A kritikusok Eric Rohmer és Woody Allen hatásait vélték felismerni az új filmjében. Sőt a régebbiekben is. Lát benne igazságot? 

Nem gondolom, hogy ezt nekem kéne megítélni, nem az én dolgom, hogy beskatulyázzam a filmjeimet. Azt azonban elismerem, hogy mind Rohmert, mind Allent nagyon nagyra tartom. És mivel imádom a filmjeiket, nem kizárt, hogy valami átszivárgott belőlük a sajátjaimba.  

Meg is nevezné a kedvenceit? 

Hosszan sorolhatnám a kedvenc Woody Allen-filmjeimet. Rendben, akkor lássuk: Egy másik asszony, Férjek és feleségek, Bűnök és vétkek, Annie Hall, Manhattan és így tovább. Eric Rohmertől szinte mindent szeretek, de ha az olvasóinak filmcímekre van szüksége, akkor mondok néhányat: A nyár meséje, a Szerelem délután és legyen az Éjszakám Maudnál. Könnyen lehet, hogy a fiatal olvasók számára semmit sem mondanak ezek a címek, de higgyék el, jót tesznek magukkal, ha megnézik ezeket a filmeket.  

Mindezek fényében aligha meglepő, hogy a filmjei fő témája az a sokat emlegetett érzés, amit szerelemnek szokás nevezni. 

Igen, mondták már nekem, lehet, hogy igazuk is van, noha én nem feltétlenül gondolom így.

A szerelemben az a jó, hogy ha elkezdenénk értekezni róla, ha maga is, én is elmondanánk, mit gondolunk a szerelemről, két perc elteltével nézeteltérésbe ütköznénk.

A szerelem kimeríthetetlen, s mint ilyen, hálás téma. Az együttélés módozatai érdekeltek mindig is, a párkapcsolatok alakulása. Két emberé, három emberé, így tovább. Hogy jössz ki magaddal, és hogy jössz ki a másikkal? Milyen kötelezettséget vállalsz, ha belemész egy kapcsolatba? Mi történik, ha beleszeretsz valakibe, és mi történik, ha kiszeretsz valakiből? Engem ezek a mindennapi dolgok izgatnak. És az sem mellékes körülmény, hogy a politika a hálószobában kezdődik, ahogy azt egy számomra nagyon kedves dokumentumfilmes mondta.

Sara Forestier, Emmanuel Mouret, India Hair és Camille Cottin a Barátnők velencei premierjén

Alberto PIZZOLI / AFP

Joan, a filmben szereplő három barátnő egyike lelkiismeret-furdalást érez amiatt, hogy már nem táplál heves érzelmeket a férje iránt. Ne kerteljünk: kissé kiszeretett belőle. Önnek is vannak tapasztalatai a „kiszeretés” terén? 

Nem hiszem, hogy a szerelmi tapasztalataim ismertetése közelebb vinne a film behatóbb megértéséhez. Joan alakjában egyébként épp ez a lelkifurdalásos helyzet izgatott, hogy úgy érzi, kiszeretett a párjából. Álmatlan éjszakái vannak emiatt. A dilemma az, hogy mitévők legyünk olyankor, ha szeretjük a másikat, de már nem a régi szerelemmel.  

És akkor jön ön, a forgatókönyvíró és – VIGYÁZAT, SPOILER! – megszabadítja a vívódó Joant a férjétől. 

Nehéz döntés volt, nekem elhiheti. Ezért is intéztem úgy, hogy – VIGYÁZAT, SPOILER! – szellemalakként visszatérjen.  

Miközben Joan ideje jó részében az érzéseivel küzd, közben azért dolgozik is. Angolt tanít egy lyoni  középiskolában. Forgatókönyvíróként tudnia kell, hogy milyen körülmények között él egy lyoni gimnáziumi tanár? Tudnia kell, mennyit keres egy Joanhoz hasonló nő?

Azt hiszem, nagyjából tudom, mennyit keres ma egy tanárnő. De a filmjeimben azért nem teng túl a társadalomkritika, én a szereplőim privát szférájával foglalkozom. Az azonban igaz, hogy a társadalom egyik alapvető pillérét a párok alkotják. És a metoo korszak ide, a legprivátabb szférákba is betekintést engedett. 

Barátnők

Cirko Film

Szóval, mennyit keres ma egy gimnáziumi angoltanárnő önöknél? 

Azt hiszem, a kezdőfizetés olyan havi 1800 euró lehet. A pályájuk végére ez elérheti  a 3000-3500 eurót. 

Köszönöm az információt. Említette a metoo-t. Másként készít filmeket most, mint a metoo előtti időkben? 

Látványos nagy változáson nem estem át, legalábbis nem tudok róla, de a metoo felhívta a figyelmet sok mindenre. Mindenekelőtt az odafigyelés, a másikkal való törődés fontosságára. Ezen dolgozni kell, nem feltétlenül megy magától. Én is jobban odafigyelek, ebben mindenképp történt változás.  

Eric Rohmerrel és Woody Allennel kezdtük, de két másik nagy rendező neve  is rendre felmerül az önnel készült beszélgetések során. Jacques Becker (1906-1960) az egyik, Max Ophüls (1902-1957) a másik. Előkelő helyet foglalnak el a francia és az egyetemes filmtörténetben, de a nagyközönség ma már alig ismeri őket. Nagy hiba, remek filmrendezők. 

Egyetértek, nagyon szeretem a filmjeiket. Jacques Becker sokféle műfajban alkotott, csinált bűnfilmet és melodrámát, de a komédiái állnak a legközelebb a szívemhez, például az Edouard és Caroline és a Rue de l’Estrapade. Az Edouard és Caroline igazi remekmű, pedig Becker nem sok vígjátékot készített. Egyszerre elegáns és tele van élettel. Ophülstől pedig bármi jöhet, de van három filmje – a  Körbe-körbe, a Madame de… és a Letter from an Unknown Woman – amit mindenkinek csak ajánlani tudok.  

Emmanuel Mouret Barátnők című filmjét március 13-től vetítik a mozik.