Fél fülén telefon, a másikkal rád figyel, nem tudni, hogy éppen kinek válaszol, kitől kérdez, kitől kér egy pillanatnyi türelmet, s közben néhány instruáló, kérdő szót vet egy-két-három íróasztallal odébb. Mindeközben a sajátjánál ülve feltűnően gesztikulálásmentes, hogy is lehetne másképp, jobb keze az egérrel matat (másfél órája ígérte, hogy ötpercmúlva megvan, hogy tízpercmúlvaottvagyok), a ballal kétszáz fecnije között kutat reménytelenül, harmadik kezével levelet, számlát ír alá, DVD-t feliratoz.
Fényképész berkekben egyetlen olyan szituáció ismert, amikor - az egyiklábaittamásikott - Bánkuti András türelmes: akkor, amikor objektív van a kezében. Akkor van türelme rábeszélni az éppen elnöki hatalomvárományos Borisz Jelcint, hogy jöjjön ki a Kreml hídjára nyakkendőt igazítani, van türelme kivárni azt az egyetlen pillanatot, amikor a mindig famulusok körbevette magányos Kádár János egy pillanatra tényleg egyedül marad, s van türelme egy országos eseményen a helyszínre küldött (küldött? odarohanva) riporteri kötelezettség teljesítése mellett, közben a kulisszák mögé kukkantani.
1980. Győri Balett
Bánkuti András
1985. Nagybaracska
Bánkuti András
1989. Berlin
Bánkuti András
1989. Március 15. Budapest
Bánkuti András
1990. Moszkva
Bánkuti András
1990. Borisz Jelcin, Moszkva
Bánkuti András
1990. Szondi telep, Miskolc
Bánkuti András
1992. Moldavia
Bánkuti András
1993. Menekülttábor, Kerepestarcsa
Bánkuti András
2000. Párizs
Bánkuti András
