„Frusztrált férfiak tömegeit lehet megmozgatni azzal a tévképzettel, hogy valójában nőuralom van”
Az Örkény Színház legújabb, Szex. Újra. El. című előadásában a rendező a társulattal együtt elképzelt egy világot, amelyben megvalósult a szexuális újraelosztás elmélete. A férfiaknak hol a szexrobotok által, hol az Élő Nő Rendszer segítségével, de alanyi jogon jár a szex, így az incelek (azaz a kényszerű cölibátusban élő férfiak) végre kedvük szerint kielégülhetnek. Schwechtje Mihály rendezőt arról kérdeztük, miért választotta az elmúlt évek egyik nagy közéleti vitatémáját az új előadása alapjául, hogy hogyan fért össze egy ilyen súlyos téma a vígjáték műfajával, és hogy miért foglalkoztatta az élethazugság problematikája.
hvg.hu: Milyen gondolatot talált annyira érdekesnek a szexuális újraelosztás elméletében, hogy egy egész disztópiát rendezzen belőle?
Schwechtje Mihály: Megkerestek az Örkénytől, hogy menjek oda dolgozni. Bedobtam pár ötletet, és végül ez volt az, amellyel kapcsolatban Polgár Csaba, a stúdió művészeti vezetője is meg én is izgalomba jöttünk. Érdekesnek tartom, hogy vannak emberek, akik nem azt gondolják, hogy egy patriarchális társadalomban élünk, hanem azt mondják, hogy ez egy nők által leuralt világ. Egyébként Magyarországon is van egy elég masszív incelközösség, sőt létezik egy tíz éve működő internetes oldal, amely sokszor kifejezetten nőgyűlölő, máskor enyhébb, de mindent ezen a szemüvegen keresztül néz. És persze, az is benne volt, hogy akkora marhaságnak tűnik ez az elmélet, hogy úgy éreztem, lehetne groteszk irányból közelíteni hozzá, amihez meg nagyon volt kedvem azok után, amiket az elmúlt időszakban csináltam.
| Az incelek olyan önkéntelen cölibátusban élő (általában) férfiak, akik nagyon régen vagy még soha nem szexeltek, a sikertelenségüket azonban rajtuk kívül álló okokra vezetik vissza. Ezek között az okok között ugyanúgy szerepelhet a csuklójuk mérete vagy a fejük formája, mint az általuk „alfának” titulált férfiak dominanciája, akik elorozzák előlük az összes nőt. Ennek a heves nőgyűlölettel párosuló logikának a mentén fordulhat elő az is, hogy az incelek szemében egy feltehetően frusztráló, vonzó fiatalokkal teli helyszínen lövöldözni „forradalmi” cselekedetnek minősül. Így tett az incel körökben jártas Elliot Rodger is, aki 2014-ben nyolc emberrel végzett. Azóta több másik, hasonló indíttatásból elkövetett mészárlásra is sor került, melyek hatására az incelek bekerültek a köztudatba. Nagy port kavart az ismert közgazdász, Robin Hanson által népszerűvé vált elmélet, miszerint a szexuális alapú újraelosztás jelenthet megoldást a problémára. Ennek eszközeként a pénzbeli juttatást, a monogámia népszerűsítését és a szexrobotok elterjesztését említi. |
hvg.hu: Tehát tulajdonképpen az ideológia érdekelte jobban, nem az, hogy ez a rendszer hogy működik vagy hogy működhetne. Az incelek vajon fel tudnának építeni egy olyan világot, mint amit önök elképzeltek? Hogy ha elég pontot gyűjtenek össze, megjelenik náluk az ágyas?
Sch. M.: Nem tudjuk, mert ez az elmélet egy gondolatkísérlet: ha már gondolkodunk a javak újraelosztásán, akkor legyen szexuális elosztás is. Robin Hanson azzal érvel, hogy a terrortámadások nagy részét olyan 20 és 40 közötti férfiak követik el, akik nem jutnak hozzá szexhez, és hogy ez igenis agressziót vált ki a férfiakból, amit kezelni kell. Önmagában az, hogy van egy ilyen frusztráció, szerintem érdekes és elgondolkodtató. És amikor elkezdtem ennek utánamenni, akkor azt lehetett látni, hogy ez komoly tömeget érint.
Elnézve a különféle populista mozgalmakat az elmúlt tíz évben, előbb-utóbb lesz olyan, amelyik rámozdul erre a témára, mint ahogy épp a napokban láthatjuk, hogy a Huxitra is ráfordult egy marginális párt, hátha ezzel tábort tud növelni. Ha megfelelő számú frusztrált férfi van, akkor azzal az állítással, hogy valójában nőuralom van, amit meg kell szüntetni, tömegeket lehet mozgatni. Szóval szerintem ebben a világmagyarázatban van veszély. Nyilván a mi darabunk erre nem ad megoldást, nem ebből az irányból közelít. Az elmélet persze óriási hülyeségnek is tűnik, de ki tudja, nem tűnt-e ugyanilyen hülyeségnek annak idején az, amiből a proletárdiktatúra lett. Nem jó, ha csak lehülyézzük azokat, akik ebben látják a problémáikra a megoldást, mert nyilván belülről megélve a szeretethiány vagy a megbecsültség hiánya valós probléma. A megoldást rossz helyen keresik és az is helytelen, hogy ellenségeket keresnek a dühük levezetésére, de ezek az emberek segítségre szorulnak, és az a legrosszabb, ha nem próbálunk meg valaminek az okai mögé nézni, mert ebből mindig baj volt a történelem során.
hvg.hu: Az Örkényben látható előadás inkább az okozatra fókuszál, egy olyan világot képzel el, ahol megvalósult a szexuális újraelosztás. Szándékos volt, hogy ezen legyen a hangsúly, ne pedig azon, hogy miért léteznek incelek, és mi ebben a mi felelősségünk?
Sch. M.: Mikor elkezdtem foglalkozni a témával, úgy gondoltam, hogy talán érdekesebb lenne egy olyan társadalmat megnézni, ahol ez már kialakult, és nem pedig azt, hogy éppen most mi van. Nyilván lehetett volna ebből társadalmi drámát is írni, csak én mostanában nagyon sok hasonló dolgot csináltam és ki akartam próbálni valami mást. Meg az is benne van, ahogyan most látom a világot. Jokertől vettük át azt a mondatot, hogy „tekintsétek az őrületet vészkijáratnak”, és valahogy azt érzem, hogy a kaotikus őrület ábrázolásán túl nem nagyon találok ma kapaszkodót. Egyszerűen döbbenten és kicsit bénultan nézem, hogy mi történik körülöttünk, hogy kik azok az emberek, akikkel egy országban élek. Nem akarok a politikába belemenni, de tudjuk, hogy hol vagyunk, hány nappal a változás lehetőségének bukott illúziója után…
hvg.hu: Nem biztos, hogy a magyarok többsége tisztában van azzal, hogy mi az incel mozgalom vagy a szexújraelosztás elmélete. Ha mégis hallottak róla, az inkább a mészárlás, gyilkosság kontextusában történt. Dilemmázott azon, hogy fér össze egy ilyen súlyos téma azzal, hogy nevetgélünk, mert vicces az előadás?
Sch. M.: A mi előadásunkban a gyilkosság témáját elkerüljük, és nem is közvetlenül a mi társadalmunkat ábrázoljuk, ez egy disztópia. Inkább azon dilemmáztam, amit tematizáltunk is az előadásban, hogy ha van egy olyan hősünk, aki a darab kezdetén ennek a rendszernek a támogatója, akkor mennyire tudunk neki később szorítani. Hiszen mégiscsak egy olyan rendszer kvázi haszonélvezője, amely az intézményesített nemi erőszakra épül. Végül épp az lett a karakter fejlődési íve, hogy felismeri a rendszer visszásságát, és tenni akar ellene.
Első lépésben azzal szembesül, hogy a rendszer, amelyben hitt, hazudik és nem igaz, hogy őérte lenne. Olyan ez, mint amikor a hithű kommunista rájön, hogy szó sincsen arról, hogy mindenki a szükségleteinek megfelelően részesülne az anyagi javakból. Második lépésként képes lesz abba is belegondolni, hogy mit is művelnek ők valójában a nőkkel. Mikor beszélgettünk az előadás készítése során, akkor mindig feljöttek az egyéb, a történelemből már ismert hasonló helyzetek: mi van akkor, amikor megváltozik egy rendszer? A rendszerváltáskor is felvetődött sokakban a kérdés, hogy hogyan tudunk együttélni azokkal az emberekkel, akik egy morálisan megbukott rendszer hű szolgái vagy bűnös fenntartói voltak? Úgy látom, hogy a többség ezekben a helyzetekben úgy működik, hogy ha már maga a rendszer nem fenyeget, képes elfelejteni a kisember bűneit. És talán jól is teszi, mert felhánytorgathatjuk a végtelenségig, hogy ki mit csinált, de végül azon kapjuk magunkat, hogy már réges rég minket rág szét a folyamatos gyűlölködés.
hvg.hu Mennyire adott teret a színészek improvizációinak? Mennyire alakították ők a történetet?
Sch. M.: A próbafolyamat első szakaszában még nem volt kialakult történet, hanem a téma volt meg, és néhány lehetséges karakter. Ebben a szakaszban rengeteget beszélgettünk, majd vittem jelenetkezdeményeket, amelyeken belül a színészeknek volt lehetőségük improvizálni. Ezután két és fél hónap szünet következett, ami alatt én megírtam a darab első változatát. Viszont ekkor is hagytam, hogy szabadon jöjjenek a színészek felől is az ötletek akár szituációra, akár párbeszédre. Az ötletek aztán bennem is új gondolatokat szültek, és így apránként véglegesítettük a jeleneteket és a párbeszédeket.
hvg.hu: A szövegben szerepelnek olyan mondatok, minthogy „Nem hiszem el, hogy diplomás színészként ezt kell csinálnom” vagy hogy „szegény Schwechtje, csináljuk, amit mond, mert úgyse kap állami támogatást…” Ezek a színészekből jöttek? És ha igen, rosszul esett?
Sch. M.: Azt a részt, hogy nem kap állami támogatást, én találtam ki. Meg én mondtam azt is, hogy „amikor írnia kéne, akkor rendez, amikor rendeznie kéne, akkor ír”. Ők nem voltak ilyen bátrak (nevet). De az tény, hogy volt egy olyan pillanata a próbaidőszaknak, amikor volt, aki szóvá tette, hogy most már túl sokat szöszmötöltünk a szöveggel, foglalkozzunk inkább a jelenetekkel a színpadon.
hvg.hu: A rendszer vezetője egy állítólagosan herélt alfa, akinek az első embere egy „átnevelt” meleg. Foglalkoztatta az élethazugság problematikája?
Sch. M.: Abszolút. Sokáig keresgéltem, hogy mivel ábrázolhatnánk a legpontosabban azt a helyzetet, amikor valaki egy rendszernek úgy a szolgálja, hogy közben papíron ő maga is az üldözöttje egy veleszületett tulajdonság miatt, amit a rendszer bűnnek tekint. Úgy ússza meg, hogy bántsák ezért, hogy beáll a rendszer mögé, teljes erővel nyomja az agressziót, és cserébe szemet hunynak afölött, hogy milyen is ő valójában.
hvg.hu: A főszereplő Henrik ráadásul naivan azt hiszi, pusztán a meggyőzés erején múlik, hogy egy feleannyi idős nő beleszeressen. Miért működhet ilyen hatékonyan az önbecsapás?
Sch. M.: Szerintem meg kell nézni a történelmet, hogy milyen dolgokon képesek elbukni a nagy diktátorok. Ezek általában érzelmi, személyes ügyek, ahol képtelenek hideg hatalomtechnikusként működni. Henrik folyamatosan azt magyarázza magának, hogy őt a történelem dobta vezetői pozícióba. Nem ő a rendszer egy személyben, hanem a tömeg nyomására cselekszik. Szerinte ő ezzel a kegyetlen rendszerrel mentette meg a nőket, hiszen korábban a nyílt utcán erőszakolták meg őket, most viszont nincs ilyen. Tehát legyárt magának egy olyan hazugságot, ami kell neki a túléléshez, vagy ahhoz, hogy ne kelljen szembenéznie azzal, mekkora szörnyeteg. Nem tudom, hogy manapság Vlagyimir Putyin miket mond magának, de önmagában az az állítás, hogy „megelőző csapást mértünk Ukrajnára”, ugyanerről szól. Persze ezzel győzködi a népet is, de magát is, hogy ne kelljen szembesülnie azzal, mit csinál.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
