Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
92 éves korában, ontariói otthonában elhunyt Alice Munro, akit egy amerikai kortársa „a kanadai Csehovnak” nevezett, és akiről Margaret Atwood és Salman Rushdie is elismerően nyilatkozott.
Munro 1931-ben született az ontariói Wingham mellett, családja róka- és baromfitenyésztéssel foglalkozott. Ugyan sikerült ösztöndíjat kapnia, csak két évig járt egyetemre, utána első férjével Vancouverbe költözött. Családanyaként akkor szakított időt az írásra, amikor lányai éppen aludtak, és állítása szerint azért nem fogott hosszabb történetekbe, mert nem tudott sokáig az írásra koncentrálni.
Művei először különböző kanadai magazinokban jelentek meg, majd 1968 kötetben is kiadták azokat. A hetvenes években sok változás történt az életében: válása után, 1973-ban visszaköltözött Winghambe, 1976-ban újra férjhez ment, 1977-ben pedig megjelent első novellája a New Yorkerben, majd későbbiekben olyan lapokban is publikált, mint a Paris Review és az Atlantic Monthly.
Néhány hónappal ezelőtt jelent meg cikkünk Alice Munróról a hvg360-on:
Novelláit több díjjal is jutalmazták, 2013-ban pedig megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Utolsó novelláskötete, a 2012-es Dear Life négy önéletrajzi ihletésű írást tartalmazott. Alice Munro élete utolsó éveiben demenciával küzdött, írja a Guardian.
