A média szerint évek óta „időszerű”, sőt, „nagyon időszerű” egy pusztító világjárvány kitörése. A minap magyarul is megjelent Pánikológia című könyv egyik fejezete a néhány éve hatalmas pánikot keltett madárinfluenza és atípusos tüdőgyulladás hatását elemezve józanságra int, egyben felhívja a figyelmet a pontos diagnózisokra és a határozott megelőző intézkedésekre.
A madárinfluenza - mint emberre veszélyes valós kockázati tényező - 1997-ben kezdte meg karrierjét Hongkongban. A járvány kitörése váratlanul érte a betegségek járványos terjedésével foglalkozó epidemiológusokat, mivel úgy gondolták, hogy a vírus nem kerülhet át a madarakról az emberekre valamilyen közvetítő állatfaj, például a sertés segítsége nélkül. A felkészületlenség ellenére a betegség további terjedését és az áldozatok számának emelkedését sikerült megelőzni.
A H5N1 vírus 2003-ban bukkant fel újra, ezúttal kissé eltérő és veszélyesebb formában, és az Egészségügyi Világszervezet hamarosan világjárvánnyá nyilvánította a madárinfluenzát. 2005 őszén és telén a vírus emberre veszélyes változata egyre nyugatabbra húzódott, amiről az európai sajtó növekvő nyugtalansággal számolt be. Miután Oroszországot, Kazahsztánt, Kurdisztánt és Törökországot is elérte, az Európai Unió leállította az élő madár és a toll importját. Egy angol napilap azt követelte, hogy a kormány lássa el maszkokkal a lakosságot, míg végül kiderült, hogy semmit sem használnának a vírus terjedésével szemben.
Vajon miért cikkeztek ennyit egy olyan betegségről, amely három év alatt világszerte alig párszáz ember halálát okozta? - teszi fel a kérdést a Pánikológia című könyv szerzője. A legfőbb ok az lehet, amit a szenzációhajhász sajtó megrögzötten az első világháború végén lesújtó influenzajárvány „kísértetének” nevezett. További részleteket olvashat a témáról az Urbanlegends.hu blogon, s ha megrendelné a könyvet, itt megteheti.
