Életének kilencvenedik évében szerda este elhunyt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a nemzet művésze, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja – tudatta családja képviselője.

A tájékoztatás szerint Mécs Károly méltósággal viselt, hosszan tartó súlyos betegség után hunyt el.

Mécs Károly 1961-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, de már korábban fellépett a Nemzeti Színházban és a Petőfi Színházban. 1961-től Szegeden, majd 1963-tól a Thália Színházban, illetve az Arizona Színházban játszott. 1993-ban a Művész Színház társulatához szerződött, 1996-tól a Thália Társaság tagja volt.

A Budaörsi Játékszín társulatában rendezőként is több alkalommal kipróbálhatta magát, emellett a Karinthy Színházban és a Nemzeti Színházban többször volt meghívott előadó. Az Operaházban a Szöktetés a szerájból című Mozart-opera Szelim basájaként debütált 2001 szeptemberében.

Játszott németül és franciául is, a Deutsche Bühne Ungarnban számos főszerepet alakított, több filmet forgatott németül, és egy évadon át Bécsben főszerepet játszott.

Elegánsan formálta meg a klasszikus és modern darabok, tragédiák és színművek hős-, illetve szerelmes karaktereit. Volt a filmvásznon többek között szenvedélyes Rómeó, semmirekellő, de bájos svihák, mint Noszty Feri, fess és a nemzetéért lángoló hazafi mint Baradlay Richárd A kőszívű ember fiaiban, huszártiszt Sára Sándor 80 huszár című filmjében. Emlékezetes filmes munkája volt a Két emelet boldogság, az Esős vasárnap, az Élve vagy halva, az Októberi vasárnap, a Vámmentes házasság és A játékos.

A Magyar Televízióban is sokat foglalkoztatták. Az Oedipusz Kolónoszban, a Szörnyeteg, Az oroszlán torka, a Lement a hold, az Ítélet és igazság és a Mohács című alkotásokban sikerszerepei voltak. Szinkronszínészként az ő hangján szólalt meg Sztogoff Mihály, Dr. Max von Guldenburg a Guldenburgok örökségében és Paul Newman A pénz színében.

Emlékezetes alakítása volt a színpadon Shaw Candidájában Marchbanks, Illyés Gyula Fáklyaláng című darabjában Görgey, Milton Elveszett paradicsomában a Sátán. Tolsztoj Háború és béke című művében a narrátort, Sastre A szájkosár című darabjában Roch felügyelőt alakította.

Rendezőként 2003-ban Tóth-Máté Miklós műveit vitte színre, elsőként a Rodostót, majd A zsoltáros és a zsoldost.

Mécs Károly 1970-ben kapta meg a Jászai Mari-díjat, érdemes művész 1977-ben lett. A Kazinczy-díjat 1995-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét 1996-ban vehette át. 2002-ben kiváló művész lett. 2013-ban Kossuth-díjat kapott, és még abban az évben Budapest díszpolgára címet vehetett át, továbbá a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagjai közé választották. 2016-ban megkapta a Nemzet Művésze díjat.

A színművészt 2021-ben Kossuth-nagydíjjal ismerték el Magyarország számára kivételesen értékes, példaértékű művészi pályafutása során nyújtott, a színházi szakma nagyrabecsülését és a közönség szeretetét egyaránt elnyerő színpadi szerepformálásai, valamint szépirodalmi klasszikusaink filmes adaptációiban nyújtott felejthetetlen, generációk számára meghatározó élményt jelentő alakításai elismeréseként. Ugyanebben az évben kapta meg a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját, utolsó szerepét is akkor játszotta Tamási Áron Vitéz lélek című darabjában.