"Bodrogi is azt mondta, hogy én még egyhelyben nem láttalak soha, úgyhogy ez valóban így van, (...) de most ezt nagyon nehezen viselem már" – nyilatkozta telefonon az ATV-nek a Jászai Mari-díjas színész, rendező.

A művészről a családja gondoskodik, ő viszont értük aggódik. Azonban ugyanilyen mélyen megérintik azok a sorsok is, amiket a híradásokban lát.

"Én elsősorban azokat féltem, akiket látok kórházak közelében, lakókat, látom az idősebb embereket, még van nálam is idősebb talán egy-kettő, (...) aztán féltem a családomat, nagyon, feleségem, fiam, lányom, unokáim, nem mindegy" – mondja Sas József, aki együttérez a színész társadalommal, amely most tétlenségre van ítélve. A helyzetet azonban nem látja tragikusnak. Sőt, már egy új előadás tervével is foglalkozik kollégáival.

"Száz évvel ezelőtt a színészt még a temető árkába temették. Ahhoz képest most jobb. (...) Én azért tudok erről egyáltalán beszélni, mert ugyanolyan a sorsom, mint a kollegáimé. Egy az egyben ugyanaz. (...) Tehát hiába csinálunk egy új darabot, azt majd talán novembertől tudjuk játszani. Merthogy csinálunk, az biztos! Mert nem bírjuk ki, hogy ne csináljunk egy újat, (...) és a máról fog szólni" – jelentette ki.