Jön a Nemzeti Régészeti Intézet, pénz és befolyás is jár vele

Január 1-jétől létrehozzák a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) égisze alatt működő központi régészeti bázist, mégpedig úgy, hogy a Nemzeti Múzeumba olvad a Várkapitányság NZrt. Régészeti és Tudományos Igazgatósága. Az egyesülés eredménye a Nemzeti Régészeti Intézet lesz.

"Így ismét az MNM végezheti a régészeti örökségvédelmi feladatokat a lelőhelyek felderítésétől a feltáráson és feldolgozáson át a közönségkapcsolatokig - közölte az MTI-vel a múzeum. Hozzátették, hogy az átalakítással 106 új munkavállaló került a Nemzeti Múzeumhoz, akik a most létrejövő Nemzeti Régészeti Intézetben dolgoznak tovább, változatlan feltételekkel.

A MNM összességében több mint 1300 régészeti projektet fog lebonyolítani, a lelőhely-diagnosztikai vizsgálatoktól, a beruházásokhoz kapcsolódó régészeti megfigyeléseken át egészen a tervásatásokig, amelyek a régészek által kutatott témák mellett a magyar államisághoz és a nemzet történetéhez kapcsolódó lelőhelyeket fognak érinteni.

A Nemzeti Régészeti Intézet (MNM NRI) feladata lesz többek között a nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző régészeti munkálatok országos koordinációja, a lelőhelyek országos felderítésének újraindítása és a régészeti érintettséggel rendelkező műemlékek kutatásában való közreműködés.

Kiemelik, hogy az intézet a jövőben együttműködik a régészeket képző tudományegyetemekkel, a tudományos testületekkel és intézetekkel, a vidéki múzeumokkal, a szakmai szervezetekkel, a vállalati szektorral, a beruházókkal, a NIF Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt-vel, a Nemzeti Befektetési Ügynökséggel, illetve az építőipari kivitelező vállalatokkal.

A Nemzeti Régészeti Intézetet felállításával, azaz a Várkapitányságtól átvett szervezeti egység és a Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóságának az integrációjával Virágos Gábort, az MNM megbízott főigazgató-helyettesét bízta meg L. Simon László főigazgató, de továbbra is vezető marad Kreiter Eszter és Pusztai Tamás is.

A Nemzeti Múzeum nagyobb befolyást szerez

Az átalakítás előzményének tekinthető L. Simon László tavalyi cikke - aki egyben a Magyar Nemzeti Múzeum megújításáért és a múzeumi integrációért felelős miniszteri biztos is -, amelyben a többi között kifejtette, hogy a "műtárgyvédelmi és a régészeti feladatellátás Nemzeti Múzeumhoz kerülése elengedhetetlenül fontos szakpolitikai cél lehet".

A régészeti irányítás és a megelőző feltárások koordinációja eddig ugyanis csak kis részben volt az MNM alatt, nagy részben a Miniszterelnökég, és a Várkapitányság osztozkodott a feladatokon.

A hvg.hu korábbi cikke szerint

a régészet megszerzésével jól jár a Nemzeti Múzeum, hiszen sok pénzről van szól, és befolyásolni lehet vele a nagyobb beruhások sebességét.

Az is igaz ugyanakkor, hogy a múzeumnál lévő régészeti feladatellátás segítené a régészeti kincsnek a közzétételét, társadalmi hasznosulását is.

További érdekes adalék, hogy a Nemzeti Régészeti Intézetet felállításával megbízott Virágos Gábor 2010 előtt annak az állami ásató cégnek, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatnak (KÖSZ) volt a vezetője, amelyiknek a támadásával L. Simon kultúrpolitikusként a nagyobb nyilvánosságban bemutatkozott. A L. Simonnak a 2010-ben az egyik első módosító javaslata épp a régészeti jogosítványok visszaadása volt az megyei múzeumok számára, ami gyakorlatig a KÖSZ halálos ítélete lett. Ezután hosszú hadjárat kezdődött a társaság ellen, még parlamenti albizottság is alakult, hogy bebizonyítsa, milyen drágán, és rosszul dolgozott.

A KÖSZ kriminalizálása ugyan végül nem sikerült, ennek ellenére a szolgálatról nagyon negatív volt a múzeumi, különösen a régész szakma véleménye, hiszen úgy élték meg, hogy elorozta előlük az autópályás régészet, azaz a nagyberuházások előtti feltárások aranytojást tojó tyúkját.