A temetés a kapolcsi temetőben lesz, azt kérik, mindenki csak egy szál szegfűvel búcsúzzon.
HVG
Galkó Balázs búcsúztatása május 20-án, kedden, 13 órakor lesz a kapolcsi temetőben – írta Márta István, a Művészetek Völgye egyik társalapítója, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző szerdán a Facebookon.
A temetésről Márta azt írta, hogy dresszkód nem lesz, a fiúk vörös ingben viszik majd a koporsót, és mindenki csak egy szál szegfűt vigyen. Az esemény nyilvános lesz. A posztban azt is hozzátette, a szertartás után a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet egy sírva vigadós emlékezést tart a Molnárházban.
„Az átélt, röhögős, sírós, tragikus és bohókás, veszekedős történeteket nem lehet megírni, talán nem érdemes, talán nem is szabad. A versek, éneklések titka nem létezik; a „tettestársság” felelőtlensége felold(oz) sok minden alól – gondolom én. Nincs már Falu rossza, nyári Mikulás szánkóval, Hegedűs a háztetőn a Krójer ház tetején, Hrabal és kocsreál a Cili néninél, hajnali részegség Szegeden, falujárás Baranyában, riportozás kamerák előtt, hőzöngés és lábtörés a színpadon, kukoricára térdeplés a stábon, születésnapi ökörködések, Nagy László és Ady…” – írta Márta István Galkóra emlékezve a bejegyzésben.
Galkó Balázs április végén hunyt el 75 éves korában. A színész haláláról fia, Galkó Máté adott hírt.
Hangulatjavító intézkedések özönét zúdítja a kormány a választókra a Pride után, de még a támogatott lakáshitel is arról szól, hogy az állam kivonul a család- és szociálpolitikából, és a felelősséget az egyénre tolja. Hogyan járhatnak jól a magas jövedelműek az új kedvezményes hitellel? Miért maradnak ki a közszféra dolgozói ebből az osztogatásból is? Mi történne, ha nálunk is lengyel mintára emelnék a nyugdíjakat? Három szakértőt kérdeztünk.
Hollywood új generációjának legnevesebb színészeivel készült, de csak csöppnyi porfelhőt kavart a Vágtázó lovakról. Pedig ha nem is leszünk tőle vidámabbak, érdemes tenni vele egy próbát. Kritika.
Június utolsó hétvégéjén Szerbiában és Magyarországon is új erőre kapott a tiltakozás a rendszer ellen, Budapesten a Pride, Belgrádban a Vitus-napi tüntetések vitték az utcára a megfáradni látszó ellenzékieket.
