A Kossuthból korszerű hírrádió, a Petőfiből igényes kortárs könnyűzenét játszó, elsősorban a fiatal hallgatókat visszacsalogató adó válna, miközben a komolyzenére, irodalomra "szakosodott" Bartók megtartaná jelenlegi arculatát - információink szerint fő vonalakban így képzelik el a jövőt Magyar Rádió Rt. (MR) elnöki posztjára pályázók, s úgy tudni, ezek a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Rádió Közalapítvány (MRKA) elnökségének elvárásai is.

Kondor Katalin elnöki megbízatása augusztus elsején jár le. A kuratórium által kiírt pályázatra keddig lehetett jelentkezni (heten adták be a pályázatukat, de a borítékokat csak lapzártánk után, szerdán bontják fel); a főképp a politikai jobboldalhoz sorolt civil szervezetek képviselőivel kiegészített (HVG, 2005. április 9.) úgynevezett nagykuratórium 30 napon belül ül össze, hogy kétharmados többséggel megválassza Kondor utódát. A HVG információi szerint kicsi az esélye annak, hogy az első fordulóban bárki is elnyerje a kurátorok kétharmadának tetszését, így valószínű, hogy Hollós János, a műsorokért felelős alelnök előrelép, s az interregnum idejére ő lesz az ügyvezető.

Holott médiaberkekben hetek óta kész tényként kezelték, hogy az MSZP és a Fidesz-MPSZ politikai háttéralkut kötött, amelynek értelmében kurátoraik - és az általuk "meggyőzhető" civilek - a jelenleg egy kommunikációs tanácsadó kft-t vezető Such György újságíró megválasztását támogatják majd, akire utóbb áldásukat adták az SZDSZ médiapolitikusai is (az MDF-et a jelek szerint kihagyták a megbeszélésekből). Tekintve, hogy kormányoldalról az elmúlt években mennyi kritika érte a kendőzetlenül ellenzékiszimpatizáns Kondort, Such egykori politikai kötődése miatt meglepő volt a megállapodás híre. Igaz, a 45 éves, közgazdász végzettségű pályázó még a párt liberális korszakában állt közel a Fidesz-vezetéshez, akkoriban azonban a legbelsőbb körhöz tartozott: 1991-1994-ben tanácsadó, s elnöki kabinetfőnök volt. Lehetett némi rálátása a párt pénzügyeire is: az 1992-es induláskor felügyelőbizottsági tag lett Varga Tamás (HVG, 2005. április 16.) és Simicska Lajos közös cégében, az utóbb Kaya Ibrahim nevével fantomizált Quality Invest Rt.-ben. Such 1993-ig a Magyar Narancsnál dolgozott, majd a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese lett. A jelek szerint eközben sem távolodott el teljesen a Fidesztől, amelynek kormányzása alatt néhány hónapig, Szabó László Zsolt ügyvezetősége idején - annak elnöki kinevezése után távozott - a köztévé alelnöke volt, majd az állami tulajdonú Antenna Hungária Rt.-nél tanácsadóskodott. Ezt követően 2002 és 2004 között az InfoRádió hírportálját működtető Infostart Rt.-t vezette.

"Szó nincs paktumról, csak Gellért Kis Gábor és Szadai Károly borultak össze, miközben az MSZP a köztársaságielnök-jelöléssel volt elfoglalva" - bagatellizálta a történteket az MSZP vezetésének egyik, inkognitót kérő tagja, Gellért Kist, a kuratórium MSZP delegálta elnökét, illetve annak fideszes helyettesét, Szadait hozva hírbe. A pártok médiapolitikusai mégis többet és magasabb szinten foglalkoztak az ötlettel, semhogy azt két rádiókurátor magánakciójaként lehetne értékelni (a kompromisszumigényt mutatja az is, hogy úgy tudni, a két nagy párt médiapolitikusai tárgyalásaik során sok időt szenteltek a rádiós-tévés múltú Bernát György - tavaly decemberig a Tv2 hírigazgatója - személyének is). A HVG tapasztalatai szerint a múlt pénteki MSZP-kongresszus lezárultával a nagyobbik kormánypárt vezetőinél mintha a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott volna az MR sorsa, s a múlt hét végén már többen is akadtak a befolyásos politikusok között, akik kizártnak mondták Such szocialista támogatását. "Inkább regnáljon Hollós átmeneti ideig, mint Orbán embere a mi legitimitásunkkal" - fogalmazott egy, az ügyek menetére befolyással rendelkező MSZP-s politikus a HVG-nek, miközben úgy tudni, a Fidesz-MPSZ-ben sem egységes a volt párttanácsadó támogatása. A jobboldali pártban többen is akadnak, akik árulónak vélik Suchot, s úgy gondolják, inkább szolgálja az érdekeiket a műsorokért felelős alelnökként "bevált" Hollós ügyvezetése.

A jelek szerint az MR - ha csak rövid időre is - az MTV-ben már megtapasztalt (HVG, 2002. október 5.) interregnum elé néz, holott az információs műsorok hallgatottsága és a gazdasági mutatók alapján jobb sorsra volna érdemes. Tavaly például az MR Rt. mintegy 500 millió forint adózás előtti eredménnyel gazdálkodott (igaz, bevételének oroszlánrésze a régi előfizetési díj kiváltásaként az állami költségvetésből származik, az idén például 5 milliárd forint), annak ellenére, hogy az rt 1300 főt foglalkoztat, s eltart például 4 zenei együttest. Ingatlanain - a Budapest belvárosi Bródy Sándor utca, Szentkirályi utca, Pollack Mihály tér és Múzeum utca által határolt tömbön, egy 4 hektáros pasaréti telken fekvő óvodaingatlanon, illetve kisebb ingatlanokon - nincsen teher, értéküket az MR közlése szerint egy 2002-es vagyonbecslés 8 milliárd forintra taksálta.

Több mint félmilliárd forint évi megtakarítást remél a közrádió az új székházba költözéstől. A beruházás azonban húzódik, Gellért Kis legutóbb március végére ígérte, hogy eldől, a négy, versenyben maradt pályázó - az esseni Hochtief Projektenwicklung GmbH, az ECE Budapest Kft.-vel társult Strabag Rt., a magánszemélyek tulajdonában álló, elsősorban lakópark-beruházóként ismert Gropius Rt., illetve a Demján-csoportba tartozó, esélyesnek mondott, a közrádiót a Művészetek Palotája szomszédságába tervező Arcadom Rt. - közül ki a nyertes. A HVG információi szerint ugyanakkor az MRKA "nem kívánja kész helyzet elé állítani" az új elnököt, így a több mint 15 milliárd forintos beruházás megkezdése a jelek szerint a választás utánra marad. A tervek szerint egyébként az MR évi 1,2-1,5 milliárd forintért 20-25 évre bérbe venné vagy lízingelné az új, várhatóan mintegy 20 ezer négyzetméter alapterületű ingatlant, ahol a szerződés lejárta után szerezne tulajdont, mindehhez a jelenlegi elgondolások szerint nem kívánnak költségvetési extraforrást igénybe venni, inkább a meglévő épületek bérbeadásából, esetleg eladásából törlesztenének.

Mindeközben a műsorokról, a közrádió műsorstratégiájáról kevés szó esik. A Bartók hallgatottsága a statisztikai hibahatáron mozog, ami persze rétegműsor mivoltából következik. Bár triumfálni nincs ok, némiképp jobbak a Petőfi mutatói: noha az adóról az egyik, neve elhallgatását kérő pályázó úgy fogalmazott, vélhetően "azok sem hallgatják, akik készítik", megelőzi például a kereskedelmi Juventust, miközben öt éve stabilan őrzi nem túl népes bázisát. A Kossuth piacvezető a hírműsorok között, 2004. második félévében egy átlagos hétköznap reggel 7-kor például a Krónikát országszerte több mint 600 ezren hallgatták, míg a fővárosban (ahol nemcsak zenerádiókból áll a konkurencia) 95-100 ezren, miközben például az InfoRádiót 18-20 ezren, a Klubrádiót pedig mindössze 8-10 ezren. A Déli Krónika hallgatottsága (800 ezer, sőt a hétvégén még több) egészen kiemelkedő, akadnak, akik ekkor a kereskedelmi adókról is átkapcsolnak a Kossuthra. Tény viszont, hogy a Kossuth-hallgatók zöme 50 évesnél idősebb, ami kevésbé teszi vonzóvá a programot a reklámügynökségek számára. Ugyanakkor igaz az is, hogy a közvélemény-kutatók által biztos választóknak nevezett csoportot erősítő korosodó hírfalók fontos célcsoportot jelentenek a politikai pártok számára.

RÁDI ANTÓNIA