A sorozat az autonómia öt aspektusát tárgyalja, az egyetem, a tudomány, az egyház, a média és az önkormányzatiság témájában. A tematikát összekapcsolja az előadó személye, Fábri György, egyetemi docens, az ELTE volt rektorhelyettese, aki mindezen területeknek részint elismert tudományos kutatója, részint országos szinten gyakorlati szereplője/alakítója is.

A második részben Fábri arról beszél, hogy a tudomány művelői látványos társadalmi kudarcokat szenvedtek el az elmúlt évtizedben: Brexit, trumpizmus, klímaszkeptikus politikák, oltásellenesség mértéke stb. Mindinkább a menedzsmentszempontok központosítása érvényesült, szemben a hagyományos tudományos önigazgatással (lásd pl. a Magyar Tudományos Akadémia hatókörének radikális csökkentését.)

Szerinte teljesítményerózióhoz vezet, hogy tudományos teljesítmények értékelését néhány, önmagában is megkérdőjelezhető számsorra (publikációs indexek) szűkítették le. Ezzel párhuzamosan a tudomány újkori eredetű és a felvilágosodásban kiteljesedett tekintélyét a tudományfilozófiai önmarcangolás már a múlt század közepétől kezdve megkérdőjelezte. Hasonló hatásúak a hatvanas évektől indult posztmodern, demokratizáló ideológiai-politikai áramlatok. Ezek ráadásul beemelték a tudomány világába a valamilyen módon elnyomott társadalmi csoportok emancipációjához való hozzájárulás elvárását (gendertudomány, posztkolonializmus, „sérelmi tudományok” /grievence studies/ stb.), az eredetileg baloldali szociálkonstruktivizmus égisze alatt.

Az igazságok viszonylagosságának tézisét viszont a kétezres évek jobboldali, ún. altright-os mozgalmai vittek sikerre. Mindezzel szemben a tudomány társadalmi kommunikációs képessége a médiavilágban, különösen a közösségi médiában, lemaradni látszik – állítja Fábri.

Az előadásra Hunyady György szociálpszichológus, az MTA rendes tagja, az MTA Történelemtudományi és Filozófiai Osztályának korábbi elnöke reagál.

Az első, egyetemi autonómiáról szól rész itt, a következő részek szerdától péntekig naponta este 7-től a hvg.hu-n is megtekinthetők.