A szabadságharc fontos tapasztalata volt, hogy Kossuthéknak rá kellett döbbenniük: az országban élő nem magyar etnikumúak bizony nem repesnek az örömtől, hogy a magyar lett a hivatalos nyelv. Az etnikai ellentétek ugyanakkor a szlovák számazású Kossuthot meggyőzték, a bécsi irányítástól való megszabaduláshoz szükség van arra, hogy a nemzetiségekkel olyan kiegyezés jöjjön létre, amelynek következtében ők is magukénak érzik az országot. A forradalom bukása után azonban ez az irányzat háttérbe szorult, 1867 után Eötvös miniszterségét leszámítva nem jutott szóhoz - olvasható a blogon. A szerző rövid összefoglalóban elemzi a nemzetiségi törekvéseket. Részletekért látogasson el a Történelem mindenkinek blogra.