"Fájó szívvel tudatjuk, hogy Lengyel Anna – szakmai és mozgalmi közösségünk oszlopos tagja, a doktori iskola hallgatójaként annak idején egyetemfoglaló – a mai napon elment" – adta hírül a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóiból és oktatóiból alakult FreeSZFE egyesület a Facebookon.

A színházi dramaturg, társulatvezető és fordító 51 éves volt, 2017-ben diagnosztizáltak rákot nála. Állapotáról folyamatosan beszámolt a Facebookon, és Rákparák címmel beszélgetéssorozatot is indított a Katona József Színházban.

A HVG 2018-ban készített interjút Lengyel Annával, ebben beszélt daganatos betegségéről, arról, hogy mennyire bízik a gyógyulásában. 

hvg360 - Hetilap: Lengyel Anna

Lengyel Anna ¬ Csak nem röstelli a szüleit? Állítólag a Színművészetin még a felvételijén is eltagadta őket. El ugyan nem tagadtam, és persze büszke vagyok rájuk, de el akartam kerülni, hogy miattuk kivételezzenek velem. Mára azért már magamért is ismerhetnek, úgyhogy kicsit lazább vagyok ez ügyben: anyám 80.

Lengyel Anna 1969-ben született Budapesten. Édesapja Lengyel Péter író, édesanyja Takács Zsuzsa költő. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 1997-ben diplomázott, korábban az angol szakot is elvégezte. Színházi pályáját a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte többek között Eörsi István, Ascher Tamás, Keszég László, Bezerédi Zoltán és Kelemen József mellett, majd a Krétakör dramaturgja lett.

2008-ban alapította meg saját társulatát, a PanoDrámát, Magyarország egyetlen verbatim színházát: előadásaikban a színészek vagy néha civil szereplők szó szerint mondták el a legfontosabb társadalmi témákról rögzített interjúk szövegét. A PanoDráma mellett továbbra is dolgozott dramaturgként, többek között Alföldi Róbert vagy Schilling Árpád előadásain; utóbbinak visszatérő partnere volt a külföldi előadásain is.

2011-ben Hevesi Sándor-, 2017-ben Szép Ernő-díjat kapott. Színházi emberként saját diagnózisa után a rákról, a betegségekről való őszinte beszédet is fontosnak tartotta, ezért is szervezett beszélgetéssorozatot Rákparák címmel a Katona József Színházban.

Reviczky Zsolt

"Az ember egy darabig számolja a halottakat, aztán föladja. És vár. Vagy álszenten, hazugul úgy tesz, mintha nem reménykedne, hogy. alameddig te számolsz, aztán majd téged is számba vesznek. Ez dühítő, fájdalmas, botrányos. Tehát el is nyomjuk magunkban. Anna nem hagyta, hogy elnyomjuk. A gondolatainkat sem. Mindenfajta elnyomás esküdt ellensége volt (bocsánat, nem puszta játék a szavakkal: Anna lényének lényegéhez tartozott). Amíg ő volt, mindenről muszáj volt beszélni. Mindenről. A halálról is muszáj volt beszélni. Addig beszélt helyettünk, amíg aztán egy kicsit a mi nyelvünk is megeredt. Kikövetelte. Senkivel nem lehetett olyan kendőzetlenül beszélni a halálról (például az ő személyes haláláról, a várhatóról), mint Annával" – írta róla búcsúként Upor László, az SZFE modellváltás előtt megválasztott, de soha ki nem nevezett rektora.