A frissen megözvegyült Szilvai Tódor professzor nyolc év után ellátogat nevelt gyámleányához, Mariskához: úgy tervezi, hozzáadja őt saját fiához (az eredetiben unokaöccséhez), egyesítve ezzel a fiatalok vagyonát. Csakhogy a kislányból gyönyörű nővé érett Mariskát látván eszébe jut, esetleg neki is ínyére lenne a házasság.

A fia, Gyula éppen meglépett az orvosiról, Liliomfi néven, színészként fantasztikus sikereket ér el. Pénze soha nincs, a legtöbb problémát valamilyen kalapból előrántott színpadi helyzetgyakorlattal igyekszik megoldani másodhegedűs barátja, Szellemfi segítségével. A sors furcsa fintora, hogy szobájukat éppen Mariska nevelőnője, Kamilla kisasszony lakásában bérlik. Liliomfi és Mariska maguktól is egymásra találnak, a professzor és a nevelőnő házasodási szándéka azonban alaposan keresztbe tesz a terveiknek.

Összekuszált viszonyok

A magyar színjátszás reményteli időszakában vagyunk, amely a szabadságharc utáni reménytelenséggel vegyül: Szigligeti Ede 1849-ben – állítólag két nap alatt – írta a Liliomfit, és bár a Mohácsi-testvérek egész a csontvázig lecsupaszították a darabot, ragaszkodtak ehhez a korszakhoz.

A Liliomfi-adaptáció az Örkény 2012-es bemutatójához készült, Mohácsi János ekkor rendezett először a színházban. „Nem ismertem töviről hegyire a darabot, de volt valamiféle rémképem róla. Belenéztem a korábbi, klasszikus Liliomfikba (a filmtől most tekintsünk el), és az volt a legmeglepőbb, hogy ezt a szöveget még egyáltalán előveszi és színpadra állítja valaki. Ez a gondolat automatikusan húzta magával a következőt, mégpedig azt, hogy ebből egy mai nyelvű, érthető konfliktusokkal teli, de bonyolultabb előadást kell csinálni” – mondja a rendező, aki testvérével (és állandó szerzőtársával), Mohácsi Istvánnal írta át a darabot.

Örkény színház

A kiindulópontokat és a megoldást békén hagyták, de alaposan összekuszálták a családi viszonyokat, a különböző karaktereket pedig összehozták a múltban, hogy a következmények már a jelenben csapódjanak le. A megbolondított rokoni kapcsolatok mellé Mohácsiék plusz szereplőket is behoztak, például Rózát, aki Liliomfi régi kollégája-barátnője, és akinek így természetesen végig kell néznie, hogy volt (?) szerelme egy másik nőnek csapja a szelet. Róza megteremtése iszonyúan fontos réteget ad Liliomfinak: így lesz a csapodár és könnyelmű vándorszínészből az a férfi, aki két végén égeti a gyertyát, az égbe röhög, szórja a pénzt, és mégsem lehet utálni.

Örkény színház

Az új szereplők és a karakterek előtörténeteinek kérdését Mohácsi István döntötte el, hiszen íróként-dramaturgként ő vizsgálta az anyagot, a testvére azonban – eredeti szándéka szerint – több politikát vitt volna bele. „Történelmi szempontból ez a korszak sokkal jobban érdekelt engem annál, mint amennyit végül belevittünk az előadásba. Izgalmas lett volna megmutatni, a szabadságharc utáni sötét korszakban milyen elfojtások működtek az emberekben, és meg kell mondanom, 2012-ben, az akkori második Fidesz-kormány ideje alatt némi párhuzamot is éreztem a darab és a jelen között. Most már sokkal többet érzek, egyébként. De Istvánnak annyira jó ötletei voltak, hogy kénytelen voltam meghajolni az érvek súlya alatt. Így történt, hogy végül csak Petőfi Sándor figuráján keresztül igazodtunk a korszakhoz.”

Szilvai Tódor, a macskák réme

Az Örkény előadását látva egyetlen pillanatra sem felejthetjük el, hogy egy "színház a színházban" formát nézünk: gyakorlatilag minden karakterből kibuggyan valamilyen drámairodalmi idézet vagy színházi közhely, de a nyomtatott egyenjelmezek, a félkész díszletek és Liliomfi kis társulatának belharcai is azt segítik, hogy a kulisszatitkok reflektorfénybe kerüljenek. Már épp kezdjük megszokni, hogy Kamilláék és Liliomfi szobája között láthatatlan, jelzésszerű fal húzódik, mire Mariska több ízben átmegy rajta, hogy a nevelőnője leszidja:

legyen szíves, és ne a falon át közlekedjék!

Örkény színház

A cselekmény egyik parádés díszítőeleme néhány közönséges – természetesen nem létező – nepáli fenyőmacska, amiket Szilvai Tódor professzor (Gálffi László) horrorisztikus kéjvággyal "végez ki" a nézők előtt. „A fenyőmacska ötlete Istváné volt, sőt nem is annyira a sajátja, mint Hašeké a Svejkből: ott esik szó a fenyőrigóról, így a mi macskáink is megkapták ezt az előtagot. Semmilyen írói instrukció nem volt a szöveghez, csupán annyi állt ott, hogy és én kinyírtam mind a hatot mire Gálffi az egyik próbán szinte a semmiből kezdte el sorban pusztítani a macskákat. Ez az improvizáció nekem akkora ajándék volt, hogy most már szigorúan benne van a darabban is. Szombathelyen éppen most újítjuk fel, ott már szinte kánonja van a Gálffi-féle kivégzésnek” – mondja a rendező.

A Liliomfi pergő ritmusát nemcsak a sűrű történet és a verbális poénok adják: hol az ablakból, hol a konyhából bukkannak fel a kocsmanótákat éneklő, vagy éppen Mozartra táncoló színészek és zenészek. Az élő zene mellett hasonlóan ötletes húzás – és egyfajta tisztelgés Örkény, a színház és a társulat előtt –, hogy a történetet egy ponton egy tál mérgezett csülkös bab mozgatja (Örkény István: A végzet című egypercese beépítésével).

Örkény színház

Merthogy elkészül az a bab, és többen esznek is belőle, de ezt a szálat kínkeservesen szülték meg az alkotók. Két teljes nap alatt rakták össze, a rendező szerint alig aludtak közben. Érthetően nagy vállalás volt kitalálni, ki hogyan eszik a méregből (és az mikor fejti ki a hatását), hiszen sokszereplős darabról van szó, és mindenkinek találkoznia kell mindenkivel. Csak nagyon nem mindegy, mikor.

„Papírra vetettük a csülkös babot, az ármányt, majd a megoldást is, és mikor büszkén felolvastuk, Gálffi közölte, hogy igen ám, de amikor ez történik, ő nem lehet itt, mert éppen máshol értesül valamiről. Azt hittem, sírva fakadok. Ki kellett találni, hogyan tüntessünk el egy orvosprofesszort a színről, aki a legkevésbé sem akar elmenni, hiszen meg akarja menteni a lány életét. Erre Gálffi közölte, hogy

sebaj, akkor én most kimegyek az úti gyomormosó-szettemért.

Ennél okosabb megoldást, ha beledöglöttünk volna sem tudtunk volna kitalálni, úgyhogy ezért külön hálásak lehetünk neki. Hiába dolgozik nagyon sokat az ember, hiába hiszi azt, hogy minden helyzetre írt megoldást, mindig lesz valaki, aki felhívja a figyelmét arra, mit hagyott ki a számításból.”

Örkény színház

A rendező azt mondja, természetes, hogy ha egy előadást több helyen is megrendez, akkor változtatnak a testvérével a szövegen. Úgy véli, ha Szigligeti szövegét átírják, mégpedig azért, mert szerintük már nem érvényes, akkor ezt a vizsgálatot önmagukon is el kell végezniük. És persze ott a színészek kérdése is: abszolút elképzelhető, hogy egy mondat, ami a budapesti Szellemfinek jól állt, a szombathelyinek már nem fog, már csak abból fakadóan is, hogy teljesen másféle emberek, akik másfajta eszközökkel dolgoznak.

A Mohácsi testvérek nemcsak Róza karakterének beiktatásával ejtettek sebet a romantikus szerelem eszméjén: a fogadós lánya, Erzsi és az erkölcsi elveihez ragaszkodó pincér Gyuri románcán is csavartak egyet. „Aki volt már valaha szerelmes, az pontosan tudja, hogy a szerelemnek millió arca van, és ebből csak az egyik romantikus. Mi sokkal jobban szerettük volna a maga komplexitásában, minden boldogságával és gyötrelmével együtt bemutatni ezt az érzést. A szerelem kéz a kézben jár az elmúlással, a múltbéli sérülésekkel, a tragédiákkal. Macerás érzés. Ha ennek csak a – nem is rózsaszín, de – romantikus részét látnánk és mutatnánk meg, akkor alighanem hazudnánk a nézőknek.”

Az Örkény Színház korábbi, online bemutatott előadásait erre a linkre kattintva tekintheti meg.