Madách Imre művének, Az ember tragédiájának a 20-21. századi színeit gondolta tovább néhány magyar szerző Szikora János ötlete alapján. A nagyváradi–berlini színt Závada Pál jegyzi, ő az 1930-as évektől 1989-ig követi Ádám és Éva sorsát. A HVG-nek adott interjúban azt mondta, a hősei tudat alatt emlékeznek rá, hogy megjelentek már egy másik műben, és utalnak is erre.

Madách és Az ember tragédiájának a tanulmányozása során Závada Pál azt is felismerte, hogy a nagy drámaíró nőképét erős kritika alá lehetne vonni.

Az Akadémián tartott székfoglalója dermesztő szöveg arról, hogy mire való a nő, mire jó, és mire nem. A maga korában ez nem volt kirívó, mégis döbbenetes, hogy aki jobb pillanataiban lángelmei költői magasságokba tudott emelkedni, az egyébként miféle gátoltságok rabja lehetett, és emiatt volt ilyen vállalhatatlan a nőképe.

Ami viszont a jelent illeti, a szerzőben az nem merült fel, hogy napjaink demagógiájáról, populizmusáról szóljon a megszülető új szín. „A jelenről írni nekem nehéz, mert ellen kell tartani a publicisztikus meg a tandrámai színezetnek is. Abból nem indulhatok ki, hogy a magyar kormányfő bukásához szeretnék hozzájárulni átütő erejű drámával, és ezt mutassák be lehetőleg az ország összes színházában. Pedig Ádám diktátor is lehet, mint ahogy nálam is félig-meddig az. Sőt kis túlzással azt is belemesélhetjük, hogy a szín végén akár a mostani miniszterelnök jelenik meg, hiszen a hősöm merészen képes mindjárt a frissen szabadságukat elnyert alattvalóinak a letaposására gondolni” – mondta Závada. 

A teljes interjút Závada Pállal a HVG e heti számában, illetve a hvg360-on olvashatják.