Giorgio Moroder a jövő zenéjét akarta megalkotni – és sikerült is neki. Nélküle másképp hangozna az elektronikus tánczene.
Németh Róbert
Ez a jövő hangzása, mesélte Brian Eno 1977-ben Berlinben David Bowie-nak, miközben a Heroes című nagylemezen dolgoztak közösen. Eno, aki Donna Summer I Feel Love című kislemezét vásárolta meg, már csak tudta, mit beszél, hiszen maga is folyamatosan dolgozott a könnyűzene megújításán, a határok tágításán (többek közt éppen Bowie Berlinben készült nagylemezein). Az I Feel Love, melyet Giorgio Moroder és Pete Bellotte szövegíró írt és gondozott producerként, valóban valami egészen újat hozott: a lábdobot kivéve csak szintikből kinyert szintetikus hangokból álló szám egyszerre rímelt a kor soulos-funkos táncparkett-hangzására, de ott volt benne – még a fűtött hangú, de repetitív énekben is - az a fajta hűvös elektronikuszenei világ is, ami leginkább a német popmérnökök, a Kraftwerk lemezeiről lehetett ismerős. Az I Feel Love megváltoztatta a jövőt, nélküle másképp, de mindenesetre másfajta zenékre buliznánk a klubokban.
Giorgio Moroder Dél-Tirolban született, olasz-osztrák közegben nőtt fel, pályafutását Nyugat-Németországban, Aachenben és Berlinben kezdte még a hatvanas években, aztán Münchenben folytatta az évtized végén, a hetvenesek elején. 1977-ben nem csak a Donna Summernek írt slágere jelent meg, hanem Moroder fontos szólólemeze, a From Here to Eternity is, amelyet két évvel később követett az E=MC² című album. Ezek előtt már megjelent több nagylemeze is, és e kettő utáni is gyakorlatilag folyamatosan adott ki szerzői albumokat egészen a nyolcvanas évek közepéig, sőt a kilencvenesekre is jutott kettő.
Mindezek mellett azonban elképesztő mennyiségű közös alkotói munkában vett részt és számos filmzenét is készített. Leginkább a Donna Summerrel 1975 és 1980 között készített hét nagylemez a jelentős, amely egyben dokumentálja a soulos diszkóból elektronikus, hi-nrg-s diszkóba való átmenetet. De, a teljesség igénye nélkül, dolgozott a Sparks-szal, a Japannel, a Blondie-val, David Bowie-val, Cherrel, Freddie Mercury-val, Falcóval is, megírta és producerként gondozta a Éjféli expressz (Midnight Express), az Amerikai dzsigoló (American Gigolo), az A sebhelyesarcú (Scarface), és a felújított Metropolis filmzenéjét, dolgozott a Top Gunon, ő volt felelős a Flashdance soundtrackjéért, egyik szerzője és a producere volt az 1984-es Los Angeles-i és az 1988-as szöuli olimpia hivatalos dalának, társszerzője a Végtelen történet The Neverending Story című főcímdalának (amit legutóbb a Stranger Things harmadik évadjában hallhattunk). És akkor tényleg csak egy részét soroltuk fel annak, hogy mit is hozott össze legtermékenyebb időszakában. Összesen három Oscar-díj tulajdonosa – az előbb említett Top Gun, Flashdance és az Éjféli expressz zenéiért.
2012-ben tért vissza a Google számára írt Racer című szerzeménnyel, de valójában 2013-ban, amikor felbukkant a Daft Punk Random Access Memories című albumán, ahol a zenekar egyenesen egy hommage jellegű spoken-word számot is szentelt neki, a Giorgio by Morodert, melyben – elképesztően meta módon - a laza funkos, diszkós, elektrós zene fölött Moroder hangját hallhatjuk, ahogyan a pályafutásáról mesél, többek közt arról, hogy a jövő zenéjét akarta megalkotni. Onnantól pedig nem volt megállás, Giorgio visszapörgött a kúlnesszbe: reklámzenét írt a Volkswagennek, ami a 2014-es Super Bowl-n is felhangzott, DJ-ként turnézni kezdett, 2015-ben pedig Déjá Vu címmel új nagylemezt adott ki olyan közreműködőkkel, mint Britney Spears, Sia, Charli XCX, vagy Kylie Minogue, akivel közös száma, a Right Here, Right Now az amerikai dance-lista élére került.
A nyugdíjba vonulást pedig, úgy tűnik, még mindig nem tervezi: 2019-ben legalábbis még turnézott, számos klub- és fesztiválfellépése volt. Tavaly májusban Budapesten, az Arénában láthattuk.
1925. július 18-án került a boltokba a totalitárius diktatúra megvalósításának első és egyetlen kézikönyve, Adolf Hitler Mein Kampfja. A könyvben kifejtett ideológiára építve történhetett meg a világ legtöbb áldozattal járó háborúja és népirtása is. De milyen utóélete volt Magyarországon?
Sokan sérelmezik, hogy nehezen pótolható embereket szakembereket küldtek el, ráadásul több hónap alatt, így nem kellett csoportos létszámleépítést sem bejelenteni.