Az Öt.hu oldalon a minap megjelent Trianon az nem egy ház című költői publicisztikájában Kollár, ugyan konkrétan nem kimondva, de tulajdonképpen Krasznahorkai egy svéd lapnak adott interjújára reagált. Mint írtuk, a Svenska Dagbladet című lapnak Krasznahorkai maró kritikával illette a magyarországi közéletet. Kifejtette, hogy „Magyarország az elmúlt évtizedben egyre jobban eltávolodott a Nyugattól, Orbán Viktor nemzeti konzervatív uralma alatt.”

A beszélgetésben szóba került a trianoni trauma is, amiből az író szerint Orbán tőkét igyekszik kovácsolni, és egy “Vissza Trianon!”-feliratú plakát nyomán megállapítja, hogy mennyire tanulatlanok lettek mára az emberek, hiszen Trianon csak egy kastély Franciaországban.

Ez után jelent meg a Kollár-írás, ami így kezdődik: „Szegeden elolvasod a magyar író interjúját, és nem érdekel. / Másnap Szabadkán az édesanyád hetvenedik születésnapján eszedbe jut az interjúból egy mondat, hogy Trianon egy kastély, és semmi más, és az ajkadba harapsz. / Trianon az, amikor fejbe rúgnak az osztálykiránduláson Zobnaticán a Törley-kastély parkjában, hogy beszélj szerbül…. Trianon az, amikor Szabadkán légvonalban öt kilométerre élsz a határtól, Szegeden pedig háromra. / Trianon az, amikor az édesanyád Magyarországon nem az édesanyád, mert az ő magyar személyi igazolványában az áll, hogy Szabó Irén, a tiédben pedig az, hogy anyja neve Sabo Iren.”

Majd hosszan sorolja azokat a hétköznapi helyzeteket, élményeket, amelyek az 1920-as területvesztésből fakadóan ő maga és még nagyon sokan átéltek.  

Krasznahorkai ezután válaszlevelet küldött Kollárnak, aki viszontválaszban reagált. A két levelet az írók engedélyével közölte a lap.

Krasznahorkai azt írja, elolvasta Kollár írását arról, hogy mit jelent neki Trianon. „Én is így gondolom, és vallomásától meg vagyok rendülve.” Megjegyzi, az interjújának „magyarországi – olykor vétlen, olykor szándékos – félreértelmezése lehet az ok, hogy ez a szöveg kezd nagy és szomorúságos utat bejárni”.  Ő ugyanis nem a trianoni katasztrófáról beszélt, hanem egy tábla röhejes tragikus voltával jelezte, hogy az elbutulásnak milyen rétegei vannak. „Az ostobaság ellen beszéltem ebben az interjúban, és nem a már helyrehozhatatlan trianoni igazságtalanságról.” Hangsúlyozza, ő a fertőzésszerűen terjedő butasággal szemben nyilatkozott, és arról, hogy nem lát reményt idehaza arra, hogy ez megváltoznék.

„Megértem a fájdalmát, és ha ez így jó önnek, verje le rajtam. Tévedésből” – fejezi be a levelét.

Kollár megköszöni Krasznahorkai válaszát, majd kifejti, nem sajnálja, hogy – talán az interjú fordítása vagy más torzítása miatt – a svéd lapban megjelent szöveg egyik mondata erjedni kezdett benne, végül pedig önálló életre kelt. „Mindez lehetőséget adott arra, hogy elmondjak valami fontosat, amit régóta el akartam mondani, de nem találtam hozzá eddig megfelelő nyelvet és formát… Szerettem volna … megértetni az olvasókkal, hogy sokan vagyunk, akiknek Trianon nem a hamis nosztalgia alakzata, sokkal inkább a mindennapokat is meghatározó, a személyiséget is formáló valami.”

Végül leszögezi, úgy érzi, értik egymást Krasznahorkaival.