A propaganda működése, az erotikus álmok titka és Lucas háborúi: a HVG nagy nyári könyvajánlója 1. rész
Idén is összegyűjtöttük azokat a könyveket, amelyekkel szívesen eltöltenénk a nyarat.
Budapestért-díjat kapott novemberben P. Szűcs Julianna művészettörténész, a Mozgó Világ folyóirat főszerkesztője. A Demokratikus Koalíció előterjesztésére ítélte oda az elismerést a Fővárosi Közgyűlés, az indoklás szerint P. Szűcs „több évtizedes művészettörténészi, szerkesztői és kritikai tevékenységéért, a sajtószabadságért folytatott küzdelmei elismeréseként”.
A Jobbik viszont tiltakozik, a budapesti elnökség a keddi közleményében azt írja,
egy olyan személyt díjazott a testület, akit még a Kádár-éra helyezett a Mozgó Világ című folyóirat élére, miután az addigi főszerkesztőt visszahívták – ezzel kiváltva egyébként a teljes szerkesztőség tiltakozását.
P. Szűcs művészettörténészi munkásságát, érdemeit nem vitatják, de főszerkesztőként a sajtószabadság leveréséhez asszisztált, ezért Budapest vezetését ezért arra kérik:
gondolják újra és vonják vissza P. Szűcs Julianna kitüntetését.
Azt, hogy mennyire visszás P. Szűcs kitüntetése, Ambrus Judit az Élet és Irodalomban írt cikkében világította meg részletesebben. A Mozgó Világ éléről 1983-ban politikai okokból eltávolították az akkori főszerkesztőt, Kulin Ferencet, ezután a teljes szerkesztőség, a titkárnőtől a szerkesztőkig felállt. A szolidaritás megrendítő volt – áll a novemberi cikkben –, és példaadó. Olvasók sokaságának adott erőt és hitet, hogy a hatalommal szemben összefogással lehetséges valamiféle ellenállás. P. Szűcs viszont elvállalta a Mozgó Világ következő folyamának főszerkesztését - írja Ambrus, aki aki az Index és az SZFE mostani helyzetéhez hasonlítja az akkor történteket. P. Szűcs azóta kivívott érdemeit nem vitatja, de a díjat éppen a sajtószabadságért adni, amit épp ő vett semmibe, az nem kitüntetés, sokkal inkább megalázás.
Ugyancsak botrányosnak nevezte P. Szűcs kitüntetését Ungváry Krisztián történész a Telex.hu-n vasárnap megjelent írásában. Ungváry szintén az indoklás második felét kifogásolja. Igazi botrány volt – írja az 1983-as ügyről –, mert ezután a szerkesztőség egyik tagja sem vállalta a kollaborációt és az egyetemen aláírásokat gyűjtöttek a régi Mozgó Világ mellett. P. Szűcsnek bizonyára vannak azóta érdemei – fogalmaz Ungváry is –, legfontosabb és legemlékezetesebb tette azonban a szolidaritás és sajtószabadság nyílt szembeköpése volt 1983-ban. Kiemeli azt is, hogy P. Szűcs Julianna máig nem kért senkitől bocsánatot.
