Nagyítás-fotógaléria: Bánkuti András - mustra
A türelmes Bánkutya sokezer fotójából szemezget ez a rendhagyó Nagyitás-mustra, ezzel köszönve meg az együtt töltött éveket a HVG fotórovatának éléről másfél évtized után sajátos belátó önkéntességgel távozó Bánkuti Andrásnak az általa verbuvált csapat.
Fél fülén telefon, a másikkal rád figyel, nem tudni, hogy éppen kinek válaszol, kitől kérdez, kitől kér egy pillanatnyi türelmet, s közben néhány instruáló, kérdő szót vet egy-két-három íróasztallal odébb. Mindeközben a sajátjánál ülve feltűnően gesztikulálásmentes, hogy is lehetne másképp, jobb keze az egérrel matat (másfél órája ígérte, hogy ötpercmúlva megvan, hogy tízpercmúlvaottvagyok), a ballal kétszáz fecnije között kutat reménytelenül, harmadik kezével levelet, számlát ír alá, DVD-t feliratoz.
Fényképész berkekben egyetlen olyan szituáció ismert, amikor - az egyiklábaittamásikott - Bánkuti András türelmes: akkor, amikor objektív van a kezében. Akkor van türelme rábeszélni az éppen elnöki hatalomvárományos Borisz Jelcint, hogy jöjjön ki a Kreml hídjára nyakkendőt igazítani, van türelme kivárni azt az egyetlen pillanatot, amikor a mindig famulusok körbevette magányos Kádár János egy pillanatra tényleg egyedül marad, s van türelme egy országos eseményen a helyszínre küldött (küldött? odarohanva) riporteri kötelezettség teljesítése mellett, közben a kulisszák mögé kukkantani.
