„A Katona csak saját, intézményi felelősségét maszatolta el”

Mi kell ahhoz, hogy félelem nélkül mondhassunk nemet a főnökünknek vagy fogalmazhassunk meg kritikát? A színházi szexuális zaklatások és hatalmi visszaélések adták az apropót, hogy a Független Előadó-művészeti Szövetség széles körű társadalmi kampányt indítson, amelyben nemcsak az áldozatoknak nyújtanak segítséget, hanem az intézményeknek is, hogy biztonságos munkahelyi viszonyokat alakíthassanak is. Aztán a kampányindító konferencia előtt robbant Gothár Péter ügye.







„Attól zengett a média, hogy az elkövető hányszor és hova nyúlt be, miközben nem ez a lényeg”

Egy zeneiskola idős karmestere zaklatja a 14 éves csellista lányt. Nagy Zoltán első nagyjátékfilmje, a Szép csendben az első olyan magyar film, amely megkapta a Me Too mozgalom láthatatlan hitelesítő pecsétjét, hiszen a produkció már a poszt-Weinstein- és a poszt-Marton László-érában született. Mivel témája megint nagyon aktuális, a filmre nagy figyelem irányul, de a kritikai fogadtatás elég vegyes. Például azért, mert bármennyire is indokolná a téma, és számítana rá a néző: az alkotásban nem látunk illetlen helyekre eltévelyedett ujjakat, nincs erőszakos bugyiráncigálás, nincsenek obszcén szavak. Hogy miért nem, arról Nagy Zoltán rendezővel beszélgettünk.



Gothár Péter: Én lusta vagyok dúvadnak lenni

A Katona József Színház botránya után még mindig nagy a hallgatás, ezért megnéztük, hogy az ügy szerdán megnevezett főszereplőjének, Gothár Péternek, valamint a színház igazgatójának, Máté Gábornak milyen mondanivalója volt korábban a színházi viszonyokról, rendezői módszerekről és a szakmát megrázó Me Too mozgalomról.