Dobszay János kollégánk az egyházfinanszírozásról írt cikkeiért kapott elismerést.
Dobszay János, a HVG munkatársa kapta idén a Tarnói Gizella-emlékdíjat. Az eseményt a Ludwig Múzeumban tartották, ahol a kurátorok nevében Bokros Lajos szólt elismerően kollégánkról, majd átadta neki Gábor Áron festményét.
Az elismerést Dobszay Jánosnak az állam és egyház kapcsolatának a rendszerváltástól napjainkig tartó szisztematikus vizsgálata alapján ítélte oda a kuratórium.
Bokros Lajos kiemelte a díjazott HVG-ben megjelent cikkeit, amelyekben azt elemezte, hogy az egyházfinanszírozás gyakorlata mennyiben felel meg az állam és egyház szétválasztása kívánalmának. Méltatta Dobszay János témában megjelent könyveit, megemlítve a Kádár-korszak egyházpolitikáját elemző két kötetét, valamint az „Állam, egyházak Magyarországon” című munkáját, amelyben a rendszerváltás utáni évtizedekről adott átfogó képet.
A Tarnói Gizella-emlékdíjat az Élet és Irodalom munkatársai alapították kollégájuk emlékére. A lap korábbi főszerkesztő-helyettesére a rendezvényen Csuhai István emlékezett.
Az idei volt a tizenegyedik alkalom, amikor a díjat kiosztották.
Mennyivel növekszik egy férfi értéke, ha tizenöt centivel magasabb? Mennyi esélye van párt találnia egy társkeresőn egy kedves, átlagosan kinéző, átlagosan jól kereső nőnek, ha nincs semmi speciális tulajdonsága? Mi a társkeresés beépített kockázata? Egy harminckilenc éves nő még harmincasnak számít? Kritika a Többesélyes szerelem című filmről.
