maximális optimizmust erőltet magára, hogyan látja a sajtó jövőjét?
M. S.: A legjobb forgatókönyv esetén a média újabb virágkorát éli. Az emberek ugyanis megértik, micsoda értéket képvisel a sajtó, és ezt magasabb anyagi hozzájárulással ki is fejezik. Ennek hatására a vállalatok pénzügyi helyzete stabilizálódik, így komolyabb befektetéseket is megengedhetnek maguknak a minőségi újságírás biztosítása érdekében. A baj az, hogy naiv, aki ebben a forgatókönyvben hisz. A problémák csak sokasodni fognak. Az európai médiakínálat további szűkülésének leszünk tanúi. A közepes és kis kiadók egyesülnek vagy eltűnnek a piacról. A nagyok pedig olyan digitális termékek bevezetésével erősíthetik a pozíciójukat, amelyeknek már nincs sok közük az újságíráshoz. Ezzel párhuzamosan erősödni fognak a média elleni politikai támadások. A hatalom hozzálátott a sajtószabadság fogalmának saját érdekei szerinti újraírásához.
HVG: A médiafogyasztók nem igazán vannak tudatában a veszélynek.
M. S.: Kívülről nézve valóban azt lehet gondolni, hogy a helyzet nem is olyan rossz, elvégre számos forrásból lehet információt szerezni, és szórakoztató tartalmak is vannak bőven. Az emberekben így nem alakul ki a felismerés, hogy valami számukra fontos érték került veszélybe.
HVG: És mit okoz a technológiai fejlődés a sajtóban?
M. S.: Az újságírás egyértelműen a szakosodás irányába tart, vagyis csökkenni fog a kínálat az olyan médiatermékekből, amelyek önképük szerint a világ teljességét kívánják lefedni. Töredezett és egyes témákra fókuszáló médiakörnyezettel számolok, amelyben az újságírók már nem töltenek be kapuőr funkciót, vagyis nem végzik el a történések előszűrését. Ők beszállítókká válnak. Az általuk megszerzett információkat és az előállított tartalmat a jövőben algoritmusok közvetítik ki, testre szabva, a fogyasztónak.
HVG: Egy ilyen környezetben mi motivál még fiatalokat, hogy újságírónak álljanak?
M. S.: Minden média szakos évfolyamon megkérdezem az első órán, ki akar szigorúan véve újságíró lenni. A jelentkezők száma az utóbbi években drámaian csökkent. Az újságírás az egyik legszebb hivatás a világon, de be kell látnunk, jelenleg nem valami népszerű.
HVG: Eltűnik, mint a molnár, a szűcs és a cipész?
M. S.: Dehogy. A szakmánk lényege az ismeretek közvetítése, az informálás, a bonyolult folyamatok átláthatóvá tétele és az emberek lelkesítése, motiválása. Ez nem változik a digitalizáció korában sem. Csak a közlés módját kell állandóan újra megtalálni, és természetesen a finanszírozás forrásait.
GERGELY MÁRTON
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
