"Közel került ahhoz, hogy megfejtse a legnagyobb rejtélyt: az emberi szívet" – minden a Nobel-díjas Alice Munróról

„Nemrég különböző írók közötti csetepatékban az ellenséget ütlegelő pálcaként használták a nevét. »Ezt nevezitek ti írásnak? – kérdik gúnyosan az ütlegelők. – Alice Munro! Na, az írás!« Ő az a fajta író, akiről – bármennyire is ismert – mindig azt mondják: közismertebbnek kellene lennie.”

Így írt Margaret Atwood a honleánytársáról, barátnőjéről az Alice Munro méltatása című, 2008-as esszéjében.

Az Alice Laidlaw néven, 1931-ben született kanadai novellista a Drága élet című – saját kifejezésével élve – „búcsúkötettel” zárta le a pályáját 2012-ben. Harminchét évesen, háromgyerekes feleségként mutatkozott be a tizenöt év anyagából válogató, A boldog árnyak tánca című, 1968-as könyvvel, amely elnyerte hazája legrangosabb irodalmi díját, a Governor General's Awardot. „Az irodalmi hírnév felkészületlenül érte a városi anyát”; „Egy háziasszony, akinek sikerült időt szakítania arra, hogy novellákat írjon” – adta hírül az egyik victoriabeli újság címlapja és a Vancouver Sun szalagcíme. A világirodalom egyik legszorongóbb szerzőjét 1997-ben PEN/Malamud-, 2009-ben Nemzetközi Man Booker-, 2013-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki a munkásságáért.