Hajszálrepedés

Mit teszünk meg a szerelmünkért? A kérdést kétféle hangsúllyal is lehet olvasni; a szokványosabb, hogy mondjuk utána ugranánk-e a kútba, hogy megmentsük. De az egyetlen 2022-es magyar (rövid)film, amit meghívtak a világ legfontosabb filmfesztiváljára, Cannes-ba, nem erről szól, hanem arról, hogy meddig mennénk el, hogy akkor is megfeleljünk neki, ha rég túlléptük azt a határt, ameddig érdemes volt alámennünk az igényeinek; hogy mit tennénk meg csak azért, hogy ne kelljen egyedül maradnunk, vagy ne kelljen elfogadnunk, hogy ez így nem jó, és jó eséllyel nem is lesz már jó soha. Ha a hajszálrepedés, amitől olyan nagyvonalúan inkább eltekintettünk, már rég nem hajszálnyi vékony többé, sokkal inkább egy szakadékra hasonlít már.

Friss Hús

Szelestey Bianka filmjének nemcsak a forgatókönyve erős, mégis visszafogott – hiszen egyetlen kimondott szóval sem utalnak arra, valójában, mélyebb szinten miről is van szó, olyannyira, hogy a puszta mondatok elolvasása alapján nem is lenne érthető a forgatókönyv –, de a két nagyszerű főszereplő miatt is tud ennyire jól működni. A besúgóban is főszerepet játszó Váradi Gergely pontosan tudja megmutatni, hogy az a feszültség, ami feltör belőle, valójában biztosan nem új, csak eddig elnyomta magában, Kurta Niké pedig néhány percben és pusztán roppant koncentrált és kifejező arcjátékával tudja bejárni azt az utat, ami a sokktól a filmvégi nagy lépéséig vezet. Ez a lépés eredeti és jó ötlet Szelesteytől (pláne a címmel összenézve): remekül megtalált egy olyan metaforát, amely elemelt, mégis érthető, és hatásos, mégsem elcsépelt.

Alba Vulva

Érdekes, hogy egy fesztiválon szerepel a Hajszálrepedés és az Alba Vulva, mert a kettő majdnem ugyanarról szól, még ha egészen más eszközökkel is – és másféle életszemlélettel, vagy ha úgy tetszik, csattanóval. A pár évvel korábbi Friss Húson bemutatott, szintén kiemelkedő Anyák napja című filmjéhez hasonlóan Vermes Dorka ismét egy leszbikus párról beszél, de ezúttal a szexuális orientációnak semmi jelentősége nincs, az csak egy körülmény, ami ugyanakkor mégis hozzá tud adni a filmhez, épp a finom elhallgatással, aminek mindenki pontosan tudja az okait, ezért senki nem is rágja a szánkba. Mert tényleg nem fontos: a film a párkapcsolatokról és az azon belüli egyenlőtlenségekről szól, általános érvénnyel.

Friss Hús

A késő negyvenes-kora ötvenes főszereplőnő alighanem kínosan érzi magát a női öltöző csupasz testei között, ezért életében először rászánja magát a szeméremszőrzete gyantázására, és a szépségszalon asztalán kiterítve, a csak ilyen helyzetben megélhető különös partneri viszony az álló és a fekvő, a cselekvő és a passzív ember között (aminek a film tökéletesen megteremti az atmoszféráját) előhozza a nőben az emlékeit a vélhetően nagyon szerelmes és nagyon szomorúan véget ért párkapcsolatáról, miközben olyan fájdalmakat vállal, hogy „megfelelőbb” lehessen egy elképzelt, vagy utólag a volt másik félnek, amilyeneket talán nem kellene más kedvéért vállalnia. A Nancy Jo Cullen magyarul kiadatlan novelláját felfedező és filmre vivő Vermes Dorka kevés szóval, jól megválasztott és eredeti szimbólumokkal tud nagyon pontosan fogalmazni és nagyon sok, átélhető érzelmet kifejezni, ráadásul a főszereplő Homonnai Katalin is sok szép és emlékezetes pillanattal rajzolja meg karaktere jellemét – a tükör előtti jelenetének ezernyi rétege sokáig velünk marad.

A kutyák nem esznek füvet

Ahogy a Hajszálrepedésnek is vannak közös pontjai az Alba Vulvával, úgy A kutyák nem esznek füvet-nek is: szintén úgy beszél két nő közötti szerelemről, hogy abban nem a szexuális orientáció a lényeg. Igaz, a történetben itt nagyobb szerepe van: Bagossy Júlia filmje előbb egy sorsfordítónak tűnő találkozás utóéletét mutatja meg, majd magát a találkozást is, meg persze azt, hogyan vált egészen máshogyan sorsfordítóvá, mint ahogy kellett volna, talán épp azért, mert társadalmilag nem elfogadott dologról van szó. Mindenesetre Bagossy nem ad választ, és ez a balladai homály jót is tesz a filmnek.

Friss Hús

Bagossy két módon tudja nagyon közel hozni a nézőhöz a történetét. Egyrészt az operatőr, Farkas Áron jó érzékkel találja meg azokat a még nem elkoptatott, mégis hatásos képeket, amelyek érzékeltetni tudják, mibe szerethet valaki a másik testén, úgy, hogy olyan részleteket mutat meg, amelyből nem kéne vibrálnia az erotikának, mégis így van, például egy teljesen átlagos póló fölött látható rész a mellkasból, a szegycsonttal és a nyak ívével. (És jó találat a film legelső képének és a találkozás jelenetének összecsengése, Klimt A csók című festményével.) Másrészt a két főszereplő, Kovács Dorottya és Wrochna Fanni között nagyon jól működik a kémia, még egy egyszerű csókjelenetet is olyan forrónak mutatnak meg, hogy félő, kiég a vászon, ahol összeérnek az ajkaik. Nehéz úgy beszélni a szerelem drogszerű hatásáról az emberre, hogy az újszerűnek tűnjön, de Bagossy Júliának sikerült.

Ma még nem

Két csodálatos, de magyar filmben túl ritkán látható színésznő, Tankó Erika és Magyar Éva egy, talán ha félperces jelenete az, ami komoly súlyt és igazi, mély szépséget ad a Ma még nem-nek, Gyimesi Domonkos mindössze 13 perces kisfilmjének. Pedig Gyimesi aránylag egyszerű, nem is kimondottan eredeti sztorit választott: egy nagymama kezdődő demencia tüneteivel küzd, és ez egyre súlyosabb problémákat okoz az életében; a film a probléma elharapózásának érzékeny bemutatása, annak a pontnak, ahol megjelenik az első hajszálrepedés. Ez a film nem a sztorijával tud nagyot ütni a szíven, hanem azzal, ahogyan képes megjeleníteni az idős nő és a lánya reakcióit, érzelmeit a helyzettel kapcsolatban.

Friss Hús

Épp ezt tudja harminc másodpercbe sűrítve megmutatni Tankó és Magyar farkasszemezése: egy fél regény ott van a két színésznek pusztán csak a szemeiben, szégyenről, félelemről, kétségbeesésről az egyik, és szeretetről, megértésről és egy másfajta félelemről a másik oldalon. Ráadásul a rendező tisztában is van azzal, micsoda gyöngyszemek vannak a kezében, és nem is ragozza túl a dolgot: minden sallangot eltávolít a filmből, mert pontosan tudja, milyen az, amikor nem puszta közhely, hogy a kevesebb több.

Takarás

Ahogy Tankó Erika és Magyar Éva szeme főszerepet játszik a Ma még nem-ben, úgy adja el egy pillantás a Takarást is, Papp Máté színházi kulisszák mögött játszódó filmjét. A pillantás – és hozzá a szemek – Mari Dorottyáé, és benne van minden néző életének összes olyan pillanata, amikor végre rászánjuk magunkat arra, amire igazán vágyunk, még ha közben át is érezzük, mekkora, milyen ijesztő és egyúttal mégis vágyott lépést is fogunk megtenni ennek érdekében, meg minden olyan pillanatunk is, amikor rá kellett ébrednünk, hogy nem, nem fogjuk meglépni ezeket a nagy lépéseket, és marad minden ugyanúgy, ahogy volt, az álmaink megmaradnak álmoknak.

Friss Hús

A Takarás játékos film, néhol kicsit már túl játékos is, mert nem biztos, hogy ennek a pillantásnak a felvezetéséhez ez a komolytalanság a legjobb út, de az tény, hogy a nagy kontraszt is jót tesz neki, meg az is, hogy a lélektani pillanatig vezető ösvény nem közhelyes vagy akár giccses pillanatokkal van kikövezve, hanem karikatúraszerű momentumokkal – az egyik legfontosabb történés például az, hogy az egyik színész túl sok kokaint szippant fel az öltözőasztaláról. Így végső soron a Takarás egyszerre tud vicces és komoly, jópofa és megindító, vidám és melankolikus is lenni.

Egy csapat vagyunk

Kerékgyártó Yvonne, a FOMO – Megosztod és uralkodsz című nagyjátékfilm forgatókönyvírója néhány, hátrányos helyzetű faluban élő, egy tehetségkutató műsor révén kitörni vágyó osztálytársról forgatott filmet, amelynek legfeltűnőbb tulajdonsága a hitelessége: civil kamasz szereplői tanult szöveget mondva is megmaradnak autentikusnak. Az Egy csapat vagyunk bizonyos tekintetben az Oscar-díjas Mindenki című rövidfilm témáját gondolja újra egészen más környezetben: itt az osztálytársak közé befurakodó egyéni kitörés lehetősége áll szemben a szolidaritással és összetartással. Egyszerű és persze előre látható a történet vége, de a film bája, meg a kitörés többféle, ilyen-olyan módokon megjelenő metaforája miatt mégis emlékezetes Kerékgyártó kisfilmje.

Friss Hús

Ártatlan szemmel

Az Aranyélet című sorozat egyik főszereplőjeként megismert, színházban már többször is rendező színész, Olasz Renátó első saját kisjátékfilmje ígéretes, komplex, vérbeli filmes és vizuális gondolkodásmódról is árulkodó bemutatkozás még akkor is, ha nem is teljesen kiforrott – ami nyilvánvalóan nem komoly probléma így elsőre. Az Ártatlan szemmel két, minden szinten eltérő, szinte egymással ellentétes lánytestvér életének egy-egy szeletét mutatja be, elsősorban a gyerekvállaláshoz és a gyerekneveléshez való hozzáállás kérdésén keresztül. Olasz a film félórás időtartama ellenére is a téma kifejezetten sok aspektusát veszi elő, némelyiket egyértelműen – néha túlzottan is egyértelműen, didaktikusan –, néha pedig csak okos, finom utalásokkal, gondolatindító felvetésekkel ábrázolva. Jó sztori, jó színészek, jó formai ötletek és itt-ott döcögő forgatókönyv: a 3:1 bőven szép győzelem.

Friss Hús

A teljes fesztiválprogram és a vetítések időpontjai ide kattintva érhetőek el.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: