Az ENSZ 2001-ben határozott arról, hogy június 20-át a Menekültek Világnapjává nyilvánítja, hogy ezzel is felhívja a figyelmet mindazok sorsára, akiknek háborúk vagy üldöztetés miatt el kell hagyniuk a szülőföldjüket. A világszervezet Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) az idei világnapra fotókat gyűjt a világ minden tájáról, rajtuk menekültek és egy-egy tárgy, amit magukkal tudtak vinni, amikor hátra kellett hagyniuk az otthonukat. A hvg.hu Nagyítás galériája ezekből a képekből válogat. De megtalálják annak az öt ismert magyarországi személynek a fényképét és vallomását is, akiket az UNHCR budapesti irodája kért fel: mondják el és mutassák meg, mi az, amit, ha menekülniük kellene, ők magukkal vinnének.
Mohamed és Reena akkor menekültek el a három gyermekükkel Szírából, amikor a milícia porig égette a damaszkuszi otthonukat. Mindenük odaveszett a lángokban. A legfontosabb dolog, amit meg tudtak menteni és magukkal hozni, egy mobiltelefon, benne a Szíriában hátrahagyott rokonaik fotóival.
UNHCR / Kalin Ruichev
Abdul a feleségével, Uaheydával és a gyermekeikkel a Szíriában tomboló erőszak elől menekültek el. A feleségét azonban letartóztatták, amint éppen papírok nélkül átlépte a szerb-bolgár határt, és jelenleg egy szófiai fogdában ül hat hónapig, elszakítva a banjai befogadó állomáson élő családjától. Az édesapa és a négy gyermek számára Uaheyda fotója a legfontosabb dolog, amit a befogadó állomásra magukkal hoztak. Február óta nem látták egymást.
UNHCR / Kalin Ruichev
Maryan és Ahmed eredetileg Szíriából menekült Jemenbe, ahonnan azonban ismét tovább kellett állniuk, hogy elkerüljék a helyi csoportok közötti konfliktusokat. A legfontosabb dolog, amit Maryan magával hozott mindössze néhány ruha és a kedvenc kendője volt. ''Be kell kötnöm a fejemet, és szeretem ennek a kendőnek a színeit'' – mondja a fiatal szíriai asszony.
UNHCR
Farahnaz azért menekült el Afganisztánból, mert a gyermekeit többször is életveszélyesen megfenyegették, pusztán azért, mert az édesanyjuk elvált asszony és újságíró, aki külföldiekkel dolgozott együtt. A legfontosabb dolog, amit magával hozott a legfiatalabb fia, az akkor 6 éves Ali volt. ''Kicsi volt még és nem tudott gondoskodni magáról,'' – mondja, amint elmeséli a veszélyes és kimerítő menekülésüket Iránon, Törökországon, Görögországon és Szerbián át Magyarországig. Azóta sikerült a többi gyermekét is maga után hozatnia.
UNHCR
Sayed az után menekült el Afganisztánból, hogy szerencsésen sikerült megszöknie a tálibok fogságából. A saját szemével látta, ahogy embereket kínoznak és ölnek meg. Munkába menet rabolták el. Egy olyan helyi cégnek dolgozott, amely az amerikai hadsereggel állt szerződésben. A legfontosabb dolog, amit Sayed Magyarországra magával hozott, egy régi gyűrű, amelyet még az édesanyjától kapott. ''Mindig rá gondolok, amikor erre a gyűrűre nézek'' – mondja szégyenlős mosollyal, a könnyeivel küszködve.
UNHCR
Vais mindössze 15 éves volt, amikor el kellett menekülnie az afganisztáni Parvan tartományból, mert egyre fenyegetőbbé vált az ellenségeskedés a helyi hadurak között. ''Az édesanyám a kezembe nyomott egy gyűrűt és néhány családi fotót. Ezek a legértékesebb emlékeim otthonról'' – mondja a fiatal menekült.
UNHCR
A legfontosabb dolog, amit Jean Louis magával hozott Romániába, egy fotóalbum volt, benne azoknak a családtagjainak és barátainak a fényképeivel, akiket hátrahagyott. Még 1996-ban menekült el a kongói Brazzaville-ből, akkor, amikor az ország sebesen sodródott a polgárháború felé. Máig emlékszik arra a napra, amikor a fényképeket kimentette a családja földdel egyenlővé tett otthonának romjai közül. ''A bátyám nem sokkal azután meghalt, hogy elhagytam Kongót. Ez a fénykép minden, ami maradt nekem belőle.''
UNHCR / Preda Ioan
Mbela 1997-ben menekült el a kongói Kinshasából a férjével, akinek a politikai nézetei miatt kerültek veszélybe. A legfontosabb dolog, amit magával hozott, egy hagyományos helyi viselet volt. ''Ez a ruha eszembe juttatja az édesanyámat, aki azt mondta, egy igazi afrikai nőnek tudnia kell, hogyan kell felvenni egy hagyományos viseletet, hogy az a kultúránkat és az értékeinket hirdesse'' – mondja a ma már Románia-szerte ismert bukaresti televíziós műsorvezető.
UNHCR / Preda Ioan
Mahad akkor menekült el Szomáliából, amikor már harmadjára kapott halálos fenyegetést az Al-Shabaab milíciától. A legfontosabb dolog, amit meneküléskor magához vett, a Koránja volt. Abban bízik, hogy a szent köny segít neki újraegyesíteni a családját Lengyelországban. Várandós felesége és három gyermekük nem tudtak vele tartani a veszélyes úton, jelenleg egy kenyai UNHCR-táborban várják, hogy csatlakozhassanak hozzá.
UNHCR / R.Kostrzynski
És te mit vinnél magaddal ha el kellene hagynod a hazádat? - ezt kérdezték néhány ismert személyiségtől.