Marilyn Monroe ikonikus fotója
A Hét év vágyódás forgatásán készült felvétel talán az egyik legemlékezetesebb az ötven éve elhunyt Marilyn Monroe-ról készült számtalan fotó közül. Sokan Botticelli Vénuszához hasonlítják a jelenetet, ahol Marilyn rálép a metró szellőzőjére. Egyszerre szűzies és csábító, egyszerre tükrözi a sikert és a hírnév árnyoldalát, egyszerre nyűgözi le a kamerák jelenléte a színésznőt, és Monroe is a körülötte álló fotósokat.
“Marilyn Monroe nagyszerűen tudta irányítani a fotósokat” - ezt mondta róla az idén 99 évesen elhunyt Eve Arnold, az a fotós, aki mindenki közül a legtöbb időt töltötte a színésznővel. “Szerette a fotózást, pontosan tudta, mire várt az a fotós, akinek épp a kamerája előtt állt. Beállította magát, kitalálta a jeleneteit, mindig komolyan dolgozott azért, hogy megtanulja, hogyan pózoljon, hogy mindig a legjobbat hozza ki egy jelenetből, és a legjobb oldalát mutassa a kamerának. Hihetetlenül fotogén volt.”
Marilyn Monroe karakterét a 20th Century Fox stúdió találta ki, tőlük kapta új nevét az akkor húszéves Norma Jean Baker. A híres filmstúdióban tanították meg rá, milyen fontos szerepe van a fotográfiának abban, hogy valakiből sikeres filmsztár vagy csak a "buta szőke mellékszereplő" lesz.
Frizurát kapott, megtanították sminkelni és öltözködni, ám a várt siker elmaradt. Marilyn arca nem volt tökéletes a kamerák előtt, sokan azt mondták első filmszerepei után, hogy ilyen orral soha nem lehet sztár a tévében. Tévedtek, bár az első hangos sikereit nem filmes szerepléseinek köszönhette, hanem a Playboy magazinnak, ahol először közöltek "centerfold" azaz középen kihajtható, teljes oldalas képet róla.
A playboy-botrány persze újabb magasságokba röpítette népszerűségét, egycsapásra Amerika szexszimbóluma, milliók bálványa lett. Egy évvel a Playboy-megjelenés után, 1954-ben, a Hét év vágyódás című film fotózásán készült róla az az ikonikus fotó, mely végül emlékezetes pillanata maradt pályafutásának és a filmtörténelemnek. A film legendás jelentében Monroe egy aluljáró utcai szellőzőjére lép, és miközben Tom Ewell színész elhalad mellette, a szoknyát feldobja a szellőzőből kiáramlő levegő.
A filmjelenet sokkal kevesebbet láttat Monroe-ból, mint a fotósok felvételei, a fotózás ugyanis egy másik helyszínen zajlott a forgatás után. A színésznő körül körbe fotósok álltak, mögöttük pedig kétezer kíváncsi rajongó várta a nagy jelenetet. Mindenki abban reménykedett, hogy egy pillanatra hozzá is odafordul Marilyn.
Sokan Matthew Zimmermann képét (balra) tartják a legjobbnak, neki sikerült pont Marilynnel szemben helyet találnia magának, de Elliott Erwitt, a Magnum híres fotósa és Gary Winogrand képei is komoly karriert futottak be.
Marilyn híres ruháját William Travilla a 20th Century ruhatervezője találta ki, a tervező szerint a ruha, Marilyn arca a fotón és maga a jelenet a rajongók és fotósok gyűrűjében egyszerre jelenítik meg a lét könnyűségét és a siker árnyoldalát, azt a kettősséget, ami Monroe életét végigkísérte.
Marilyn nem tudta feldolgozni hatalmas népszerűségét. Utolsó filmjeit már orvosi felügyelet alatt forgatta, állandóan problémái voltak szerepeivel, elfelejtette szövegeit és könyen kiborult. Utolsó főszerepét a Valamit adni kell című vígjátékban kapta, de megbízhatatlansága miatt egy hónap után kirúgták, és újabb szerződést nem kapott. A még mindig csak 36 éves Monroe ágyban fekvő meztelen, a telefont markoló holttestét 1962. augusztus 5-én reggel fedezte fel bejárónője.
A hivatalos vizsgálat szerint altató-túladagolásban hunyt el, de ezt kevesen hitték el. Azóta is újabb és újabb összeesküvés-elméletek születnek, amelyekben kiemelt szerepet kap viszonya Kennedy elnökkel és annak fivérével.